Több férfi születik – de a nők tovább élnek
Magyarországon mintegy félmillióval több a nő, mint a férfi. Ennek fő oka, hogy a férfiak egészségtelenebbül élnek, korábban halnak, vagyis a női kontingens különösen az idősebb korosztályokban mutat többletet. A fiatalabb korosztályokban a természet korrigál: eleve több fiú születik, mint lány, és bár a fiúk között magasabb a csecsemőhalandóság, a fiatalabb korosztályokban évjáratonként akár több ezerrel több a férfi. Így megy ez egészen 42 éves korig.
Igazán az 1980-ban született, 2008-ban 28. életévét betöltött női korosztály járt jól, mert náluk majdnem 4és fél ezerrel több, velük egyívású férfi él. 30 éves kortól a férfiak lassan apadnak, 42 éves korra elfogy a többletük. Az évek múlásával a férfiszám drasztikus fogyásnak indul, és a 70 és 80 közötti korosztályokban már évjáratonként 20 ezerrel több nő él, mint férfi, ami valószínűleg az egészségesebb (vagy inkább kevésbé önpusztító) életmódnak köszönhető. Íme erre két apró példa:
• Egy 2008-as statisztika szerint, mely a munkahely megközelítésének formáit mérte, hazánkban amintegy 3,7 millió munkába járó 10 százaléka közlekedik gyalog. A férfiaknál ez az arány 7, a nőknél 14százalék: viszonylagosan kétszer annyi nő jár gyalog munkába. Nem állítjuk, hogy ez az életkorkülönbség fő oka, mindenesetre tanulságos adalék a nők (sokszor kényszerű) egészségesebb életmódjához.
• Az öngyilkosok között messze magasabb a férfiak aránya. 2007-ben az életüket „sikerrel” eldobók (2450fő) kevesebb mint negyede volt nő. A sikertelen kísérletek esetében még nem ekkora akülönbség. Aférfiak önpusztításának aránya azért jóval magasabb, mert ők az erőszakosabb formákat választják, ahol kisebb az esély a megmenekülésre.

A nők várható élettartama magasabb
Születéskor a férfiak várható átlagos élettartama 69, a nőké 77 év, a különbség tehát igencsak jelentős. Anemek közötti lényeges eltérés miatt a magyarországi biztosítók nem is számolják a népesség egészére aszületéskor várható átlagos élettartamot, ami az EU kifejezett rosszallását váltja ki. Az életbiztosítók ezekre az adatokra támaszkodva ugyanis más feltételekkel kötnek szerződést a férfiakkal és a nőkkel: aférfiak díja azonos életkorban általában magasabb.
Az EU szerint ez hátrányos megkülönböztetés, elvégre senki nem tehet róla, hogy férfinak vagy nőnek született-e, ezért az életbiztosítások díjmegállapításánál nem volna szabad figyelembe venni a nemet. Ha a különbségtétel elmaradna, és egy átlagos népességszámra vetített értéket használnának, a férfiaknak a tényleges halálozási esélyükhöz képest alacsonyabb, a nőknek magasabb díjat kellene fizetniük, azaz a nők finanszíroznák a férfiak nagyobb halálozási kockázatát.
A születéskor várható átlagos élettartam mellett érdemes megnézni az egyes életkorokban várható átlagos élettartamot is. Egy 2008-as adat szerint 30 éves korban a nők átlagosan még mintegy nyolccal több leélt évre számíthatnak, mint a a férfiak. Igaz ez 40 évesen – de még 50 évesen is 7 év a különbség. Ha viszont egy férfi megéri a 60. évét, megnőnek az életesélyei. 30 évesen még csak 70 éves korig tervezhet, ha a 60-at megéri, már 76 évben gondolkodhat, 70 évesen pedig elérhető realitásnak tűnik a 81 év. Anőknél nem annyira látványos a statisztika: 30 évesen 78, 40 évesen 79, 50 évesen 80, 60 évesen 81 év az elérhető átlagos életkoruk, vagyis a szám alig növekszik. Egy boldogan (vagy viharosan) leélt 70 év után már egészen csekély különbség mutatkozik a férfiak és a nők hátralevő átlagos élettartama között. Férfitársaim, csak az első 70 évet kell valahogy kihúzni, utána már sokkal könnyebb!

Karrier: a nők még mindig hátrányban
Megszoktuk, hogy a katonák között a férfiak vannak túlsúlyban, az egészségügyi ápolók között anők (a„nővérke” bevett megszólítás, a „bátyóka” furcsán hangzana). Az általános iskolai tanárok 87százaléka szintén nő Magyarországon. A férfi-női túlsúly foglalkozásonkénti megoszlása elsősorban hatalmi kérdés: az elmúlt évszázadban a hatalmi pozíciók döntő többségét férfiak töltötték be (töltik be ma is), s minél alacsonyabb egy foglalkozás társadalmi presztízse, annál magasabb a nők aránya.
Jól jellemzi a férfi-női egyenlőtlenséget a következő hír: „A pápa 2009. január elején 13 különböző nemzetiségű csecsemőt keresztelt meg a Sixtus-kápolnában, Michelangelo halhatatlan freskója alatt. Acsecsemők között 9 fiú és 4 lány volt.” Nyilván rendkívül sokféle szempont és feltétel határozza meg, hogy ki veheti magára a pápai keresztséget, de tény: a nemi arányok itt is férfi dominanciáról tanúskodnak. 
A nők sokáig kevésbé voltak iskolázottak, mint a férfiak, hiszen a második világháború előtt alig járhattak egyetemre. Az elmúlt évtizedekben több nő tanul a felsőoktatásban, ez azonban a vezető állások betöltésében nem nagyon érezteti hatását. Az országgyűlési képviselők 11 százaléka nő. Hazánk nagy bankjai közt egy olyan található, amelynek nő a vezérigazgatója. A lapokban összeállított 100 leggazdagabb magyar listáján általában 3-4 nő van, de közülük kettő örökséggel jutott a vagyonához.
Bár a gimnáziumi és a felsőoktatásban több nő vesz részt, a tudományos fokozat előszobáját jelentő PhD-oktatásban arányuk már 50 százalék alatti, a felsőoktatási oktatók között csak 40 százalék, amagasabb fokozatok felé haladva pedig jószerével a nullához tart. Az egyetemi professzorok körében csak minden kilencedik nő, a magyar akadémikusokéban csak minden huszadik.

