Svédország: a női lobbi

Borítókép: Svédország: a női lobbi
Ebben a cikkben szélsőséges feminista mozgalmakról lesz szó. Svédországban, az esélyegyenlőség paradicsomában ilyenek is vannak.

Miközben a világ nagy részén dúl a harc a női egyenjogúságért, Svédország sok szempontból átesett a ló túlsó oldalára. A szélsőséges feministák törekvései ellen ma már gyakran maguk az érintettek, a nők is tiltakoznak, mert nem kérnek a nemi alapú pozitív diszkriminációból. György-Horváth Zsuzsa írása

Mindegy, ki fogja a malteros lapátot
Az ablakból figyeltük, ahogy kivágnak néhány öreg fát stockholmi otthonunk szomszédságában. Nálunk vendégeskedő, „közép-európai illemtanhoz” szokott öcsém felajánlotta segítségét a filigrán, szőke lánynak, aki éppúgy cipelte a mázsás farönköket, mint három férfi kollégája, ám a skandináv hölgy határozottan, szinte sértődötten visszautasította. Jellemző kép ez arról az országról, amelyben gyakran látni nőket a markológépek vezetőfülkéjében, a királyi őrezredben, a futballpályán vagy éppen a legnagyobb vállalatok vezérigazgatói székében. Tőlünk kifejezetten idegen, hogy ebben az országban nem szokás a nőket előreengedni az ajtónál, nem adják át nekik a helyet a buszon, nem segítik le a kabátjukat. A női egyenjogúsági törekvések az ilyen – a szélsőséges feministák szerint diszkriminatív – gesztusokat már majdnem teljesen kiirtották az etikettből.


Eva Brunnét püspökké avatják 2009-ben
Törvény az egyenlő esélyekért
Az egyenjogúsági harcok több évtizedes múltra tekintenek vissza Svédországban. Az 1980-ban elfogadott esélyegyenlőségi törvény alapján létrehozták az esélyegyenlőségi ombudsman intézményét, amely a munkavállalókat képviseli a nemek szerinti megkülönböztetések ügyeiben. A hivatal kíméletlenül lecsap és súlyosan bünteti azt a munkaadót, aki kevesebb bérért dolgoztatja a női alkalmazottakat, vagy más módon diszkriminálja munkavállalóit. 
A svéd jogszabályok értelmében minden olyan cég, amely legalább tíz alkalmazottat foglalkoztat, évente köteles jelentést készíteni a fizetésekről. A nők és a férfiak egyenlő esélyeit védelmező törvény ezen túlmenően az alkalmazás feltételeit, az áthelyezéseket, elbocsátásokat is szabályozza. A nemi hovatartozás nem játszhat szerepetaz oktatás, a gyermek gondozás-nevelés terén sem. Szigorú kvótarendszer írja elő azt is, hogy milyen arányban alkalmazzanak nőket a közigazgatásban, az igazgatói tanácsokban, illetve a törvényhozásban. Sokat hangoztatott karcos vélemény, hogy Svédországban akkor igazán jók az esélyeid, ha nő vagy és fekete. A jelenlegi esélyegyenlőségi miniszter ugyanis történetesen egy afrikai származású nő, aki gyerekkorában költözött a skandináv országba. Voltak ugyan, akik nemtetszésüknek adtak hangot a bevándorló miniszter kinevezéséért, de alulmaradtak, Svédországban ugyanis a törvénykezés és a társadalom nagy része igent mond az esélyegyenlőségre. A svéd országgyűlésben minden második képviselő nő, és hasonló az arány a kormányban is. (Csak összehasonlításként: Magyarországon a parlamenti képviselők 10 százaléka nő.*) A svéd vállalatoknál már kevésbé kiegyenlített a helyzet. A legnagyobb cégek, bankok csupán egynegyede ültet nőket a csúcsvezetői székekbe – itt egyébként magasabbak 
a bérek, mint az állami szektorban. A közigazgatásban viszont több a női vezető. Stockholm rendőr-főkapitánya és püspöke is nő, ez utóbbi ráadásul leszbikus. Eva Brunne az első olyan lutheránus lelkésznő, aki ezt nyíltan vállalja.

