Július közepén beköszöntött végre a nagybetűs Nyár. Tombol a kánikula, a hőségriadó integet, literszámra szürcsöljük a jeges limonádét, kiló számra faljuk hűtött görögdinnyét és szerencsés napokon a strandon lógatjuk a lábunkat.

Ez utóbbinak különösen örülnek a vírusok, amik szintén a medencék partján tengetik mindennapjaikat, várva arra, hogy sérült bőrfelületre találjanak, és megtelepedhessenek benne. Így jön létre például a verruca vulgaris, leánykori nevén úszodaszemölcs is. Szinte egyik napról a másikra jelent meg az egyik csemetém ujján egy fent említett 2 mm átmérőjű szurkált, tagolt felszínű, tömött tapintatú csomó, mely bár fájdalmasak nem mondható, a gyerekkori emlékeimből jól tudom, gyorsan szaporodó, fertőző jelenség, amit, ha nem kezelünk időben, nehezen kiirthatóvá válik. Emlékszem, ahogy anyám esténként maró folyadékkal ecsetelte az arcom, a nyakam, a kezem, hogy eltűntesse a szemölcsöket. Ahogy egy felszívódott, jött helyette három.

Ennek szerettem volna elejét venni orvosi segítséggel. „Hogyha az a volna, ott nem volna…”

Egyetlen gyerekbőrgyógyász jut két kerületre Budapesten.

Tudtam, hogy a gyerekek háziorvosa nyaral, így az utca végén lévő szakrendelő felé vettük az irányt, gondoltam a bőrgyógyász segítségünkre lesz. A recepción két zavarban lévő idős hölgy ült, akik kezüket tördelve közölték, hogy nem tudnak időpontot adni, csak július 26-tól. Szeptemberre.

Az agyam nem fogta fel az információt. Elővettem a telefonom, zavartan pillantottam a naptárra. – Július 12-e van. Jól értem, hogy két hét múlva jöjjek vissza, hogy szeptemberre tudjanak időpontot adni?

– Igen – bólogatott szomorú ábrázattal az egyik. Majd hozzátette, hogy a doktornő épp a szabadságát tölti.

– Budapest IV. kerületének egyetlen gyermekbőrgyógyásza van?

– Egy orvos van, de ide tartozik még a XV. kerület is.

– Két kerületet gyermekeit egyetlen bőrgyógyász látja el a szakrendelőben?

– Igen.

Hihetetlen düh szaladt végig rajtam, majd felváltotta a tehetetlenség és a kilátástalanság. Háromévesem szorította a kezem, hatalmas barna szemeivel pislogott felfelé. – Megyünk haza, Anya? – Megyünk, kicsim, megyünk – válaszoltam, de a lábam földbe gyökeredzett.

Amikor a saját bőrödön tapasztalod meg, hogy a médiában keringő „nagy baj van”, „nincs, aki gyógyítson”, „minden orvos kivándorolt” szalagcím egyike már az utca végén lévő fővárosi intézményben is igaz, megbénul az ember. Talán rá volt írva minden gondolat az arcomra, mert a recepciós hölgyek egyike mindenképp szeretett volna lelket önteni belém: – Próbálja meg Édesanya felhívni a Heim Pál Gyermekkórházat! Mindenképp mondja, hogy a kerületben szabadság miatt nem jutott ellátáshoz. Nem biztos, hogy fogadják, de egy próbát megér. Vagy látogasson fel naponta az online foglalási rendszerünkbe, hátha történik lemondás. – Köszönöm szépen! – mondtam, és már úton voltunk hazafelé.

Alternatív gyógyászat, protekció, magánpraxis

A közösségi oldalamon hírül adtam, hogy egyetlen gyerekbőrgyógyász jut két kerületre Budapesten. Ő is a nyári szabadságát tölti... Se szeri se száma az üzeneteknek, amik az Insta Stories-ra érkeztek. Engedjétek meg, hogy néhányból szemezgessek, nagyon jól leképezi a társadalmunkat, hogy miképp alakul a megoldáskereső mechanikánk, ha a társadalombiztosításból fizetett szolgáltatásra már nem számíthatunk.

„Hátha van olyan gyógynövény vagy olaj, ami legalább addig kezeli a dolgot, amíg lesz orvos.”

„Én gyerekortopediára 2024. áprilisra kaptam volna időpontot 1 hónapja, mert egy kórházba lehet már csak menni… (Budapesten…) maradt a magán. 5 perc – 47 ezer forint.”

„Telefonálni kezdek az ismerős orvosoknak, hogy intézzenek protekciót – mert úgy mindig van hely. Ez Magyarország.”

„Békéscsabán a megyei kórházban egy darab bőrgyógyász van… Áprilisban akartam kérni időpontot, október végére adtak volna. :’) Mondtam, hogy akkor köszönöm nem, és közben rohadtul bosszant, hogy én is »beadom a derekam«, és elmegyek magánba.”

„Kötöttem egy biztosítást, ami gond esetén állja a magánorvos költségét.”

Ez csak egy szemölcs, de mi van ha…?

Mi van ha? Játszódott le bennem újra és újra egy-egy történet. Ha például egy gyanús anyajegyet kell valakinek megvizsgáltatnia, akinek nincs pénze magánorvosra? Mi van, ha egy gyereknek lángol az ekcémája és elfogyott a kenőcse, sürgősen újra van szüksége? Bőrfertőzés, bőrgyulladás esetén mihez kezd az édesanya, édesapa?

Vajon hogy hány gyermek él Budapest IV. és XV. kerületében? Hány gyermek van kiszolgáltatva a jelenlegi állapotnak? Hány szülő keresi a megoldást az állami orvosi szolgáltatás hiányára, amiért havonta fizetünk? És hány településen áll még fent hasonló helyzet?