Királyné Barkóczi Emesével kutyás futóként ismerkedtem meg pár évvel ezelőtt. Később megtudtam, hogy nemcsak hobbi kutyás, mint ahogyan például én, hanem nagyon komoly és fontos hivatás köti őt az ember legjobb barátjához: vakvezető kutyákat képez immár hét éve a miskolci Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolában. Szeretem olvasni azokat a posztokat, melyekben hírt ad arról, mikor kikerül tőle egy sikeres vizsgát teljesítő kutyus, vagy amikor megérkezik hozzá egy új tanuló – de soha nem láttam át, mi történik a kezdetektől a búcsúzásig. Ezért is kértem fel Emesét arra, hogy meséljen a munkájáról, meséljen a vakvezető kutyák kiképzéséről.

– Miként dől el, hogy egy kutyából vakvezető lesz?

– Évek óta saját tenyésztési programot működtetünk az Alapítványál (Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány), amely IGDF-tag (International Guide Dog Federation – Nemzetközi Vakvezető Kutya Szövetség). Ennek köszönhetően lehetővé vált számunkra, hogy olyan kutyákat vonjunk be a tenyésztésbe, akiknek már a felmenőik is vakvezető kutyák voltak. Ezek olyan állatok, akik a genetikai mutatóik szerint már nem nevezhetők labradornak, hanem ők már vakvezető kutyának számítanak. Ez ezért fontos, mert így olyan szelekció történik, ami miatt mind egészségügyileg, mind pedig képességeikben és adottságaikban is a legalkalmasabbak lesznek erre a feladatra. Ha belegondolsz, a labrador vadászkutya, de már a mi kutyáinknál sem beszélhetünk vadászösztönről. Nem is lenne megengedhető, hogy például egy galamb után elinduljanak. Ezek a kutyák olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, ami nekünk ebben a munkában nagy előny.

– Hogyan jönnek létre a tenyészpárok és hány almot hozhat egy szuka a programban?

– Nekünk egyelőre szukáink vannak, őket fedeztetjük olyan kanokkal, akik a programban vannak, vagy mesterségesen kerülnek megtermékenyítésre. Maximum négy alom hozható le egy tenyészszukától, azt követően ivartalanításra kerül ő is, mint ahogyan minden további segítő kutya – ezt rendelet szabályozza.

– Miért pont labradorokkal foglalkoztok, hiszen sok egyéb fajta is tanítható lenne ezekre a feladatokra?

– Azért labradorokkal foglalkozunk nagyrészt, mert ők a legideálisabbak mind méretben, mind temperamentumban. Fontos, hogy a szőrük gondozása se legyen probléma, szívesebben dolgozunk rövid szőrű kutyákkal. De persze vannak más nagyon tehetséges fajták is.

– Az alomból hogyan választjátok ki azokat a kutyusokat, akiket később továbbképeztek?

– 2 hónapos korukban kölyöknevelőhöz kerülnek a kiskutyák, és egy-másfél éves korukig nevelkednek náluk. Ők önként vállalják a kiskutya felnevelését. A szívük, a lelkük és a türelmük az, ami fontos a kiskutya megfelelő cseperedéséhez, szocializációjához. A neveléshez szükséges tápot és az oltásokat az Alapítvány állja. Amikor átkerülnek hozzánk a kutyák másfél éves koruk körül, körülbelül az az elvárásunk, hogy alapfokon engedelmesek és jól szocializáltak legyenek. Ez azt jelenti, hogy ha elmegyünk egy kávézóba, a kiskutya nyugodtan tudjon várakozni és például ne az asztalról kelljen letessékelni. Udvarias, jól nevelt, fiatal kutyát várunk vissza, de a nevelők semmilyen szakmai anyagot nem tanítanak, ez nem feladatuk.

Van olyan kölyöknevelőnk, aki már a tizedik kölyköt neveli fel az Alapítvány számára, tehát hosszú évek óta vállalja ezt az áldozatos munkát. A kölyöknevelőknek lehetősége van a kutya későbbi életét is nyomon követni. Elválást segítő folyamatnak nevezzük ezt, ami azért fontos, mert így válik láthatóvá számukra, hogy mi a végcél, miért dolgoznak ők. Így könnyebb elengedni a kölyköt.