Irigylésre méltó helyzet
A World Economic Forum nevű független, nemzetközi szervezet felmérést készített arról, hogy hol a legjobbak a nők esélyei. A számos szempont alapján felállított rangsorolás negyedik helyére került Svédország (Magyarország mindössze a 67. többek között Moldova, Lengyelország és Ukrajna után). A skandináv országban valóban sok figyelmet fordítanak a nők helyzetére, nem véletlen az sem, hogy a gyermekvállalási kedv világviszonylatban is rendkívül magas (2,2 gyermek/nő). Ez részben azért van így, mert a gyes után a nők gond nélkül visszamehetnek dolgozni, akár rész-, akár teljes munkaidőben. A munkaképes svéd nők csaknem 80 százaléka dolgozik, és átlagosan 84 évig él. Nem tiltják 
a művi terhességmegszakítást, bár az olcsó fogamzásgátlók és a felvilágosító kampányok jóvoltából – ezekben nagy szerepet játszanak a feministák – alacsony az abortuszok száma. Törvény tiltja viszont a prostitúciót, mert abban értelemszerűen kényszerből árulják testüket a nők, a kényszer pedig erőszaknak minősül, tehát büntetendő. 
Az ilyen szolgáltatás miatt azonban nem az eladót, hanem a vevőt sújtja súlyos pénz- vagy börtönbüntetéssel. (Ezen a téren nagy eltérés van a skandináv országok között, a szomszédos Dániában például legális a prostitúció.) Ugyancsak a nőjogi szervezetek érdeme az is, hogy kiemelt helyen kezelik a családon belüli erőszak kérdését. A feministák gyakran utcai tüntetésekkel és kampányokkal hívják fel a társadalom figyelmét a nőket érő bántalmazásokra. Évente csaknem húsz ezer testi sértésről érkezik bejelentés, és átlagosan tizenhat nő hal meg bántalmazás következtében. (Megint egy hazai adat: Magyarországon tavaly hetven nő halt meg családon belüli bántalmazás következtében.) A svéd statisztikai hivatal adatai szerint a nőket ért erőszakos cselekmények 80 százalékát bevándorlók követik el. A szociális rendszer sokféle lehetőséget kínál a veszélyeztetett nők védelmében. Még arra is van mód, hogy új nevet, személyazonosságot és anyagi támogatást kapjon az, aki szabadulni próbál bántalmazójától. A radikális feministák szerint ezért úgynevezett férfiadót kellene bevezetni a nők elleni erőszak költségeinek fedezésére.

„Le a patriarchátussal!”
Hasonlóan markáns kijelentései miatt gyakran vihart kavar az egyelőre parlamenten kívüli pártként jegyzett Feminista Kezdeményezés, amely az idén már jó eséllyel indulhat a választásokon. A szervezet vezetője, Gudrun Schyman korábban a kommunista párt vezetője volt, jelenleg radikális feminista vezérként gyűjti táborát és – mert sokan elítélik nézeteit – ellenségeit. A feministák többek között nyolcórás bérért hatórás munkanapot követelnek a nőknek, és azt, hogy a gyes egy évét egyenlő arányban osszák fel nők és férfiak között. Eltörölnék a fizetések közti különbségeket, vagyis szerintük ugyanannyi fizetést érdemel egy gyári munkás, mint mondjuk egy fogorvos. Ingyenessé tennék az abortuszt, és megváltoztatnák a házassági törvényt úgy, hogy a hagyományos párkapcsolatok alternatívájaként akár hárman, négyen vagy többen is együtt élhessenek nemre való tekintet nélkül. Szerintük elavult a női és férfi keresztnevek megkülönböztetése, ezért követelik eltörlését (vagyis ha úgy tetszik, Krisztián lehessen Krisztina és fordítva).

Több nőt a súlyemelő-szövetségbe!
A feminizmus a világon mindenütt baloldali, liberális gyökerű mozgalom, amely ha elég markáns, képes minden más nőjogi, esélyegyenlőségi megmozdulást lesöpörni a porondról – véli Susanna Popova publicista, aki szerint Svédországban éppen ez történik. A feministákkal nyíltan szembeszálló újságíró szerint a jelenség káros, hiszen összekeverednek az esélyegyenlőségi törekvések és a radikális nézetek. Az érintettek egy része igyekszik elhatárolódni ettől és visszautasítja a nemisége alapján megítélt pozitív diszkriminációt.
Pedig lesz még példa erre, nemrég ugyanis kiderült, hogy a svéd sportegyesületek elnökségében túl sok a férfi. A sportolók több mint 40 százaléka nő, ám az elnökségeknek csak 30 százaléka. Arról nem is beszélve, hogy a hatvanhét jegyzett sportág közül háromnak, az amerikaifutball-, 
a súlyemelő- és a terem-hokiszövetségnek a vezetőségében egyáltalán nem foglal helyet a gyengébbik nem képviselője. Ez egyesek szerint tarthatatlan.

Fotó: Safa, Europress, Elisabeth Ohlson Wallin

* Ez a cikk még a 2010-es magyarországi parlamenti választások előtt íródott. A szerk.

Ez a cikk az Éva 2010. áprilisi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.