Szülési hajlandóság, házasságkötés, válás
Nem túl vidítóak a házasságok és a válások, valamint a szülések adatai sem. A születések száma amásodikvilágháború után először 1954-ben, másodszor 1975-ben volt csúcson (223 ezer, illetve 194ezer élve születés). 1975-ben kerültek szülőképes korba az ötvenes évek egészségügyi miniszteréről elnevezett, a terhességmegszakítást drákói szigorral büntető Ratkó-korszak gyermekei, és kedvező szociálpolitikai intézkedések léptek életbe.
Ez a szám a 2000-es évek elejére megfeleződött. Bár évekig vártuk aszületésszám újbóli növekedését (hiszen épp felnőttek a hetvenes évek kiemelkedő létszámú korosztályai), ez csak késve és enyhe mértékben következett be. A késés oka a születések életkori eltolódása: a 70-es években a nők első gyerekük születésekor átlagosan 22-23 évesek voltak, 2008-ra ez a szám már 28-ra nőtt, azaz az első szülés 4-5évvel kitolódott. Így a születésszám-növekedés 2003-tól indult el, de akkor is csak kis mértékben, és csak három évig tartott. Az évente született gyerekek száma 2006-2007-ben sem haladta meg a100ezret. (Legutóbb 1997-ben született 100 ezernél több gyerek.)
Radikálisan csökken a gyerekvállalási hajlandóság. Ezt legjobban az úgynevezett teljes termékenységi arányszám fejezi ki, ami azt mutatja, hogy az adott év életkor szerinti születési gyakoriságával egybevetve egy nő élete során hány gyereknek adna életet. Az adott év születési viszonyait a jövőre kivetítő, fiktív mutató 1949-ben 2,5 volt, 1970-ben 2 (ennyi szükséges a népesség reprodukciójához, azaz a népességszám stabilitásához), jelenleg 1,3.
A házasságkötések száma a 40-es évek végén még 100 ezer felett volt, a 70–80-as években 80–90 ezer körül ingadozott, ám a csökkenő népességszám és a házasság nélküli együttélések hatására 2007-re 40ezerre esett vissza. Az első házasság kötésekor 2007-ben a férfi átlagosan 30, a nő 27éves volt. (Ugyanez a két szám 1970-ben még 25 és 22, azaz az első házasságkötés, akárcsak az első gyerek szülése, mintegy 5 évet kitolódott, természetesen egymással összefüggésben.) 2008-ban a férfiak és a nők között nem volt különbség abban, hogy mintegy 79 százalékuk egyszer házasodott, 21 százalékuk kétszer vagy többször, utóbbiak közül 20 százalék elváltan, 1 százalék özvegyen ment az új házasságba. A válások száma évtizedek óta aránylag stabil, 25 ezer körül ingadozik, de ez viszonylag (a népességszámhoz, illetve a házasságokhoz képest) egyre nagyobb mértéket jelent. Ezer 15 éves és idősebb házas nőre 1970-ben 8, 2007-ben 12 válás jutott, azaz relatíve 50 százalékkal nőtt a válási arány. Az első váláskor a férfiak átlagosan 41, a nők 38 évesek. 2007-ben átlagosan mintegy 12 évnyi házasság után váltak el apárok. A 60-as években még nagyjából fele-fele volt a férj, illetve a feleség által kezdeményezett válás, mára az arány eltolódott a nők oldalára. Az esetek 70 százalékában a feleség kezdeményez – legalábbis formálisan, mert a valóságban gyakran a férj provokál, és egyben ő húzódozik a végső lépéstől.

Női dominancia a vásárlásban
Van egy terület, ahol a kutatások szerint a nők élveznek abszolút elsőbbséget. A televíziós közönségvizsgálatokra és egyéb piackutatásokra épülő hirdetéseknek ma a női nem a fő célcsoportja. A vizsgálatok szerint ugyanis a háztartások nagy részében – függetlenül attól, hogy a férj általában magasabb társadalmi presztízsű és többet keres – a napi bevásárlásokat a nő intézi, ő dönt a termékekről.
A médiavizsgálatok „főbevásárlónak” nevezik a vásárlásban döntő személyt, aki egyáltalán nem biztos, hogy azonos a főkeresővel. A főbevásárlók több mint kétharmada nő. A figyelmes reklámnézők tudják, hogy a reklámok nagy része nőknek szól – és nem azért, mert a nők fogékonyabbak a reklámra, hanem mert kőkemény üzleti érdek diktál: azt kell meggyőzni, aki a vásárlásokban dönt. 2008-ban areklámpercek tekintetében az első 8 terület a következő volt: élelmiszer, szépségápolás, pénzintézetek, gyógyhatású készítmények, telekommunikáció, közlekedés, háztartási és élvezeti cikkek. Szinte magától értetődő, hogy az élelmiszerek, a szépségápolási és háztartási cikkek, valamint a gyógyhatású termékek hirdetései is anőkre próbálnak hatni: a nő szalad csodaszert vásárolni, ha a férfi köhécsel, náthás vagy reumás.