– Szinte minden hazai nagyszabású futórendezvényen jelen vagy. Mit jelent számodra a futás?

– Diákként nyolc évig kézilabdáztam, de futni soha nem szerettem. 2011-ben kimentem szurkolni az öcsém egyik félmaratonjára és a célba érkezőket figyeltem. Elképzelni sem tudtam, hogy 21 km teljesítése hogyan okozhat ekkora örömöt és elégedettséget. Szomjaztam azt az érzést, amit akkor rajtuk láttam. Ez a vágy motivált, amikor én is futócipőt húztam tizenegy éve.

Lehet, hogy meglepő, de a futás önmagában nem tölt el örömmel. Inkább azt szeretem, amit ez a tevékenység ad: énidőt, amikor csak magamban lehetek vagy éppen a közösségi futásokat, amikor fogyatékkal élőket segítek a mozgás öröméhez.

– Viszonylag kevesen tudják Rólad, hogy Erik fiad autizmusban súlyosan érintett. A kívülállók csak sejthetik, mennyi pluszt kíván ez a helyzet a szülőtől. Hogy érzed, lehetséges így is teljes életet élni?

– Valóban nem vagyunk egyszerű helyzetben, mert mindig Erikhez alkalmazkodva alakítjuk a programunkat, de ennek ellenére azt vallom, hogy teljes értékű életet élünk. Kirándulunk, utazunk, sportolunk, társasági életet élünk. Amit nem tudunk vele megoldani vagy vele nehézkesen menne, akkor azt megoldjuk nélküle úgy, hogy családon belül logisztikázunk.

Főleg a szabadidőmben töltekezem. Egy könyv olvasása, a szeretteimmel töltött idő, a sportolás mind olyan pluszt adnak, ami által megújult erővel tudok kezdeni egy újabb napot.

– Tíz esztendeje dolgozol a SUHANJ! Alapítványnál. Hogyan kerültél ide?

– GYES-en voltam még, amikor 2012-ben csatlakoztam az alapítványhoz önkéntesként. Az anyaság meg a fejlesztésekkel töltött idő ellenére haszontalannak éreztem magam és olyat akartam csinálni, ami a társadalom számára hasznos. Egy év önkénteskedés után elmentem egy olyan állásinterjúra, ahol az első alkalmazottat keresték irodavezetői pozícióra. Megkérdeztem az interjú végén az alapítvány vezetőjét, Gusztos Pétert, hogyha mindketten úgy döntünk, hogy együtt fogunk dolgozni, akkor mikor fogok kezdeni. A válasz a következő volt: Hiszen ez az első munkanapod!

– Az Alapítvány célkitűzése, hogy a mozgás örömét az épek mellett a sérült emberek is megtapasztalhassák. Kiemelten támogatjátok a fogyatékkal élő gyermekek sportoltatását. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– 2017-ben indult a SUHANJ! Kölykök programunk, melynek keretében fogyatékkal élő gyerekek számára biztosítunk ingyenes csoportos edzéseket a SUHANJ! Fitnessben, Magyarország első integratív, akadálymentesített edzőtermében. A heti rendszerességű edzésekre a gyerekek iskolai időben a gyógypedagógusokkal érkeznek, mindig ugyanabban az időpontban. Ez a tudatos rendszeresség lehetővé teszi azt, hogy a sport az életük szerves részévé váljon. Ezek az edzések többet adnak, mint maga a testmozgás: a kedvező élettani hatások mellett sikerélményt és önbizalmat, közösséget, a szociális készségek és az önállóság erősödését, valamint az izoláció csökkenését is biztosítják.

– Rendkívül kreatív személyiség vagy. Miként tudod ezt a készségedet kamatoztatni a munkád során?

– Inkább azt gondolom, hogy gyakorlatias vagyok és ennek köszönhetően a felmerülő problémákra, kihívásokra jól reagálok.

– A munkád kapcsán és a privát életedben is érintettként mit tapasztalsz, hogyan változik a sérült emberekhez való hozzáállás?

– Nyílt és őszinte kommunikációval sokat tehetünk azért, hogy az ügy jó irányba mozduljon el. Amikor Eriknek még nem volt diagnózisa, és mi sem tudtuk, mivel állunk szemben, egy-egy nyilvános cirkuszánál rémesen kellemetlenül éreztem magam az emberek megvető pillantásától. A papír birtokában már tudtam azt mondani az orvosi rendelőben vagy a bevásárlóközpontban a kasszánál várakozva, hogy a gyerekem autizmussal él, nehezen bírja a várakozást. Az esetek nagy részében ennek hallatán az emberek rögtön segíteni próbáltak azzal, hogy előre engedetek. Aki még így is akadékoskodott, annak azt mondtam, hogy nagyon szívesen cserélnék vele és állnék a sor végére örökre egy ép gyerekkel a karomban. Ma már nem kell magyarázkodnom, mert aki kicsit is figyelmes, az felismeri, hogy fogyatékossággal él.

Az emberek nagy részének nincs közvetlen érintettsége, ezért nem tudják, hogyan kell viselkedni, mit lehet mondani, ha fogyatékkal élő emberrel találkoznak. A SUHANJ! Alapítvány egyik legfontosabb tevékenysége, hogy szemléletformáló programokat tartunk vállalatoknak, iskoláknak. Ott mindig elmondjuk, hogy bátran lehet kérdezni, abból még soha nem volt baj. Meg lehet kérdezni például egy látássérültet a piros lámpánál, hogy segíthetünk-e az átkelésben. Ha pozitív a válasz, akkor jön a következő kérdés, hogy ezt hogyan tehetjük meg. Ha van most olyan olvasó, aki eddig azért nem segített, mert nem tudta, hogyan fogjon hozzá, javaslom, hogy tegyen egy próbát egy segítő szándékú kérdéssel. Garantálom, hogy nem fog csalódni.

– Mit gondolsz, mikor érdemes a pozitív szemléletformálást elkezdeni?

– Azt gondolom, hogy a szemléletformálást már fiatal korban érdemes elkezdeni. Ezért örülünk annak nagyon, amikor azt látjuk, hogy egyre nagyobb az érdeklődés az általános és középiskolák részéről ezekre a programokra. Amikor az érintett előadó őszintén beszél a mindennapi élet kihívásairól, a gyerekek egyrészt átértékelik az életüket, másrészt megmutatjuk nekik, hogy így is lehet teljes értékű életet élni, sőt, amit a suhanjos érintett előadók elértek az életben a sport vagy más területen, az példaértékű és motiváló.

Az iskolai szemléletformáló programok beindulásával megnőtt a nálunk közösségi szolgálatot teljesítő diákok száma. Többen az 50 óra teljesítése után is nálunk maradnak önkéntesként, ami szintén bizakodásra ad okot a jövőre nézve. Azt gondolom, hogy ilyen szemlélettel működő fiatal generáció mellett az integráció és az elfogadás lényegesen javulhat a jövőben.

– Mik a terveid a jövőre nézve?

– Mint minden fogyatékkal élő gyermeket nevelő szülőt, engem is nagyon foglalkoztat a gyermekem jövője. Erik állapota miatt nem egyszerű megfelelő intézményt találni, de mindent elkövetünk azért, hogy olyan helyet találjunk számára, ami minden igényét és szükségletét kielégíti, és ahol jól is érzi magát.

Az énidőmet szeretném még tartalmasabban tölteni. Ha tehetem, akkor offline vagyok és arra fókuszálok, amit éppen csinálok. A futás mellett jelenleg kacérkodom a triatlonozás gondolatával. Elkezdtem bringázni, már csak úszni kéne megtanulnom.