A vécék felosztására márpedig megoldást kell találni. Gondoljatok csak a színházak szüneteiben a női vécé előtt (remélhetőleg a távolság betartása mellett) kígyózó sorra, miközben a férfi mosdó kong az ürességtől. Retrográd javaslatok szerint több női mosdóra lenne szükség, mint férfira, hiszen – anatómiai okokból –, a férfiak gyorsabban végeznek, ugye. Vagy itt egy már haladóbb javaslat: szüntessük meg a nemek szerinti felosztást: mindenki sétáljon be oda, ahová kedve tartja, hiszen egyenlők vagyunk. (És akkor még nem is érintettük azt a kérdést, hogy a lányos apák melyik vécébe vigyék be a kislányukat? A helyes válasz – egyelőre –, hogy a férifba!)

A slate.com munkatársa, Dan Kois azonban új, és meglepő szempontok szerinti felosztást javasol: legyen „poo” (kaki) és „pee” (pisi) vécé! Kois szerint egész Amerikát lázban tartja a vécék használatának kérdése, és náluk már az egyenlősdi dívik: bárki bemehet bármelyik mosdóba. De ő tovább menne, és teljesen új szempontok alapján szabályozná ezt a fontos kérdést. 1-es és 2-es számot helyezne el a mosdókon – ennek a jelentésére viszonylag egyszerű rájönni. Kois szerint ezzel megszűnne az a feszengés, amikor valaki odakint várja meg, hogy a kollégája végezzen. Vagy hogy valaki ne merjen belekezdeni egy nagydologba, míg a másik a mellette levő fülkében lébecol. (Mindez egy csomó értékes munkaidőt is elvesz!)

Gender-szempontból is végre megfelelő megoldást kapnánk a szexizmustól felborult egyensúlyhiányra: az első bekezdésben említett színházi helyzetek is sokkal igazságosabbá válnának. Aztán: nem lenne több eldugult vécé: a poo-roomok nagy áteresztőképességű, masszív csővezetékeket kaphatnának, ellentétben a pee-roomokkal, ahol elég, ha szűkebb keresztmetszeten át csordogál el, aminek el kell. Gyorsan lerendeznéd a dolgod? Nem kell más által elrontott illatú rekeszekben kuksolnod! Sokkal kiegyensúlyozottabb lehetne a munkahelyi vécéleosztás is, annyi csak a nagyobb beruházás, hogy a poo-roomba jó sok szagsemlegesítő spray-t vagy illatgyertyákat kell beállítani.

A szerző maga is tudja, hogy az ötlete első blikkre akár viszolyogtató lehet. De szerinte járulékos pszichológiai haszna is van a dolognak. Van, aki idegenkedik attól, hogy mások azonnal megtudják, mit is fog csinálni az illemhelyen. De ez az egész egy nagy, feszültségoldó találmány: egyenlők leszünk végre minden tekintetben. Hiszen mindenki kakil: Nicole Kidman is, meg még a pápa is. (Kois szerint egyedül Jeff Bezos, az Amazon alapítója, a világ leggazdagabb embere nem kakil. Belőle nanorobotok távolítják el a salakanyagot, hogy olyan kartonokat komposztáljanak belőle, amelyre felfér az Amazon.com üzleti terve.)

Koisnak az a tapasztalata, hogy a közös testi funkciók nemhogy elidegenítenek, hanem éppenhogy összekapcsolnak bennünket a munkahelyeken. Mint visszaemlékszik, a Slate-nél az első héten beült a vécére, és döbbenten ismerte fel a másik kabinban a főnöke menő cipőjét. Ebben a pillanatban ugyanarra a szintre kerültek, és megszűnt a vállalati hierarchia: a néha mogorva, főnökösködő főnök is éppen ugyanabba tesz bele nagy erőfeszítéseket, mint a szerző. Mihelyst női főnöke lett, Kois máris képtelen volt reprodukálni ezt az egyenlősítő érzést. És – szerinte – ez így nem mehet tovább.

via slate.com

11 gyerek, akinek semmi sem szent: