Kétrészes cikksorozatunkban arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért szegődik napjainkban egy fiatal olyan vallás hívéül, amelynek idehaza szinte semmi háttere, semmi előzménye nincs. Sorozatunk első részében egy Krisna-tudatú nővel és egy buddhista férfival beszélgetett

Magyarországon több mint kétszáz bejegyzett kisegyház működik. Kutatások szerint a társadalom hívő szegmensében is csak egy-másfél százalék követ más tanokat, mint amit az úgynevezett történelmi egyházak hirdetnek. Azaz a világ más részein több ezer éve gyakorolt vallások közül Magyarországon egy sem tudott erősebb gyökeret ereszteni.

Rádhika
A nálunk 1989 óta bejegyzett Krisna-tudatú Hívők Közössége a Visnu-hit vagy vaisnavizmus – India ősi vallásának, a hinduizmusnak egyik legfontosabb irányzata – hagyományait követi. Tagjai nem rejtőzködnek, szívesen beszélgetnek bárkivel, aki útjukba kerül. Könyvet árulnak, ételt osztanak (ez utóbbi sokunknak jött jól nyáron a Sziget-fesztiválon, és dermesztő hideg napokon sok nincstelennek jön még jobban).
Közéjük tartozik Rádhika devi dászi, aki tizenkét éven át Krisna-tudatú szerzetesként élt, ma pedig védikus matematikát tanít a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán, és kommunikációs referensként tevékenykedik.
„Negyedéves hallgató voltam Debrecenben, matematika-fizika szakon, s karácsonykor vásároltam egy krisnás könyvet. Elkezdtem olvasni, nagyon érdekesnek találtam. Nem vonzott a tipikus egyetemista életmód: nem cigiztem, nem ittam, nem buliztam. Egészségügyi okokból vegetáriánus voltam, mindig sportoltam, tagja voltam az egyetemi kosárlabdacsapatnak, úsztam, szerettem a természetet. 1990-et írtunk, akkoriban kezdett megjelenni a reformkonyha, aminek őszinte híve lettem, odafigyeltem arra, hogy mit eszem. A könyv és egy akkor már krisnás ismerősöm hatására ellátogattam egy előadásra, ami olyan hatással volt rám, hogy az egyetem elvégzése után beköltöztem a templomba – eredeti terveim szerint egy évre. A vallás addig is jelen volt az életemben: református családból származom, s bár nem jártunk minden héten templomba, a nagyszüleim fontosnak tartották, hogy konfirmáljak.
Az egyetemen megtanultam az anyag törvényeit, megértettem az anyag világát, de mindig is úgy gondoltam, hogy azon túl is lennie kell valaminek. A fizikában van egy sor dolog, amelyet állandónak nevezünk. Ezek, úgy gondolom, nem spontán alakultak ki, hanem mögöttük egy olyan intelligencia áll, amely nem tőlünk, emberektől való.
A tudományban ismert fogalom az úgynevezett sejtés, vagyis az, hogy az anyagi világon túl létezik egy olyan dimenzió, amelyet nem tudunk leírni az anyag törvényeivel. Ahogy az ember kutatja a magasabb rendű vagy transzcendentális dolgokat, rádöbben, hogy nekünk magunknak is többnek kell lennünk a puszta fizikai létnél, az anyagnál.
Krisna-tudatúként kétféleképpen élhetünk: vagy szerzetesként, vagy a templomon kívül, tehát általában családban. Van azonban négy alapszabály, amelyet mindenkinek meg kell tartania, én is megtartom. Az első, hogy nem eszem húst, halat, tojást és gombát. A második, hogy nem fogyasztok kábító- és mámorító szereket, a harmadik, hogy a vallás tanításai szerint – tehát csak házasságon belül és csak gyermeknemzés céljából – élek nemi életet. A negyedik, hogy kerülök mindenféle szerencsejátékot és pénzzel való manipulációt. De van még egy ötödik fogadalom is, amelyhez ugyancsak kötöm magam: mindig emlékezem Krisnára és sosem felejtem el őt. Ez azt jelenti, hogy próbálom istent, a legjobb tudásom szerint, az életemmel, a munkámmal szolgálni. És naponta tizenhat kört imádkozom a mantraláncomon.”

