Nyugdíjasként lépett be az irodalmi- és énekkörbe. Célja, hogy átadja a hagyományőrzés szeretetét. Interjú Csontos Erzsébettel
Csemadok. Ez egy olyan mozaikszó, amit itthon nem feltétlenül ismer mindenki. Kérem, meséljen a szervezet mibenlétéről!
Csemadok vagyis Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete, amely a háború után 1949. március 5-én alakult Pozsonyban. Naszvadon elég hamar, 1949. május 15-én országos viszonylatban tizedikként alakult meg a szervezet. A levédett megnevezés mindmáig, Csehország és Szlovákia kettéválása után is megmaradt.
Ön hogyan, s mikor csatlakozott a szervezethez?
Én tizenöt évesen, az Alapiskola befejezése után léptem be. Mostanság is a ballagó diákjainkat ünnepélyes keretek között avatjuk Csemadok taggá. Mint vezetőségi tag ezt nagyon fontosnak tartom.
A hagyományőrzés meghatározza az Ön és családja életét…
Mondhatom beleszülettem, mert nagyapám Csuport József volt az utolsó naszvadi takács. Haláláig nagyanyámmal együtt szőtték a szőtteseket. Szövőszéke a Tájházunkban van kiállítva.
Mikor tizenhat éves lettem, szerepeltem a Naszvadi fonóban, amiben eljátszottuk, hogyan fonták a kenderkócot fonallá a lányok. A fonó volt az a hely, ahol megjelentek a legények is és jó alkalom nyílt az ismerkedésre. Ének, zene, tánc és huncutságok fűszerezték a játékot. Sokszor mutattuk be a környező településeken, sőt: Magyarországon, Csávolyon is előadtuk 1976-ban. Évekkel később felújították a darabot, akkor már Viktória lányunk szerepelt benne.
Milyen művészeti ágban tevékenykedik?
Negyvenkét évig az érsekújvári kórházban műtősnőként dolgoztam, nem tudtam éneklőcsoportba, irodalmi körbe járni. 2015-ös nyugdíjba vonulásom után azonnal beléptem az irodalmi körbe, majd a Búzavirág éneklőcsoportba. Az éneklőcsoport már 52 éve sikeresen működik. Az irodalmi kör felvette a Mécsvirág Irodalmi Kör nevet, aminek az utóbbi években a vezetője lettem.
Mécs László verseiből összeállított irodalmi estünkkel felléptünk már a környező településeken kívül Pozsonyban, Prágában, Budapesten több templomban, Bécsben, Zürichben, Bázelben. Könyvbemutatókat szervezünk és rendszeresen megemlékezünk a Magyar kultúra és költészet napjáról. A Wass Albert felolvasó maratonhoz idén hetedik alkalommal csatlakozunk.
A Naszvadi Lakodalmas egy rendkívül figyelemreméltó, interaktív folklórműsor. Hogyan zajlik az előadás?
Az előadás során megpróbáljuk visszaadni a régi lakodalmak hangulatát, amikor még népviseletet hordtak az emberek és a lakodalmaknak pontos menete volt. A színpadon látványos a naszvadi viselet, sajnos nem mind eredeti darab, de akad egynéhány szoknya, kendő még, a többi újonnan készült. Egyébként a Lakodalmast a Csemadok megalakulásának 70. évfordulójára újítottuk fel.
A több mint egyórás színpadi játékban a Búzavirág éneklőcsoport és a Pettyem tánccsoport tagjai szerepelnek. Viktória lányunk férjével és három lányukkal a tánccsoport tagjai, így ők is velünk együtt játszanak. Két idősebb gyerekük tanulmányaik végett már nem tagjai a csoportnak.
Fiatalabb lányunk, Éva Magyarországon él családjával, szintén öt gyerekkel. Így boldog nagyszülők vagyunk.
Hova jutottak el eddig az előadással?
A lakodalmast Naszvadon kívül Martoson, Gútán, Nagyigmándon, Csávolyon is bemutattuk. Idén áprilisban Révkomáromban, augusztusban Magyarországon, Szulokban mutathatjuk majd be.
Mit jelent Önnek naszvadinak lenni?
Naszvad a szülőfalum, ami időközben nagyközségből kisváros lett. El sem tudom képzelni máshol az életet. Férjemmel együtt mindkettőnket ide köt minden emlék. Fiatal házasokként Érsekújvárban laktunk pár évig, de azt az időszakot átmenetinek éreztük kezdettől fogva. Házat építettünk Naszvadon és visszatértünk ide. Ennek ma már harmincnyolc éve. Szeretnénk minél tovább aktívan részt venni a Csemadok és Naszvad életében.
Mit gondol, hogyan lehet megszólítani a hagyományőrzés szeretetével a fiatalabb generációkat?
A jó példa a legjobb módszer.
El kell mondanom, hogy a mi családunkon kívül több családból is szerepel három generáció a lakodalmasban. Reményeink szerint ezek a gyerekek magukba szívják és soha nem feledik a kultúrájukat.
A szerzőről
Azt vallom, hogy minden pillanata és megnyilvánulása értékes az életnek. Meg azt is, hogy nehéz helyzetekben is meg lehet találni a fogódzókat, amelyek kisegítenek a gödör aljáról. Ilyen fogódzó lehet egy baráti beszélgetés, egy kellemes zene vagy éppen egy igazi, tartalmas szöveg elolvasása. Olyané, amely érzelmeket vált ki belőlünk, ami megérinti a bensőnket.
Az emberi dolgok érdekelnek. Legyenek nagyok vagy egészen aprók.
Ha Téged is, kövesd az oldalamat ITT!
Vagy írj nekem IDE!