Az eredeti szöveg Bernard-Henri Lévy francia filozófus weboldalán jelent meg.

2009. szeptember 26-án letartóztattak a zürichi repülőtéren, ahová abból a célból érkeztem, hogy átvegyem életműdíjamat a svájci kulturális miniszter küldöttjétől. A letartóztatásom óta eltelt hét hónap alatt tartózkodtam minden nyilvános kijelentéstől, és ügyvédeimet is arra kértem, hogy magyarázataikban szorítkozzanak a szükséges minimumra. Azt akartam elérni, hogy a svájci és az amerikai jogi hatóságok, akárcsak az ügyvédeim, úgy végezhessék munkájukat, hogy az ügyemben ne kelljen nyilvános vitába bonyolódniuk.

Most azonban úgy döntöttem, megtöröm a csendet, és közvetítők nélkül, a saját szavaimmal fordulok önökhöz.
Kivettem a részem az élet drámáiból és örömeiből, ahogyan mindenki más is, és nem fogok önöktől szánalmat kérni. Csak azt kérem, hogy ugyanolyan bánásmódban részesítsenek, mint amilyen bárki másnak járna.
Igaz: 33 évvel ezelőtt beismertem bűnösségemet, és börtönbüntetésemet – nem VIP-börtönben, hanem egy chinói magánjogi büntetés-végrehajtó intézetben – letöltöttem. Ez az időszak teljesen lefedte az ítéletben szereplő időtartamot. Mire elhagytam a börtönt, a bíró meggondolta magát, és azt állította, hogy a Chinóban letöltött idő nem felel meg az ítéletben megállapítottnak. Ez a határozat indokolta, hogy elhagyjam az Egyesült Államokat.
Ezt az ügyet támasztotta fel hamvaiból egy dokumentumfilm-készítő, aki bizonyítékokat gyűjtött azoktól az emberektől, akik akkoriban érintve voltak. Én nem vettem részt abban a projektben sem direkt, sem indirekt módon. Az így készült film arra világított rá, hogy az igazságtalan bánásmód miatt kellett elhagynom az Egyesült Államokat, de a Los Angeles-i hatóságokat így is felbőszítette, mert úgy érezték, támadás érte őket, és a kiadatásomat kérték Svájcból. Abból az országból, ahová 30 éve problémák nélkül, rendszeresen visszajárok.
Nem hallgathatok tovább!
Nem hallgathatok tovább, mert az amerikai hatóságok minden vallomás és érvelés ellenére úgy határoztak, hogy távollétemben elítélnek, holott a Fellebbviteli Bíróság az ellenkezőjét javasolta.
Nem hallgathatok tovább, mert a Kaliforniai Bíróság elutasította az áldozat számtalan kérelmét arra vonatkozóan, hogy szüntessék meg ellenem az eljárást, és hogy az ő személyét egyszer s mindenkorra kíméljék meg az üggyel járó további hercehurcától.

Nem hallgathatok tovább, mert nemrég egy óriási jelentőségű fejlemény történt. Ez év február 26-án a mostanra nyugdíjba vonult Roger Gunson, aki 1977-ben a felelős körzeti megbízott volt, azt vallotta eskü alatt Mary Lou Villar bíró előtt és az ellentmondásra, valamint további kérdésekre feljogosított David Walgren, jelenlegi körzeti felelős megbízott jelenlétében, hogy 1977. szeptember 16-án Rittenband bíró kijelentette: a büntetésemül kiszabott teljes időt letöltöttem.
Nem hallgathatok tovább, mert a svájci hatóságok hazugságon alapuló vádak miatt engedélyezték kiadatásomat. Ugyanazon mondatban a nyugdíjba vonult felelős körzeti megbízott Roger Gunson hozzátette, hogy hazugság volt a jelenlegi felelős körzeti megbízott azon kijelentése, miszerint a Chinóban töltött időm egy diagnosztikai tanulmány része lett volna.

Az említett kiadatási kérelemben azt állítják, hogy azért menekültem Svájcba, hogy elkerüljem az Egyesült Államokban kiszabott büntetésemet, de a vallomástétel időszakában elismertem a tényt és visszatértem az Egyesült Államokba, hogy letöltsem börtönbüntetésemet. Ettől kezdve a bíróság dolga annyi lett volna, hogy alátámassza ezt a megegyezést, de a bíró úgy döntött, elutasítja annak érdekében, hogy nyilvánosságot szerezzen az én káromon.
Nem hallgathatok tovább, mert ügyvédeim 30 éven át szakadatlanul ismételgették, hogy a bíróság cserbenhagyott, hogy a bíró hamisan esküdött, és hogy letöltöttem a büntetésemet. A mai napon maga a felelős körzeti megbízott, aki az 1970-es években kezelte az ügyemet, és aki feddhetetlen hírnévnek örvend, azt vallotta eskü alatt, hogy az általam elmondottak igazak, ezzel új megvilágításba helyezve ügyemet.

Nem hallgathatok tovább, mert a régi ok-okozati összefüggések most megismétlődnek. Az új körzeti megbízott, aki kezeli az ügyemet és a kiadatásomat kérte, most részt vesz a választási kampányban, és szüksége van a média nyilvánosságára.
Nem hallgathatok tovább, mert az Egyesült Államok továbbra is azért inkább kéri a kiadatásomat, hogy tálcán szolgáljon fel a médiának, mint azért, hogy ítéletet mondjon egy olyan ügyben, amelyben 33 évvel ezelőtt megegyezés született.
Nem hallgathatok tovább, mert ahhoz, hogy a börtönből kiszabadulva házi őrizet alá helyezzenek Gstaadban, hatalmas összegű óvadékot kellett letennem, amelyet csak úgy tudtam a hatóságok rendelkezésére bocsátani, hogy jelzálogot vettem fel arra a házra, amely 30 éve az otthonom, és mert távol vagyok a családomtól, és a munkámat sem végezhetem.
Ezek azok a tények, amelyeket szerettem volna megosztani önökkel, abban a reményben, hogy Svájc elismeri: nincs alapja a kiadatásnak. Hogy rátalálhatok a békére, újra együtt lehetek a családommal, és szabadon élhetek hazámban.

Fordította Fekete Edit, fotó: profimedia.hu, Pinterest. Ez a fordítás az evamagazin.hu számára készült.

A cikk első része a rendező letartóztatásáról itt,

a második rész Polanski viszontagságos évtizedeiről pedig itt található.

Te mit gondolsz, jól döntött a svájci bíróság? Írd meg a véleményedet a cikk alján található mezőbe vagy emailben.