A Titanic túlélője egész életében az elnyomottakért harcolt: az Elsüllyeszthetetlen Margaret Brown

Borítókép: A Titanic túlélője egész életében az elnyomottakért harcolt: az Elsüllyeszthetetlen Margaret Brown Forrás: Getty Images
Margaret „Molly” Brown nem a Titanic által vált híressé. A maga idejében egyedülálló személyiség volt, aki mindig is a nők jogaiért és az elesettek segítéséért harcolt. Ő volt az egyik első nő az Egyesült Államokban, aki politikai tisztségért indult, és évekkel azelőtt indult a szenátusi választásokon, hogy a nők szavazati jogot kaptak volna. A Titanic filmben Kathy Bates alakította karakterét.

Szegény bevándorló családból származott, előkelő aktivista vált belőle

Margaret Tobin szegény családba született (1867), egy USA-ba vándorolt ír család gyermekeként. Nagynénje iskolájában tanult, és mindig arról álmodozott, hogy majd gazdag férje lesz. 13 évesen végzett az iskolával, majd egy dohánycégnél kezdett dolgozni, ezután 18 évesen Coloradóba költözött testvéreivel. Itt ismerkedett meg James Joseph Brownnal (J.J.) akihez hozzá is ment. Bár a férfi nem volt gazdag (amire a nő vágyott), Margaret komoly mérlegelés után inkább a szerelmet választotta és nem a pénzt. Két gyermekük született és három unokahúgukat is ők nevelték.

Szerény körülmények között éltek egészen 1893-ig, amikor J.J. új módszert tárt fel az arany kinyerésére a Little Jonny bánya aljáról. Felfedezésének köszönhetően kapott 12500 részvényt és helyet a tulajdonos cég igazgatótanácsában, ennek köszönhetően pedig nagyon gazdag ember lett.

Kastélyt és nyaralót is vásároltak olyan helyeken, melyek több szociális lehetőséget biztosítottak a családnak. Margaret élvezte a társasági életet, a férje viszont kevésbé. Alapító tagja lett a Denveri Női Klubnak, melynek küldetése a nők életének jobbá tétele volt továbbképzéssel és jótékonykodással. Margaret elmerült a művészetekben, és folyékonyan beszélt franciául, németül, olaszul és oroszul. Társalapította az Alliance Française denveri fiókját, hogy előmozdítsa a francia kultúra iránti szeretetét, valamint a nők szavazati jogáért is lobbizott. Mielőtt vagyonos lett volna, ingyenkonyhán dolgozott, ahol levest osztottak a rászoruló bányászcsaládoknak. Emellett az Országos Amerikai Női Választójogi Szövetség Coloradói kirendeltségének is tagja volt.

Miután elhidegülés miatt 1909-ben véget ért a házassága, utazni kezdett. Egyiptomba látogatott, majd Európába ment. Amikor Párizsban tartózkodott a lányával, hírt kapott, hogy csecsemő unokája beteg, és úgy döntött, hogy visszamegy az Egyesült Államokba hozzá. A lánya ott maradt, de Brown gyorsan lefoglalta a jegyet az egyetlen hajón, amely akkoriban biztosnak tűnt, hogy a lehető leggyorsabban visszajuttatja az Egyesült Államokba. Ez volt a Titanic. Akkoriban szokatlan volt, hogy egy nő egyedül utazott, de nem is gondolta volna, hogy a hajó, aminek oly sokan csodájára jártak ilyen drasztikusan meg fogja változtatni az életét.

Az Elsüllyeszthetetlen Molly Brown, a Titanic túlélője

Bár sok mítosz él Brownnal kapcsolatban, 1912. április 15-én – a Titanic elsüllyedésének éjszakáján – tett cselekedeteit nem számítják bele. A The New York Timesnak adott interjújában, amelyet alig egy héttel az elsüllyedés után tettek közzé, elmesélte élményeit, és azt állította, hogy eleinte „az egész dolog annyira formális volt, hogy az emberek nehezen realizálták, hogy valójában tragédia történik.” Miközben az emberek nevetve beszélgettek a fedélzeten, Margaret a nőket segítette a mentőcsónakokba. Elmondása szerint nem törődött saját magával, csak a többi emberre koncentrált. Egészen addig, amíg két amerikai kereskedő, Edward P. Calderhead és James McGough „gyakorlatilag behajította” a 6-os számú mentőcsónakba, így őt is megmentették. „Az életemet nekik köszönhetem” – mondta a Timesnak.

