A Párizs felől érkező közép-európai kávéház-kultúra a második világháborús hanyatlás után az ötvenes-hatvanas években élte fénykorát. A pesti presszó életstílus volt: sűrű félhomály, dohányfüsttől megsárgult függönyök, a kávégépekből kicsapódó gőz sistergése, csörömpölő kiskanalak, fehér kötényes kisasszonyok, újságpapír-zizegés, sakkozó bácsik elfojtott káromkodása. A fél főváros presszóasztalok mellett élte nyüzsgő társasági életét.

A vendéglátóipar ezen formája felett sajnos eljárt az idő, ma már kevés helyre zarándokolhatunk el fellelni a régi érzést (én például nagyon bírom a Bambit a Margit híd budai hídfő közelében, tényleg visszarepít az időben), régi fotók azonban őrzik még a hangulatot, a Kádár-kori polgárok, munkások, értelmiségiek, sakkmániások egyik fő menedékét.

A Fortepanon kerestünk hát autentikus pesti presszókat, és ebből nyújtanánk át egy csokorra valót, összesen kilenc felvételt 1950-től egészen a nyolcvanas évekig.

A lenti képen látható fekete-fehér padlócsempe például elég sok presszó jellegzetessége volt az ötvenes évektől.

Galériánkban megcsodálhatsz további hét pesti presszó-felvételt!