Az erre esélyeseknél az ivartalanítással kicsit várunk. Mielőtt bekerülne egy kutya a felkészítési programba, sztenderdizált tesztet végzünk el rajta, mellyel azt vizsgáljuk, hogy van-e bármilyen olyan érzékenysége, ami akadálya lehet annak, hogy elkezdjük a képzést. Ilyenek lehetnek a különböző felületektől való félelem, zajérzékenység, mennyire együttműködő, ha folyamatos feladatok elé állítjuk – ezekből látszik, hogy egy-egy kutya milyen képességekkel bír. Amelyiket nagyon jónak tartjuk és egészségügyi szempontból is a legjobbak közt van, belőlük lehet tenyészkutya. Ez a teszt arra is jó, hogy a temperamentumukra is rálássunk, ez is fontos a kiképzés és a gazdaválasztás során.

– Hány kiképzőtök van és egyszerre hány kutyával tudsz párhuzamosan dolgozni?

– Jelenleg öt kiképző dolgozik kutyákkal az Alapítványnál. Egy kiképzőnél egyszerre maximum három kutya van, időben eltolva kapjuk őket, tehát nem egyszerre. Akik nálam vannak, képzésük végéig velem élnek, ami körülbelül 6-8 hónapot vesz igénybe. 0-24 órában együtt töltjük az időt, bent tartott kutyák – ez nagyon fontos, mert a látássérült gazdinál is így fognak élni. Amikor hozzám kerülnek, először alapengedelmesség szempontjából nézek rájuk, közben sokat utazom velük, nagyon sok helyzetben megnézem, hogyan viselkednek. Ha már átfogóbb képem van egy-egy kutyáról, akkor kezdem el a tényleges kiképzést. Megtanulja a különböző jelzéseket, az úttesten áthaladást és így tovább.

– Honnan tudja a kutya, hogy elindíthatja a gazdát?

– Soha nem a kutya dönt, ő körülbelül egy hároméves gyermek értelmi szintjén van. A kutyának annyi a feladata, hogy megtalálja a gyalogos-átkelőhelyet, és amikor a gazda engedélyt ad rá, akkor a kutyának határozottan át kell vezetnie a gazdát a túloldalra. Ha jönnek szembe járókelők, akkor ki kell, hogy kerültesse a gazdával őket. A gyengénlátó egyébként megtanul a forgalom zaja alapján tájékozódni és például kereszteződésen átkelni. Ha becsukod a szemed egy forgalmas átkelőhelynél, hamar meghallod te is a forgalom ritmusát. Buszmegállónál hasonló a helyzet, a kutyának az a feladata itt is, hogy megtalálja a buszmegállót, ha a busz megérkezett (a számáról a gazdi tájékozódik előzetesen más emberektől vagy a buszsofőrtől), odavezeti a kutya a nyitott ajtóhoz a gazdáját, segíti a felszállást, a buszon történő elhelyezkedést, ha van, akkor üres helyet tud keresni.

– Azt mondtad, hogy 6-8 hónap a kiképzés időtartama. Honnan látható, hogy közeledtek a folyamat végéhez?

– Ha már nagyon ügyes a kutya, akkor egyre többet közlekedünk úgy, hogy én lefedem a szemem. Ő addigra megtanulja, hogy amikor rákerül a hám, munkába lép, döntéseket kell hoznia, vigyáznia kell rám. Ha kellően rutinos és úgy gondolom, hogy már mindent tud, akkor van egy kiképzői vizsga, amit videóra szoktunk rögzíteni. Engem kell, hogy egy hosszú útvonalon vezessen. Azt feltételezzük ilyenkor, hogy ha tud rám vigyázni, egy látássérült személyre is fog tudni. Amikor ennek a folyamatnak a végére értünk, megnézzük, hogy kik várakoznak aktuálisan kutyára és azt is mérlegeljük, hogy az adott személynek milyen kutya tud leginkább segíteni. Megpróbáljuk a párosokat úgy összeállítani, hogy mindenki a megfelelő kutyust kaphassa.

