Zöldülés a csúcsokon

Borítókép: Zöldülés a csúcsokon
Ingyenbicikli? Erdőültetés? Napelemes rendszer? A csúcstechnológiai cégek közt divatba jött a környezettudatosság. Újabban szinte presztízskérdést csinálnak abból, melyikük a „zöldebb”.
A számítógépek, mobilok, jópofa elektronikus kütyük környezetvédelmi szempontból látszólag ártalmatlanabbak, mint a kipufogógázt eregető autók, de azért ők sem ma született bárányok. Gyártásuk és használatuk energiát igényel, közvetve-közvetlenül széndioxid-kibocsátással jár, vagyis növeli az üvegházhatást, és tovább hevíti amúgy is túlfűtött bolygónkat. De talán még súlyosabb gond a fölöslegessé vált elektronikus eszközök – előkelő kifejezéssel: az e-hulladék – kezelése. Áramvonalas szerkentyűink ugyanis belülről igazi méregzsákok: áramköreik, akkumulátoraik rengeteg olyan veszélyes, rákkeltő, vagy az idegrendszert súlyosan károsító anyagot tartalmaznak, amelyek környezetkímélő feldolgozása (méreg)drága.
A fejlett világ a problémától úgy próbál szabadulni, hogy hulladékának egy részét – persze illegálisan – Ázsiába és Afrikába exportálja. Kínában, Indiában egész körzetek élnek az e-szemétből és az e- szemétben. Ameddig a szem ellát, mindent elborít a hulladék, a halmok között nők és kisgyerekek serénykednek, a még használható alkatrészeket kibontják, a többit egyszerűen felgyújtják vagy vízbe dobják. Mindenfelé tüzek égnek, a levegő belélegezhetetlen, a folyókban a méreganyagok koncentrációja a megengedett határérték ezerszeresét is eléri – a modern pokol képei ezek, Bosch ecsetjére méltók.

Semmit a szemétbe
Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy a high-tech cégek nem tesznek semmit a helyzet javítására. A radikális megoldásban, a termelési-fogyasztási ciklus lassításában persze nem érdekeltek, de minden más megoldást szívesen fogadnak. Az egyik fő csapásirány az újrafelhasználási arány növelése. A HP (Hewlett-Packard) például ingyen begyűjti és újrahasznosítja a nyomtatókazettákat: a HP Planet Partners program keretében eddig több mint kétszáz Boeing 747-es tömegének megfelelő festékpatront és kazettát használtak újra – ennyivel is csökkent az e-szemét mennyisége.
Egy másik nagy nyomtatástechnikai márka, az Epson még ambiciózusabb célt tűzött maga elé: hosszabb távon szeretné elérni termékeinek teljes újrafeldolgozását, vagyis azt, hogy az elhasználódott berendezések minden porcikája visszakerüljön a termelésbe. A cég, amelynek nyomtató- és fotópapírjai kizárólag újraültetett erdők fáiból készülnek, nagyszabású faültető akciókat szervez, és gyártási folyamatát úgy korszerűsíti, hogy a széndioxid-kibocsátást távlatilag egytizedére csökkentse.
Ha érdekel, hogy a különböző cégek mennyit tesznek a környezetért, keresd fel a ClimateCounts (www.climatecounts.org) webhelyét. Ez a nonprofit szervezet évente frissülő listával segíti azokat a fogyasztókat, akik tudatos márkaválasztásukkal szeretnék visszaigazolni a cégek környezetvédelmi erőfeszítéseit. 2008-ban a technológiai cégek közül az IBM az első. A cég hihetetlenül körültekintő energiagazdálkodást folytat: drasztikusan csökkentette például termékei fogyasztását, és olyan apróságokra is figyel, hogy vállalati nyomtatóit kétoldalas, festéktakarékos nyomtatásra állítsa át.

Zöld szigetek a neten
Az internetes és szoftvercégek helyzete kicsit más, mert nem állítanak elő olyan termékeket, amelyek közvetlenül pusztítják a környezetet; ők inkább saját működésük javításával igyekeznek környezettudatosságukat bizonyítani. A Microsoft kaliforniai központja például valóságos zöld mintapark. A dolgozókat kényelmes, környezetkímélő ingyenbuszok fuvarozzák, hogy minél kevesebbet kelljen autóba ülniük; az irodákban mozgásérzékelők kapcsolják fel (és főleg le) a villanyt, a vécék víz- és energiatakarékosak, magát az energiát pedig a jórészt egy gigantikus napelemes rendszer szolgáltatja.
De még a Microsoftnál is van zöldebb cég az interneten: a Google. A Google olyan nagy híve a biciklizésnek, hogy minden alkalmazottját kerékpárral ajándékozza meg (többfajta típus közül lehet választani, még összehajtható is van, hogy a kocsiból kiszállva bármikor nyeregbe pattanhasson a dolgozó), és a Mountain View-i főhadiszálláson külön „biciklidoktor” rendel, aki díjmentesen rendbe teszi a bringákat. Természetesen a Google is ingyenes járatokon szállítja dolgozóit, és több ezer dollárral támogatja, ha egy alkalmazott hibrid-motoros kocsit kíván vásárolni.

Tiszta energia
A szinte mániákus figyelem a Google irodáinak berendezésére is kiterjed. A bútorok újrafelhasznált anyagokból készülnek, a falakat olyan festékkel festik, amelyben kevés illékony szerves vegyület van, a szellőző- és világítórendszerek energiatakarékosak, és a büfében olyan ételeket kínálnak – mellesleg ingyen –, amelyek alapanyagai néhány száz kilométernél nem messzebbről érkeznek: a távolsági szállítás ugyanis fokozza az üvegházhatást!
A cég 2007-ben indította be egyik legnagyszerűbb programját, az RE
Ezt a sok buzgólkodást az ember persze tekintheti imidzsjavító píárakciónak, amire bőven telik a high-tech óriások busás profitjából. De szerintem ennél többről van szó. Ezeket a vállalatokat nagyon okos, nagyon gazdag és nagyon előrelátó emberek vezetik. És ha belegondolok, hogy a Google vagy a Microsoft milyen mesés pályát futott be, és mi mindent elért az utóbbi egy-két évtizedben, akkor nekik még azt is elhiszem – inkább, mint némely politikusnak –, hogy ha nekidurálják magukat, világunk környezeti problémáival is képesek valamit kezdeni.

„Áramvonalas szerkentyűink ugyanis belülről igazi méregzsákok: áramköreik, akkumulátoraik rengeteg olyan veszélyes, rákkeltő, vagy az idegrendszert súlyosan károsító anyagot tartalmaznak, amelyek környezetkímélő feldolgozása (méreg)drága.”

„Ha belegondolok, hogy a Google vagy a Microsoft... mi mindent elért az utóbbi egy-két évtizedben, akkor nekik még azt is elhiszem, hogy ha nekidurálják magukat, világunk környezeti problémáival is képesek valamit kezdeni.”