Mennyire változott meg az életed, hogy híres blogger lettél?
Vannak hatásai. Például úgy kell terveznem az életemet, hogy beleférjen a folyamatos videókészítés. Ez a nyomás a heti ritmusomat is átírja.
Mit kell értenünk „nyomáson”?
Ha egy hét kimarad és nem kerül fel videó a blogra – mert dolgozom vagy beteg vagyok –, azonnal jönnek az e-mailek. Hiába írom ki az oldalra, hogy bocs, de ezen a héten nem fog frissülni. Az is tény, hogy sajnos egyre kevesebb az időm.
Felismernek a rajongók?
Nem nevezném őket rajongónak.
De autogramot csak kérnek...
Szerencsére ritkán. Főleg a Csodák Palotájában. De olyan is volt már, hogy egy bankautomatánál állítottak meg, hogy nem fényképezkednék-e le velük….
Mennyien látogatják a blogot?
Egy videót átlagosan harmincezren néznek meg, de van olyan is, hogy ez a szám felugrik hatvanezer fölé.

Felfutás
Mikor futott fel ennyire?
Volt, amikor naponta néztem a látogatók számát. Nagyon örültem, ha valaki idetévedt, megnéztem, honnan jött. Óránként nézegettem a statisztikákat, de aztán leszoktam róla. A felfutás annak is köszönhető, hogy a blog.hu-ra tettem a blogot, így hamar kikerült az index.hu címlapjára. Szerencsére ma már saját lábán is megáll a Szertár. Örömmel tapasztaltam, hogy az odatévedők jó része rendszeresen visszatér.
Tanároktól érkezik visszajelzés?
Persze! Sőt, ez a legpozitívabb visszajelzés! A hibák ellenére is bátorítanak, hogy legyen még videó. Segítenek, hozzászólnak. Írták már, hogy fizika- és kémiaórákon rendszeresen levetítik a kísérleteimet. Mi több, kiadnak házi feladatot, hogy otthon is lehessen kísérletezni. A legjobb persze az lenne, ha az órán újracsinálnák a kísérleteket, hiszen a gyerekek tapasztalat útján tanulnak a legtöbbet.
Ismerőseim, akik megnéztek néhány videót, meg vannak győződve róla, hogy tanár vagy.
Nem vagyok tanár. Kikérem magamnak – nevet. – A Csodák Palotájában dolgozom demonstrátorként. Azért jó, hogy nem vagyok tanár, mert nem köt a tanrend. Azt mutatok be, amit akarok. Egyébként kertészmérnök vagyok, bent maradtam a Corvinus Egyetem Élettudományi Doktori Iskolájában. Most írom a disszertációmat.
Hogy jön ehhez a jogi egyetem? Merthogy oda is jársz.
Unatkoztam hétvégenként – nevet. – Igazából nagyon érdekelt. Semmit nem tudtam a társadalomtudományokról, és most tágítom a látóteremet. Hasznosnak érzem, de nem biztos, hogy klasszikus jogi pályán szeretnék elhelyezkedni. Ötödéves vagyok, ott is mindjárt végzek. És sok előnyöm lett már abból, hogy van jogi rálátásom bizonyos dolgokra.

Csodák Blogja
Miért kezdtél bele a blogba? Magadat akartad megmutatni?
Nem. Egy újszerű ismeretterjesztő oldalt akartam csinálni. Rengeteget megnéztem, mielőtt belevágtam volna. Kertészként másfél évig gyakornokoskodtam az Egyesült Államokban, így az is megfordult a fejemben, hogy jó lenne egy népszerű kertészkedős oldalt csinálni, tippekkel, trükkökkel, szenvedéllyel. Akkor körvonalazódott, hogy kísérletekkel foglalkozzam, amikor a Csodák Palotájában kezdtem dolgozni. Végül is egyszerűnek tűntek, és belefértek két és fél percbe.
Mint egy klasszikus rockszám...
Akár... Szeptember–október táján kitűztem magamnak, hogy akármi történik is, de márciusban el kell indulnia az oldalnak. Sok ismeretterjesztő műsort néztem: hogyan, miről beszélnek, mikor jönnek a vágások. Írott és videoblogokat elemeztem.
Végül aztán egyfajta kiterjesztett Csodák Palotája lett...
Elég nagy az átfedés a kettő között. Rengeteget tanulok
a kollégáimtól, akik sok kísérletet mutattak. Utánajárok a különböző házilag megvalósítható demonstrációknak, folyamatosan bújom az internetet. Ütős jelenségek után kutatok, amelyeket lehet, hogy mindenki ismer, de a szertar.com-on el is próbálom magyarázni, mi hozza létre őket.
Mindenkinek egyből Öveges József neve ugrik be rólad.
Öveges után volt látszólag egy elég nagy hiány a népszerű ismeretterjesztésből. Azért látszólag, mert az ő ideje óta minden felgyorsult, és rengeteg csatornán ömlik a gyerekekre az információ. Hiába van ma több ismeretterjesztő lehetőség, ezek szinte elvesznek ebben az információtengerben.