Minden esetben meglátogatjuk a lakóhelyén is az igénylőt, hogy lássuk az életkörülményeit (van-e kisgyermek, másik háziállat például), fontos látnunk azt is, hogy milyen útvonalakon közlekedik majd napi szinten a kutyával. Nem mindegy, hogy Budapest belvárosáról lesz szó vagy egy csendes, vidéki településről, mint ahogyan olyan egyéni jellemzők is fontosak, hogy milyen az igénylő tempója, gyors vagy lassú, aktív vagy inkább szeret otthon tartózkodni? Ezek mind befolyásolják azt, hogy milyen temperamentumú kutyát fogunk adni számára. Ilyenkor szoktunk vinni egy kutyust is magunkkal és megnézzük, hogyan tud kutyával mozogni, ő pedig kipróbálhatja, milyen kutya által vezetve lenni. Ezek fontos alapinformációk.

Amikor már megvan a páros, elkezdjük az átadó folyamatot. Ez szintén több hónapos közös munka, mely során megtanul a látássérült ember kommunikálni a kutyájával, megtanulja, mit és hogyan jelez számára, hogyan mutat, kezelni, kontrollálni tanulja a kutyát. Az ápolással, tartással kapcsolatban is kap segítséget tőlünk. Még azt is megtanítjuk, hogyan szedheti össze a kutyapiszkot, bár látássérült embert közterületfelügyelő nem büntethet meg azért, ha nem szedi össze a kutyája végtermékét. Amikor már a gazdihoz kerül a kutya, intenzív átadási folyamat kezdődik, aminek a vége az, hogy én utazok a kutya jövőbeni lakóhelyére, az új gazdijához, ahol megnézzük azokat az útvonalakat, melyeken közlekedni fognak, bejárjuk a közeli futtatókat is, ahol a kutyát akkor tudja mozgatni a gazdi, amikor nem dolgozik.

– Mennyi ideig kell várakoznia az igénylőnek kutyára?

– Pár hónaptól, akár 2-3 évig is tarthat, mire valaki kutyát kap. Nem az igénylés beérkezésének sorrendjében kapnak kutyát, hanem akkor, ha megfelelő párosokat látunk. Annak nincs értelme, hogy egy nagyon lassú emberhez egy gyors, temperamentumos kutya kerüljön, mert ez küzdelem lesz mindkettejüknek. A hosszú várakozási idő persze azért is van, mert kevés szervezet foglalkozik vakvezető kutyák képzésével. De az is gyakori, hogy sok látássérült ember az igényléssel egy időben még magát az önálló közlekedést is tanulja. Erre a kutya nem fog tudni megtanítani senkit. A kutya segíteni tud, de más helyett tájékozódni biztosan nem.

– Az átadás után gondolom folyamatos utánkövetés zajlik…

– Igen ez fontos, egészségügyi szempontból is nyomon követjük őket. A kutyákat térítésmentesen kapja meg a látássérült teljes felszerelésével együtt, neki a későbbiekben azt a költséget kell állnia, amit tervezett költségnek nevezhetünk. Ilyen az évente esedékes oltás például. Viszont bizonyos összeghatár felett vállaljuk a gyógyítás költségeit, segítjük őket ebben is.

– Mennyi ideig dolgoznak a vakvezető kutyák és a nyugdíjazásuk után merre vezet az útjuk?

– Nagyon változó, van olyan kutyánk, aki 10 évesen nyugdíjas lett, de olyan is, aki 11 évesen még boldogan vezetett. A nyugdíjazott kutyát van, aki megtartja, mert van rá lehetősége, de ha erre nem tud vállalkozni, akkor önkéntesekhez kerül és ott éli az életét tovább. Volt olyan kutyánk, aki a nyugdíjazását követően visszakerült egykori kölyöknevelőjéhez.