A történelem nagy részében még a nyugati menyasszonyok sem viseltek fehéret.

Az ókori Rómában, ahol a házasságkötéseket partikkal és bankettekkel ünnepelték, a menyasszonyok hosszú, mélysárga fátylat viseltek egy bonyolult, hat részből álló fonott frizura felett. A sárga fátylat úgy írták le, mint "a láng színét", és így maguk a menyasszonyok olyanok voltak, mint a fáklyák, fényt és meleget hozva új férjük otthonába.

Az ókori athéni menyasszonyok hosszú, lila vagy világos vöröses köntöst viseltek, amelyet derékban egy öv fogott össze, amelyet a vőlegénynek később meg kellett lazítania, szimbolizálva szüzességének elvesztését. A házasságkötést lakoma tette hivatalossá, amelyet fáklyás menet követett, amely a házaspárt a menyasszonyi lakrészbe vitte. Amikor belépett, egy athéni menyasszony birsalmagyümölcsöt kapott, amibe beleharaphatott, mint Perszephoné a gránátalma magjába, amely új férjéhez, Hádészhoz kötötte.

Az esküvők egyik fő témája a szimbolikus áthaladás a gyermekkorból a felnőttkorba, az egyik különálló életszakaszból a másikba. Ez különösen igaz a nőkre, akik a lánykor szűzi, tavaszi birodalmából a házasélet gyümölcsöző érettségébe lépnek, ahol várhatóan gyermekeket fognak nemzeni.

Kína lehet az első hely, ahol a menyasszonyoktól elvárták, hogy egy bizonyos színt viseljenek. A Zhou-dinasztia uralkodása alatt mintegy háromezer évvel ezelőtt a menyasszonyok és vőlegényeik egyaránt egyszerű fekete ruhát viseltek piros díszítéssel, amelyet látható fehér alsóruha felett viseltek. A Han-ok állítólag kevésbé voltak szigorúak az öltözködési rendeletek betartatásában, de ennek ellenére előírták, hogy bizonyos színeket az év bizonyos időszakaiban viselni kell: tavasszal zöldet, nyáron pirosat, ősszel sárgát és télen feketét. A hetedik században, a Tang-dinasztia uralkodása alatt, a ruházati rendeletek további lazításával divatossá vált, hogy a menyasszonyok zöldet viseljenek esküvőiken - talán az előző Han-korszak tavaszi ruházata előtt tisztelegve -, míg vőlegényeik általában vöröset viseltek. A Tang-korszak divathatásai még ma is láthatók néhány hagyományos japán és koreai menyasszonyi divatban, mind színben, mind formában.

Milyen volt a magyar menyasszony?

A magyar menyasszonyok megjelenése és öltözködése számos változáson ment keresztül az elmúlt évszázadban, tükrözve a korok divatjait, társadalmi változásait és kulturális hatásokat. Bár Magyarország területét tekintve kicsiny ország, kultúrája annál színesebb. Ahány tájegység, annyi szokás, annyi stílus alakult ki, és nem csak a népszokások tekintetében, de a menyasszonyi ruhákban is.

A vidéki Magyarországon a 19. század végén és a 20. század elején a menyasszonyok hagyományos népviseletekben esküdtek. Nem volt külön menyasszonyi, esküvői ruha, az ünnepi, templomi öltözékükben álltak oltár elé. A menyasszonyok gyakran színes ruhákat viseltek, gazdagon díszített ruházat volt a jellemző, egyes tájegységekben a fekete ruha is megjelent, hajukat hagyományosan pártával díszítették.

A fehér ruhák még a nagyobb városokban sem voltak olyan elterjedtek, mint a későbbi évtizedekben.

A 20. század második évtizedében a menyasszonyok divatosabb, de egyszerűbb esküvői ruhákat választottak. A kalapok és fejdíszek szintén gyakran tartoztak a menyasszonyok viseletéhez.

Az 1950-es években és az azt követő évtizedben a menyasszonyok gyakran hercegnői stílusú, báli ruhákat választottak, hangsúlyozva a telt szoknyákat és a mély kivágásokat. A fehér szín már igen domináns lett, úgy ahogy a hosszú fátylak is.

Vidéken a tradíciók ekkor még sok helyen tartották magukat. A menyasszonyok kelengyéjét (terítőket, hálóruházatokat, ágyneműket) asztalos által elkészített tulipános ládában gyűjtötték össze. Ez volt az a bútordarab, ami az új otthonba költözött a lánnyal együtt. Helye általában a tiszta szobában volt.

A lenti galériára kattintva 16 csodás fotót hoztunk, megmutatjuk, hogy néztek ki a menyasszonyok az 1900-as évek elejétől.

forrás 1., forrás 2., forrás 3., forrás 4.