Minden pénzügyi válság valójában csak tünet, mely kifejezi a gazdasági és politikai változások kényszerét. Napjainkban is erről van szó: az eljövendő korszakban más gazdasági tevékenységek és más jellegű fogyasztási szerkezet válik alétbiztonság forrásává, mint korábban. Várhatóan kialakul a tudásalapú társadalom.

Lépjünk vissza egy lépést
Az elmúlt húsz–huszonöt évben leépült a 20. század folyamán kialakult gyáripar. Helyébe elsősorban az információs technika lépett: a 90-es évek meghatározó szociális formája azinformációs társadalom volt. Két példán érzékeltetjük, hogy szinte minden olvasónk az információs társadalom aktív tagja: az interneten és a mobiltelefonon.
Amikor a fiad rád csörög a nyelvvizsgája után, hogy elkápráztasson tuti biztos előérzetével (miszerint megvan a középfokúja), vagy a mamád felhív az orvostól, hogy megnyugtasson, nem ment feljebb a vércukra, akkor ők az információs technológiát használják: az éteren keresztül egy bizonyos pillanatban megkeresnek téged, mert kommunikálni akarnak veled. Amikor a munkahelyeden a kollégáiddal a netről hozatsz ebédet, vagy amikor este otthon egy színház honlapjáról rendelsz jegyet arra az előadásra, amelyről az Éva magazinban izgalmas ajánlót olvastál, te is modern kommunikációs technikával szervezed az életedet.

Behálóztuk magunkat
Az internet és a mobiltelefon robbanásszerű változást hozott az üzleti és a magánéletben egyaránt: kitágította az ügyek intézésének térbeli és időbeli korlátait.
Minden gyártó és kereskedő, a pékségtől az autógyárig a fejlődést az információs technikákban látta. Minden cég, de szinte minden magánember mobiltelefont szerzett be, ezzel a családtagok, barátok, üzleti partnerek a nap minden percében, a világ bármely pontján elérhetővé váltak, ami drasztikusan átalakította mindennapjainkat. Ettől a perctől kapcsolatot teremteni, üzletet kötni villamoson, büfében, menet közben, autót vezetve is lehet. Az internet legalább ilyen hatású: az információk többsége – a virtuális lexikonoktól a vasúti és buszmenetrendeken át a tulipánvásárláshoz szükséges kertészetek sokaságáig – ma már innen érhető el. Az internet lehetőséget adott egyrészt arra, hogy azinformációkat az eddiginél sokkal gyorsabban és olcsóbban beszerezzük, másrészt arra, hogy mindenki személyesen is megjelenhessen a virtuális térben, és ezzel hatékonyabbá tegye üzletmenetét.
Az információs társadalomban tehát az információs és kommunikációs technikák váltak húzóágazattá, szinte minden gazdasági tevékenység alapfeltételévé. A gazdaság szereplői e technikák elterjedésében mérik a haladást, és sikerességük megítélését is elsősorban ahhoz kötik, hogy mennyire tudják kihasználni a korszak lehetőségeit.

Előnyök és hátrányok
Az információs társadalomban azonban sok az ellentmondás is. Az információkkal való visszaélés lehetősége, a szélsőséges jövedelemegyenlőtlenség, a terjedő politikai és társadalmi feszültségek többek között annak a következményei, hogy az információs technikák elterjedése nem küszöbölte ki az elavult, provinciális gazdálkodói szemléletet.
Az új korszak a tekintetben előrelépést hozott, hogy a korábbi, kőolajon alapuló gazdasággal szemben nagyobb teret ad a kreativitásnak, a szabadságnak, de nem tudja következetesen összeegyeztetni a szabadságot a biztonsággal, a demokráciát ajóléttel. Nap mint nap a szemünk láttára élnek vissza az internettel és a mobiltelefonnal. Az internetes lexikonok tele vannak hibákkal: nehéz őket ellenőrizni, hiszen nem egy akadémiai testület szerkeszti őket. A céginformációk, még ha maguktól az érintettektől származnak is, félrevezetők lehetnek. Az internet tág teret enged a személytelen, nem kontrollálható kapcsolatfelvételeknek. Megugrott a házasságszédelgések, az internetes kereskedési csalások száma. A világháló a fájlcserélők megjelenésével a lopás korlátlan terepévé vált, teljes iparágakat tönkretéve vagy alapvető átalakulásra kényszerítve.

