Kiderült, hogy ők is voltak Koversadán, a horvát tengerpart nagy nudistatelepén. Tapasztalták, hogy ott is olyan természetesen zajlik az élet, mint bármely más üdülő-telepen. Vannak sportpályák, kempingek és zsúfolt strandok. A szigeten járva egy idő után fel sem tűnik a sok meztelenség.

A férjem és én csak ráztuk a fejünket, hogy Magyarországon bizony nem túl jellemző a nudizmus. Ott lenne pedig a délegyházi strand, ahol egykor élénk élet folyt. Még mi is emlékszünk azokra az időkre, amikor a magyar családok hétvégi programként beültek a Ladába, és kimentek a nudira. A nyolcvanas évek vége volt a fénykor, amikor tömegeket vonzott a mozgalom. Mára elnéptelenedett a telep.

Meglepőnek tűnik – legalábbis beszélgetőtársaink csodálkoztak rajta –, hogy a magyar nudizmus éppen a szocialista rendszer alatt élte legélénkebb napjait. Amíg a vonat főtt a napon, keresgéltük a magyarázatot. Talán ebben is a szabadságvágy nyilvánult meg, és a nudizmus addig volt vonzó és érdekes, amíg fennállt a korlátozó rezsim? Vagy csak a nyaralási szokásaink változtak meg?

Prűd szocialista világ

Magyarországon a nyolcvanas évek elején jelent meg a nudizmus. Korábban, a két világháború között a magánszférában tűntek fel előzményei, szórványosan. A háború után a meztelenség legfeljebb a hősies szoborcsoportokon volt közkeletű látvány, a fürdőzési szokásokban szigorúan érvényesültek a „szocialista erkölcs” normái.

- mondja Kelemen Péter magyar-történelem szakos tanár, aki maga is többször megfordult Délegyházán. Jancsó Miklós korai filmjeiben a meztelen női test az erőszaknak való kiszolgáltatottság jelentését hordozta. A hetvenes években készült színes filmjeit a közönség szexfilmpótléknak fogta fel. Kelemen az egyik filmszemle bemutatóján tanúja volt annak, hogy amikor feltűnt egy meztelen nő a vásznon, az első sorban (a közönség harsány derűje közepette) felberregett egy nyolcmilliméteres kézi filmkamera.

A szocialista világ kispolgári értékeket hirdetett, és a szexualitás megnyilvánulásait szigorúan korlátozta. A nudizmus csak megtűrve, elhallgatva volt jelen a keleti tábor néhány kivételes pontján. Így a jugoszláv tengerparton, de Jugoszlávia e tekintetben sem volt tipikus szocialista állam, ott sztriptíz és pornófilm is ment. Az NDK-ban jól kiépített nudista strandok működtek, ám minden nagyobb hírverés nélkül, mintegy az ideológia keretein kívül. A román tengerparton is volt lehetőség a meztelen napozásra, ám elkerítve és nemi elkülönítéssel (ami tehát nem nudizmus, hanem férfi és női napozó).

A magyar kezdetek

Alighanem keletnémet és jugoszláv példára kezdtek el a nyolcvanas évek elején néhányan kijárni a délegyházi bányatavakra, hogy meztelenül fürödjenek. Egyedül, családostul vagy társasággal érkeztek, akár a rendőrséggel is dacolva. Ennek 1982-ben ment híre, s a következő évben már százával jelentek meg az emberek egy-egy meleg hétvégén a tóparton. Ez az időszak volt a társas vállalkozások és a maszek munka korai aranykora, amikor már gondolni lehetett alulról jövő civil szervezkedésre. Így aztán létrejött egy szervező bizottság, amely a miniszterelnök fogadóirodáját is megjárta, és kitalpalta a Magyar Naturisták Egyesületének engedélyezését.

Ettől kezdve mintegy tíz éven át ez az egyesület (MNE) adott kereteket a nudizmusnak. Szokatlan módon valóban alulról szerveződött, és független volt a pártirányítástól. A vezetőség amúgy nem nagyon szólt bele a délegyházi telep látogatóinak mindennapi életébe, inkább az infrastruktúra javításán ügyködött. Ebben sikeres is volt: szabványos bungalók, vécék, zuhanyozók jelentek meg a telepen.

Naturisták, nem nudisták!

A telep légkörét a sikeres intézményesülés ellenére is bizonyos feszültség jellemezte. Klaniczay Gábor történész a nudizmusról szóló esszéjében említi, hogy a strand köré „az új egyesület betonkerítést emelt, egyes vezetői elhatárolták magukat a vadnudistáktól, nem átallották az egyesületen kívül meztelenkedőket közszeméremsértőknek nevezni, hamar elfeledkezve arról, hogy a minap még maguk is egyesületen kívül voltak.”