Celebnek kéne lenni
„Trendivé” lehet tenni a természettudományt?
Nem illik azt mondanom, hogy nem. De nem hinném, hogy valaha is trendi lesz. Induláskor azokat akartam elérni, akik eredendően nem érdeklődnek a természettudományok iránt. Ez nem jött be. Főleg azok kattintanak a szertar.com-ra, akik eleve izgalmasnak találják a fizikát és a kémiát. Persze ez nem baj. De állandóan gondolkodom, hogyan lehetne bevonni a kevésbé érintetteket. Nem akarnék mindenkiből tudóst csinálni, de jó lenne, ha többen elismernék a természettudományok fontosságát.
Tévék nem kerestek még?
Folyamatban vannak megbeszélések, nem szeretném elkiabálni. Egyébként leginkább közszolgálati tévében vennék részt ismeretterjesztő műsor készítésében.
Addig is, amíg a tévé nem jön be, marad a blog?
Mostanában leginkább blogtalálkozókat szervezek, ahol élőben mutatok be kísérleteket. Ehhez sem sikerül támogatót találni: a gyerekek nem sok fogyasztói döntést hoznak.
Válj celebbé, minden könnyebb lesz!
Semmiképp sem szeretnék azzal ismertségre jutni, hogy kísérlet közben kibicsaklott
a kisujjam. Mindennek van határa.
Hogy találod ki a kísérleteket?
Sokszor támadnak azzal, hogy nem én találom ki a kísérleteket. Ezt nem is tagadom. Amit én hozzáadok, az az egyedi előadás. Igyekszem mindig beleszőni valami kis abszurd vagy kocka humort. Amikor egy kísérletet egy az egyben veszek át, ott mindig megadom a forrást.

Egy percért másfél óra
Van olyan kísérlet, amely emlékezetes maradt?
Érdekes, hogy ami nekem maradandó, az a nézőknek nem annyira. Persze, sokan letöltik a robbantgatós kísérleteket. De a legtöbben a Heron-kutas demonstrációmat nézték meg: betöltünk a dobozba vizet, és kifolyik belőle a bor. Ezt lájkolták a legtöbben.
Hogy zajlik egy felvétel?
Egypercnyi anyagot másfél órán át veszek fel és vágok meg. Amikor van időm, eltologatom a bútorokat a lakásban, hogy ne lógjanak bele a képbe. Felállítom a lámpákat és a kamerát, és elkezdek dolgozni.
Segít valaki?
Egy barátom, Horváth Dávid néha beugrik. Ő egy médiatechnológus srác, az idén kezdte a Filmművészetin a televíziós műsorkészítő szakot. De többnyire egyedül dolgozom.
Gyerekkorodban mindent felrobbantottál?
Nem voltam különösebben zűrös gyerek – nem zűrösebb, mint mások. Azért a szobában született egy-két olyan pirotechnikai kísérlet, amelynek nem örültek a szüleim. Amikor unatkoztam, elkezdtem agyalni mindenféle technikai dolgon. A minap például bejött a húgom a szobába, és nézte, hogy mit csinálok. Éppen kartonból próbáltam hordozható parabolatükröt készíteni. Azt mondta, lehet, egy kicsit kocka vagyok.
A büntetőeljárás-vizsga után mindenesetre olyan jólesett a parabolatükör fókuszpontját meghatározni...
Lehet csajozni azzal, hogy te vagy a szertáros Laci?
Elmentünk szórakozni, és egy barátom azzal próbálta átcsábítani a másik asztaltól
a cicababákat, hogy fennhangon kiabálta, hogy én ki vagyok. A lányoknak fogalmuk sem volt róla, én viszont égtem, mint a rongy.
Hogy élsz?
Egy nagyon pici lyukban lakom. Reggel felkelek, elmegyek dolgozni. Késő este hazaérek, lefekszem, és kezdődik minden elölről. Ha szabadnapom van, Miskolcra megyek, az egyetemre.
-Nők?
Most úgy tűnik, alakul valami izgalmasabb dolog is az életemben…

Szerző: Bus István, fotó: portré: Glódi Balázs