Akkor mi is az a tudásalapú társadalom?
Az így felgyülemlett feszültségeket le kellett valahogy vezetni, ezért került a középpontba a tudásalapú társadalom és gazdaság jelszava. A fordulat a 21. század elején következett be: a változás kényszerének csupán egy, bár nagyon hangsúlyos eleme napjaink gazdasági világválsága. A tudásalapú gazdaság annyiban más, mint az információs társadalom, hogy hosszú távú szemlélet, fogyasztói tudatosság, a termelésben az együttműködésre való törekvés és az ehhez szükséges kreativitás jellemzi. A fejlett országok fiatalabb korosztályainál olyan fogyasztói tudatosság mutatkozik meg az energiatakarékosságban, egyáltalában a mértékletességben, az egészséges életmódra való törekvésben, amely húsz évvel ezelőtt szinte ismeretlen volt.
Ezt a fogyasztói átrendeződést a gazdaságpolitika is támogatja a maga eszközeivel. Alegutóbbi amerikai elképzelések szerint (Laurence J. Kotlikoff: How to fix US healthcare, Financial Times, 2009. március 14.) például az egészségügyi ellátás biztosítása úgy történne, hogy mindenki minden évben személyre szóló keretet kapna, amit szabadon elkölthetne különböző egészségügyi szolgáltatásokra. A keret nagyságát minden évben az állampolgár egészségi állapota szerint állapítanák meg, és ezeket az adatokat (vércukor, koleszterin, hasonlók), illetve a keret nagyságát elektronikus TAJ-kártyán tárolnák. Ez olyan lenne, mint egy bankkártya, csak éppen egészségügyi szolgáltatásokat lehetne rajta vásárolni. Ezzel érdekeltté válna mindenki, hogy egészségét megőrizze.
A rendszer további nagy előnye, hogy a kötelező szűrést és a támogatást összekapcsolja, és ezzel lényegesen csökkenti az egészségügy költségnövekedését (vagyis aki nem jár szűrésre, annak nem jár támogatás – így remélhetőleg kevesebb lesz a krónikus beteg is). Jól látható, hogy ebben a rendszerben nem dobják ki a 21. század eredményeit, hanem új ösztönzőket kapcsolnak a korábbi technikához.

Szép új világ
A tudásalapú társadalom remélhetőleg felértékeli az embert. Sokáig a termelés motorja agép volt, amelyet be lehetett kapcsolni, aztán le lehetett állítani. Az ember azonban nem gép, állandóan „működik”, és korántsem mindegy, hogy milyen színvonalon. Azmeg végképp nem mindegy, hogy közben jól érzi-e magát, elégedett, boldog-e.
Az információs társadalom korában a jó ötleteket keresik, de nem törődnek az ötletek kitalálóival. Általánosan elterjedt felfogás, hogy a létbizonytalanság, a munkahely elvesztésétől való félelem a hatékonyság záloga. A jövőbeni – és egyre inkább a mai – üzleti siker alapja, hogy a tehetséges embereknek létbiztonságot teremt, és ezzel ösztönzi őket nagyobb teljesítményre.
Mindenki tehetséges valamiben, mindenki képes magas szintű teljesítményre valamilyen területen, és az oktatási intézményrendszer felelőssége, hogy segítsen ennek megtalálásában. Robert J. Shiller, a Yale Egyetem professzora – egy tanulmánya szerint – hallgatóinak arra a kérdésére, hogy milyen pályát, munkatevékenységet válasszanak, azt szokta válaszolni: olyat, amit szeretnek csinálni. Azt jól is fogják végezni, és akkor meglesz alétbiztonságot nyújtó jövedelmük is. Shiller ezzel egy foglalkoztatáspolitikai koncepciót is felvázolt, melyben az állam és a piac együttes feladata, hogy minden szakma fejlődéséhez keretet adjon – mert minden szakmára szükség van, ha jól, a tudásalapú gazdaságba illeszkedő módon művelik.

Hogyan éljünk a tudásalapú társadalomban?
- Használjuk az információs társadalom eszközeit (a mobiltelefont, az internetet, a GPS-t és a többit), de legyünk tisztában vele, hogy a nagy mennyiségű információ sokkal több csalásra, visszaélésre is lehetőséget ad. Építsünk ki magunkban egészséges kontrollt, ne tévesszük szem elől, hogy mire való
a technika, és mik a korlátai.
- Válasszunk olyan szakmát, amit szívesen csinálunk. Ha munkánk egyhangú, utálatos, próbáljunk meg váltani – még akkor is, ha rövid távon pénzt veszítünk. Döntésünk hosszabb távon meg fog térülni. Bizonyított, hogy az elégedett, a munkáját kedvvel végző, magát hasznosnak gondoló ember egészségesebb, tovább él, és középtávon eredményesebb. Így többet is fog keresni, mert munkáját
hatékonyan végzi.
- Törekedjünk teljes életre. Fontos a munkánk, de nem öncélúan. Azegészséges élet, a sport, a család, a barátok, a kultúra ma már szerves egészet alkotnak. Még a munkamániás is legyen tisztában azzal, hogy a testmozgás, a szabadidős tevékenységek, a kiegyensúlyozott családi élet és a támogató baráti kör asikeres munkavégzésben is segítenek.

Szerző: Erős Dávid – Kovács Ádám
Ez a cikk az Éva magazin 2010. évi januári számában jelent meg. Minden jog fenntartva.