Számos kultúrában és civilizációban az ókori időktől kezdve megjelentek olyan rendszerek, amelyek révén az idős emberek gondoskodást és támogatást kaptak. A nyugdíjrendszer ötlete, hogy az időseknek biztosítsanak egyfajta anyagi támogatást és védelmet az aktív munkaerőpiaci részvételük befejezése után, az idők során különböző módon és formában alakult ki.

Nézzük meg, kik voltak az első nyugdíjasok a világ különböző részein.

Az ókori Egyiptom

Az ókori Egyiptomban a nyugdíjrendszer egyike volt az első ismert formáknak. A papok és a hadsereg veteránjai számára különleges gondoskodást és támogatást nyújtottak. A papok kiváltságos helyzetben voltak, mivel az állam támogatta őket a templomok jövedelmeiből, míg a hadsereg veteránjai részesültek fizetésben és állami támogatásban.

Az ókori Róma

Rómában az állam nem biztosított általános nyugdíjrendszert, de a római császárok és néhány gazdag polgár személyesen támogatták az idős embereket. Az olyan magán kezdeményezések, mint a korabeli „annona", amely állami gabonakiosztást jelentett, sokaknak segített az élelemhez jutásban.

Az ókori Kína

Kína évezredek óta gondoskodott az idősekről. A kínai családi rendszer hagyománya révén a gyerekek gondoskodtak az öregekről. Az idős szülők tisztelete fontos erkölcsi érték volt, és a családtagok széles körű támogatásáról gondoskodtak, ha azok már nem tudtak dolgozni.

Az ókori Görögország

Görögországban nem volt általános nyugdíjrendszer, de néhány városállamban katonai veteránoknak és közhivatalnokoknak adtak anyagi juttatásokat nyugdíj formájában.

Az ókori India

Az ókori Indiában az idős embereknek bizonyos vallási közösségekben és aszkéta életet élőknél biztosították az egyszerű élet fenntartását, bár ez nem tekinthető hagyományos nyugdíjrendszernek.

Az ókori Izrael

Az ókori Izraelben az idősek védelméről és támogatásáról a vallási intézmények, például a zsinagógák és a templomok gondoskodtak. Az olyan szociális elvek, mint az „özvegyek és árvák" gondozása, az idős emberek támogatása és az adófizetési kedvezmények, a Bibliában is megjelennek.

Magyarországi helyzet

Nálunk kicsit többet kellett várni az első nyugdíjasok megjelenésére. A 20. század elején a magyar munkások bizonyos csoportjai – például a kohászok, a bányászok vagy a nyomdászok – önkéntesen léphettek be szövetkezetekbe, amelyek vállalták az időskori gondoskodást. Igazi, klasszikus nyugdíjrendszer még nem létezett, hiszen csak kezdetleges baleset- és betegbiztosítás volt elérhető, és ez sem járt mindenkinek.

A mezőgazdasági munkások sokáig nem kaptak semmiféle nyugdíjat. Baleset vagy betegség esetén nem az állam gondoskodott róluk, hanem a munkaadó volt köteles ellátásukat intézni, aki ezt nyilván aligha tartotta be. Ez így zajlott a harmincas évek végéig, ami egy akkori agrárországban tömegek kimaradását jelentette az állami juttatások rendszeréből.

A századfordulóra a Monarchia magyar lakosságának kicsivel több mint 3 százaléka vált biztosítottá az 1891-es betegbiztosítási törvény alapján. Ez a helyzet sajnos sokáig nem változott, az 1936-os nyugdíjtörvényig, azaz 40 év alatt csupán 6 százalékos növekedést sikerült elérni. Ezzel szemben Nyugat-Európában ekkor már a lakosság 30,8%-a biztosított volt.

És most következzen öt érdekesség a nyugdíjjal kapcsolatban:

Forrás 1., forrás 2.