7 órát töltött a mentőcsónakban, de hamar feltűnt neki, hogy többen is elférnének benne. A 65 fős csónakban 28 személy ült, de a csónak irányítója, Robert Hichens hadbiztos (ő ült a Titanic kormánya mögött azon az éjszakán) nem fordult vissza. Margaret levette mentőmellényét – mert inkább megfulladt volna gyorsan, minthogy a víz felszínén fagyoskodjon órákon át, – és maga is ragadott egy evezőt, hogy melegen tartsa magát, majd a többieket is erre bíztatta. Hichens nem akart visszafordulni, mondván, hogy nincs élelmük, vízük és iránytűjük. Margaret elhallgattatta, hogy ne keltsen még nagyobb pánikot. Bár a nő nem látta a hajót elsüllyedni, egy hatalmas hullámcsapás jelezte, hogy a Titanic örökké a víz alá került.

Margaret egy interjúban felidézte, hogy hajnalban megmentett egy férfit a roncsok közül, aki azokon evezve akart menekülni. A 6-os mentőcsónak többi utasa a Times szerint Margaretet „mindnyájuk erősségeként” emlegette a katasztrófakor tanúsított bátorságáért, és ezzel együtt az „Elsüllyeszthetetlen” Molly Brown legendája is megszületett.

Mielőtt Brown felszállt a Titanicra, egy kis, türkiz színű szobrot vásárolt magának Egyiptomban, szerencsehozó talizmánként. Hálaképpen később átadta Arthur Henry Rostron az RMS Carpathia kapitánynak, amely a Titanic túlélőit mentette meg. A Titanic túlélőiből álló bizottság tagjaként Brown egy ezüst kupát, valamint arany-, ezüst- és bronzérmet is adott neki, tiszteinek és a legénységnek hősiességük és szolgálatuk tiszteletére.

A feminista Margaret Brown a politikától sem riadt vissza

1914-ben, hat évvel azelőtt, hogy a tizenkilencedik törvénymódosítás megadta a nők szavazati jogát, Margaret indult Colorado Egyesült Államok szenátusi helyéért, de befejezte kampányát, hogy külföldön szolgáljon az American Committee for Devastated France igazgatójaként az első világháború alatt. A női mentősofőröket, ápolónőket és élelmiszer-forgalmazókat szervező Margaret 1932-ben megkapta a French Legion of Honor kitüntetést. Szintén 1914-ben segítette bányászokat és családjaikat az 1914-es ludlowi szénbánya-katasztrófa idején, és abban az évben megszervezte a Nemzetközi Nőjogi Konferenciát.

J.J. Brown 1922-ben hunyt el. Margaret azt nyilatkozta az újságoknak, hogy bár találkozott királyi és más előkelő emberekkel szerte a világon, soha nem találkozott még J. J. Brownnál finomabb, nagyobb és értékesebb emberrel." A férfi hatalmas ingatlanokat, bányászatot és részvényeket hagyott hátra. J.J halála előtt nagy mennyiségű pénzt utalt át gyermekeinek, akik nem tudták, mennyi pénze van Margaretnek, de nem tetszett nekik a jótékonyságra fordított hatalmas összeg. A nő és gyermekei hat évig küzdöttek a bíróság előtt a birtok rendezéséért.

Élete utolsó éveiben Margaret színésznő volt. 1932-ben, 65 évesen álmában halt meg, később megállapították, hogy agydaganat miatt. A nőkért és elesettekért való tetteinek hála emléke örökké él. Érdekesség, hogy Mollynak nem igazán becézték, csak halála után ragadt rá. Sokan róla nevezték el házi kedvenceiket, ezért is olyan népszerű ma is a Molly név.

Forrás 1., forrás 2., forrás 3.

A Titanic-nak egy másik Elsüllyeszthetetlennek nevezett túlélője is volt, kattints, hogy megismerd!