Kelemen is úgy látja, hogy a naturista egyesület létében volt egy elfedett belső ellentmondás. A mozgalom az államszocializmusban elfojtott szexuális érdeklődésnek köszönhette sikerét, ezt azonban a résztvevők nem vallották be még önmaguknak sem. Inkább kialakítottak egy sajátos ideológiát a meztelenségről mint természetes életformáról, és ezt nevezték naturizmusnak. Kettős álszentség jellemezte a naturista mozgalmat: politikai és erkölcsi. Mint alulról szerveződő, helyét bátran kiharcoló mozgalom, puszta létével is már a rendszerváltozás lehetősége felé mutatott. Ugyanakkor a mindenkori vezetőség nagy gondot fordított politikai lojalitása hangoztatására, ezért tette meg a mozgalom nagy ünnepévé augusztus huszadikát.

Óvakodás a kukkolóktól

A vezetőség a naturista ideológiával igyekezett maga is elfojtani a nemiség fel-felötlő jelenségeit – és ezzel megfelelni a szocialista idők prűd elvárásainak. Kelemen erre példákat is hoz. Nagy, nyilvános botrányt kavartak például egy esetből, amikor néhány házaspár szombat este a maga sátorhelyén sztriptízt játszott. Lépten-nyomon azt hangsúlyozták ugyanis, hogy a szexualitás ellentétes a naturizmussal.

A telep közbeszédében megjelent a „kukkolók” elítélése: így nevezték azokat az „álnaturistákat”, akik „leskelődni” járnak a telepre, s akiket onnan lehet felismerni, hogy maguk nem vetkőznek le teljesen.

Kényes téma volt a fotózás, filmezés. A kezdeti időszakban természetesnek számított, hogy a telepiek egymást fényképezték. A rendezvényeken ehhez még külön beleegyezést sem kellett kérni. Voltak, akik ezt már a kezdeti időkben is kifogásolták. Később bizonyos korlátozásokat vezettek be, és 1992 után a nyilvános fotózást-filmezést teljesen be is tiltották. Nem alaptalanul, hiszen a naturista szépségverseny felvételei addigra a környékbeli kocsmák kedvelt műsorszámai lettek. A kukkolókkal szembeni gyanakvás és a fennen hangoztatott álszent ideológia a kilencvenes évek elejére eléggé megrontotta a délegyházi telep mindennapjait. Kialakult az a szokás, hogy a fiatal lányok, tartva az érdeklődő tekintetektől, csak a maguk szűkebb körletében mutatkoztak ruhátlanul. Ha fürödni vagy a büfébe mentek, törülközőt csavartak maguk köré, látványosan igazolva a nemiség látens jelenlétét a telepen. A rendezvényeken (szépségverseny, sportversenyek) a rendezők sűrűn mondták be a megafonba, hogy kérik a közönséget, hogy a naturizmus természetének megfelelő módon, vagyis ruhátlanul jelenjenek meg.

A nagy prüdéria közepette érdekes színfolt volt a telepen működő panzió presszójában esténként a sztriptízműsor. Az egyesület tagságából két lány – akik egyébként egész nap meztelenül tartózkodtak a telepen – este zeneszóra levetkőzött. A naturista eszmékkel mindez aligha egyezett, nézőcsalogató látványosságnak azonban a legmesszebbmenőkig megfelelt. Az egyesület szemet hunyt – nyilván azért, mert a panzió nagy tételt jelentett a bevételeiben.

Hogy a naturista ideológia milyen gyenge lábakon állt, azt mutatja a téli nudizmus megjelenése a nyolcvanas évek közepén. Az egyesület vasárnaponként kibérelte a székesfehérvári Árpád fürdőt. Egy fedett uszodában persze nem sok szó lehet a természet és a napfény élvezetéről. Ami a naturista ideológiából ott megmaradt, az csak a társas kedélyesség, a korlátlan tegeződés. Ez pedig minden alulról szerveződő mozgalom közös sajátja.

Megcsappant vendégsereg

A rendszerváltozás törekvései nagy szimpátiát keltettek a naturistákban, a politikai szabadság azonban valójában a mozgalom végét jelentette. Az álarcok lehullottak: a naturista egyesület főtitkára, aki keresztülvitte a nyilvános fényképezés betiltását, az első hazai pornófilmek producere és férfi főszereplője lett, és az egyik legsikeresebb pornószínészt is a délegyházi telep adta a hazának.

Ahogy a szexualitás Magyarországon is elfoglalta a nyilvános kultúrában azt a helyet, ami a liberális demokráciában az 1960-as évektől megszokott volt, úgy hanyatlott le a naturista mozgalom. A „kukkolók” ma már máshol is kiélhetik érdeklődésüket, így elmaradtak a nudista strandról. A mozgalomban az igazi „naturisták” maradtak, és kiderült, hogy ők egy kis töredékét adják az egykori tömeges vendégseregnek. Az augusztus huszadiki nagy rendezvényekre, amelyeken a fénykorban öt-hatezer ember vett részt, az utóbbi években nem jönnek össze kétszáznál többen.

Szerző: Olchváry Dorottya, Fotó: Cultiris, Szóvári Gyula

Ez a cikk Magyar turizmus anno és most címmel az Éva magazin 2010. évi júliusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.

Miért aludj meztelenül? A galériánkban 9 érvet is mondunk!