Róbert
Amikor ez a cikk készült, éppen a BuddhaFeszt nevű buddhista fesztivál zajlott a budapesti Gödör Klubban, az előadásokat több százan látogatták. Ebből is látszik, hogy a nyugati társadalmakat is érdekli a buddhizmus a maga sajátos filozófiájával és módszereivel. A több mint 2500 éves buddhizmus a tapasztalat vallása: a logikus látásmódot és a módszerek átformáló erejét ötvözi. Négy sarkalatos pontja van. Az első: lehetőségünk van, hogy a tanításokat képesek legyünk használni, hogy okulni tudjunk belőlük.A második: bármi, ami megszületett, el fog múlni, azaz az idő korlátozott. A buddhisták felbecsülhetetlen értéknek tartják azt a felismerést, hogy most van módunk élni a tanításokkal. A harmadik: a világ okok és okozatok összefüggése, amit teszünk, mondunk és gondolunk, az hatással van önmagunkra és a világra. Mindezek a hatások előbb-utóbb visszatérnek hozzánk. A rossz influenciák szenvedés vagy megpróbáltatás formájában jelennek meg, de a meditációs technikákkal át lehet alakítani őket. Végül pedig a buddhisták úgy tartják, hogy nemcsak lehetőségünk van használni a tanításokat, de nincs is más lehetőségünk, mint használni a tanításokat.

A megvilágosodás a legmagasabb szintű öröm
A buddhista utazó tanító, Szilágyi Róbert 13 éve ismerkedett meg a buddhizmussal: „Húszéves koromban, 1996-ban karácsonyi ajándékba egy buddhista könyvet vásároltam az akkori barátnőmnek. Nem a buddhista látásmódja, hanem a témája keltette fel az érdeklődésemet. A barátnőm azonban nem nagyon vette a kezébe, így én olvastam el. A buddhista látásmódon kívül szó volt benne a meditációról, el is kezdtem otthon csinálni, de hamarosan rájöttem, csoportban sokkal jobb lenne, így elmentünk az egri buddhistákhoz. Egyik napról a másikra százszázalékos tagjai lettünk a buddhista közösségnek, megállás nélkül részt vettünk a programokon. Akkor még kevesen ismerték a buddhizmust, ezért a vallást és a filozófiát előadásokon népszerűsítették. A világi buddhizmusban – amit mi képviselünk – semmiről nem kell lemondani. A buddhizmus nem térítő vallás és nem hit: Buddha azt tanította, hogy ne higgyük el a dolgokat csupán azért, mert azokat valaki mondta. Mindent ellenőriznünk kell, mindennek utána kell néznünk, így nagy jelentősége van a jól feltett kérdéseknek. A buddhizmus tapasztalati út. A módszereken és a meditáción keresztül minden tanítás és tudás tapasztalattá válik, így igazi belső megértés születik, amely túlmutat a hiten. Mindenkinek megvan a maga tökéletes tudatállapota, legfeljebb nem érzékeli. Buddha az emberek kezébe adta a sorsuk irányítását: a karma (a buddhizmus egyik alaptétele, mely szerint az ember a világ lényegének megismerésével megváltoztathatja önmagát – a szerk.) azt jelenti: ahogy vetsz, úgy aratsz. Felszabadító, hogy az életem tőlem függ.
Még Egerben a barátnőmmel és egy harmadik társunkkal egy albérleti lakásban kis meditációs központot hoztunk létre. A csoport egyre nőtt, közösséggé formálódott, így hamarosan béreltünk egy házat. Amikor a munkám Budapestre szólított, beköltöztem a fővárosi központba. Nem sokkal később utazó tanító lettem. Járom az országot, külföldre is gyakran megyek, és a buddhista vallásról, filozófiáról beszélek.
A buddhizmus nem ismer dogmákat, sőt arra bátorít, hogy merjünk kérdezni. A megértett információ a meditációkon keresztül saját tapasztalattá válik. Buddha tanításainak célja, hogy tökélyre fejlesszük a test, a beszéd és a tudat bennünk rejlő lehetőségeit. Az összes tanítást empirikus úton tehetjük magunkévá, nem kell elhinnünk semmit, mindennek a lényege a tapasztalat. Ha az egót kihúzzuk a képletből, akkor másokban is meglátjuk a jót, és tanulhatunk egymástól.”

Interjúalanyaink, bár nem ugyanazt a vallást választották és két teljesen eltérő szemléletet követnek – ezt a különbséget külön az ő kérésükre hangsúlyozzuk –, egy dologban megegyeznek: ahogy már említettük, nem egy olyan egyházhoz csatlakoztak, amely hazánkban nagy múltra tekint vissza. Vajon a történelmi egyházak nem tudnak számukra megfelelő választ adni? Nehezen szólítják meg a fiatalokat? A kérdésről vallástörténészekkel és vallásszociológusokkal beszélgetünk a következő részben.

Szöveg: Biczó Gabriella, fotó: Safa. Ez a cikk az Éva 2010. februári számában jelent meg. Minden jog fenntartva.