– Ki jön hozzánk társasozni vasárnap délelőtt?

– Csatlakozhatok délután? Nagy családi ebéd lesz, átjönnek a nagybátyámék.

Amikor ezt olvastam egy zárt csoport kommentjei közt, legszívesebben kiabáltam volna.

De nem tettem: már hetekkel ezelőtt elhatároztam, hogy senkit sem fogok „leszidni”, senkinek sem fogok beszólni, senkivel sem fogok indulatosan kommunikálni. Mert az nem használ és mert olyan gyorsan változnak az események, hogy rövid időn belül úgyis jobb belátásra térnek. Inkább csak annyit mondok, hogy nálunk skype-on lesz családi ebéd és hogy amúgy a haverokkal és családtagokkal honfoglalózunk online, ezzel kiváltva a társast. (Persze a társasozás normál esetben az egyik legjobb alternatíva a képernyőzés helyett, dehát ez van.)

Aki teheti, maradjon otthon.

Nincs de és ha és kivéve, csak létfontosságú indokolt esetben. Ez a következőkkel jár:

• Ne érintkezzetek senkivel, akivel nem éltek egy háztartásban.
• Csak a legszükségesebb ügyekben találkozzatok más emberekkel: gyógyszertárban, boltban.
• Menjetek a szabadba sétálni, mozogjatok minél többet. (Amíg lehet.
• Mossatok kezet, tisztogassátok a telefonotokat, a kilincseket, a lift helyett használjátok a lépcsőt, ha lehet (mert így elkerülitek, hogy meg kelljen fognotok az ajtót vagy megnyomnotok a gombot).
• Az idős hozzátartozóitokkal minél kevesebbet érintkezzetek, viszont gondoskodjatok róla, hogy legyen elegendő ennivalójuk otthon, legyenek gyógyszereik.

A magam részéről azt gondolom, hogy még szigorúbb „házirendnek” kell alávetnem magam, mint amit a hivatalos szervek mondanak. Nem megyek társasággal kirándulni sem, mert úgysem tudnám tartani a két méter távolságot (főleg gyerekekkel). Lehetőség szerint nem megyek a boltba, az online rendelés egy fokkal biztonságosabbnak tűnik. Ha két hónapig nem találkozom személyesen ismerőssel, de cserébe nagyobb mértékben hozzájárulok ahhoz, hogy ennek a szörnyű helyzetnek hamarabb vége legyen, már megtettem, amit egy átlagember megtehet. Mindannyian együtt vagyunk benne a kulimászban és csak együtt is tudunk kimászni belőle. És óriási köszönet minden egészségügyi dolgozónak, hatósági személynek, buszvezetőnek, bolti eladónak, aki az első vonalban küzd, a saját egészségét kockáztatva, a járvány leküzdéséért.