Blog vagy süti?
Gyorsan felfelé ívelő karrierből szállt ki Atzél Réka, amikor anya lett. Az ikrekkel is kibővült család motorjaként azonban nem mondott le az önfejlesztésről és a munkáról sem.
Gyógypedagógiai főiskolát végeztél, ám néhány év alatt az Akadémiai Kiadó tudományos igazgatója lettél. Szerinted minek köszönhető ez a példás karrier?
Valóban asszisztensként kezdtem, s három év alatt történt minden. A munkatársaimnak és a főnökeimnek talán az volt a legfontosabb, hogy kíváncsi voltam a munkájukra, magamba szívtam a tőlük kapott tudást, és állandóan új ötletekkel álltam elő a racionalizálással kapcsolatban. Meglepődtem, amikor felkértek erre a munkára, és úgy vállaltam el, hogy tisztában voltam vele: a szakmai tudás a kollégáim kezében van.
Hogy találja meg magát az ember egy munkahelyen? Mi a közös siker titka? Van recepted?
Én annak idején, a főiskola után nagyon vágytam arra, hogy elmenjek világot látni, valami egészen extrém helyre, ahová később, ha majd családom lesz, már nem juthatok el. A Bahamákon kötöttem ki, egy luxushajón dolgoztam. Felért egy kiképzőtáborral: nem számítottam rá, mennyi pofont kapok az elején. Ez az élmény is segített a felismeréshez: ha az ember bekerül egy új közösségbe, előbb ismerje meg a rendszert és tanuljon meg alkalmazkodni. Attól kezdve soha nem volt problémám a beilleszkedéssel, feleslegessé váltak a nagy ütközések és mindenhová vissza tudok menni, ahol megfordultam.
Később aztán született három gyermeked...
Bizony! A munkahelyemre való visszatérést a nagyfiam, Máté második születésnapja után terveztem. A holland többségű cégvezetésnek ez nem lett volna probléma – Hollandiában az anyák már a négy hónapos babájuk mellől visszatérnek. De kiderült, hogy ismét babát várok: ráadásul kettőt! Akkor már tudtam, hogy három gyerek mellől nem fogok visszatérni.
Pilisvörösváron, ahol éltek, új közösségbe léptél.
Egyrészt négy órában dolgozom a Művészetek Házában mint művelődésszervező, hat évig vezettem gyerekeknek pszichodráma csoportokat a helyi Palánta Általános Iskolában, másrészt mint anyuka is rendszeresen ott vagyok, ahol zajlik az élet. Pilisvörösvár nagyszerű hely: jó hangulatú, befogadó szellemiségű közösségbe csöppentünk, rengeteg program van.
--pagebreak--
Réka legkedvesebb tárgyai / EMLÉKEK A HAJÓRÓL
A luxushajón munkával eltöltött 7 hónap életem egyik meghatározó szakasza volt. Ezek a személyes tárgyak az emlékeim.
Mi ennek a tíz évnek a legfőbb hozadéka számodra?
Az, hogy naprakész tudtam maradni, manapság is állandóan tanulok, képzem magam. Amikor a kislányok oviba kerültek, próbáltam olyan munkát találni, ami mellett nem csorbul a családi életünk. Így jutott eszembe az internetes galéria. Mára számtalan eladást bonyolítottam le, sikerült összehoznom az alkotást keresőket az alkotókkal és most már inkább a művészek keresnek meg engem. A kortarsajandek.hu című weboldalamat pedig már én is terveztem. Érdekelt a webes dizájn, a Photoshop, a különböző programok. Van egy kis vállalkozói anyukacsoport, akikkel együtt dolgozunk.
Miben áll a közös munka?
Mindegyikünk valamilyen mikrovállalkozásban érdekelt: van, aki egy ruhaboltot akar felfuttatni, van, akinek a férje asztalos, a másiknak hidraulikaszerelő, a negyedik barátnőm pedig patchworkkel foglalkozik. Kedd esténként mindig összeülünk itt az étkezőasztalunknál és kitaláljuk a heti frissítéseket, marketingfogásokat, blogtémákat. Mindannyian megértettük, egyetlen túlélési lehetőség létezik: az előre menekülés. Ehhez viszont friss tudásra, naprakész megoldásokra van szükségünk.
--pagebreak--
Réka legkedvesebb tárgyai / EZÜST KISKANALAK
Anyukám ajándékozta a gyerekeimnek a keresztelőjükön a kiskanalakat – amiket ők a mai napig használnak.
A gyerekek nem zavarnak ilyenkor?
Iskolaidőben nálunk korai fekvés van, 8-kor mennek aludni. Néha még kijönnek egy puszira, de ebben nincs vita. Azt sokkal nehezebben viselik, ha hetente egyszer-kétszer este átszaladok a fitneszterembe.
A nap java részét ezek szerint velük tudod tölteni?
Igen, ez nagyon fontos. Mint ahogy az is, hogy színvonalas, építő jellegű különórákra járhassanak. Ezen soha nem spórolnék, a külön focinak, táncnak és dobnak bele kell férnie a családi költségvetésbe. Hála a férjem munkájának, megtehetjük, bár én jóval kevesebbet keresek, mint korábban – ami gyakran bánt is.
Réka legkedvesebb tárgyai / A NYAKLÁNCOM
Ritkán viselek ékszert, akkor is rendkívül keveset. Ez a kedvenc nyakláncom, amit a fotózásra is felvettem.
Mi az, amin még tudtok spórolni?
Most kerültek fel a napkollektorok a tetőre, amivel a melegvíz-ellátásunkat biztosíthatjuk. A kertben a föld alatti ciszternából öntözünk. Az élelmiszerek költségein is faragok, és szinte kiiktattuk az életünkből a kocsit, a férjem biciklivel vagy motorral jár Pestre dolgozni, nekem is a bicikli a kézenfekvő. Azt viszont sajnálom, hogy néhány éve lemondtunk a téli síelésekről, és a nyári nyaralásoknál is az olcsóbb hazai úti célokat választjuk.
Van olyasmi, amiről azért nem mondasz le?
A gyerekekkel töltött időről – mindig este vagy éjjel dolgozom. Ha tárgyakra gondolsz, akkor a könyvekről. És a manikűrről, amit ritkán, de megengedek magamnak.
Szöveg: F. Nagy Ágnes , fotó: Kosina Anett, smink: Simon Lulu