Hogy van az, hogy az ember két hét alatt háromszor is kutyakakiba tud lépni, mégsem jön az a hőn áhított szerencse?? Az ominózus esetek után ugyanis, egy egész hétig minden elromlott, amihez csak hozzáértem. De mesélem a lényeget. Egy hatalmas lakásban élünk ketten a férjemmel, értsd bruttó 40 négyzetméteren. Ennek megfelelően a fürdőszobánk sem egy túlméretezett wellness-részleg, amiben a szaniterek mellett a mosógépünk foglalja el a hely nagy részét.

Nos, ez a csodálatos, ám kissé azért már avétos mosógép, még az előző lakásomból költözött velem ide, mondván, hogy pár évig még elég lesz a felültöltős, nem túl nagy méretű gép, úgyis csak ketten vagyunk. Már a berakása is kész tortúra volt, mivel úgy kellett belegózni a mosdókagyló és a zuhanykabin közé. De ott volt, gyökeret vert. Eddig. Egyik reggel még nem túl éber állapotomban rutinszerűen nyúltam a mosógép fölötti polcon sorakozó fogkeféért és fogkrémért, és mit ad isten, valaki, - személyét azóta is rejtély övezi-, az 1,60 magasságúak számára nem látható helyen, a fogkrémes tubus alatt hagyta az egyik körömvágó ollót. Én ezt egy laza mozdulattal lerántottam, az olló pedig megkezdte szabadesését az épp nyitott fedéllel pihenő mosógép irányába, hogy aztán a mosógép dob és a váz közé irtózatos csörömpölés kíséretében örökre beékelődhessen.

Jó. Ezennel megkezdődhetett „az utazás a mosógép középpontja, vagy méginkább mélye felé”. Mivel ezen kora reggeli, ám hosszú percekig tartó felderítő expedíció kudarcot vallott, - hiába volt velem az erő és a mobiltelefon reflektorfénye-, délutánra halasztottam a folytatást.

Igen ám, de azzal nem számoltam, hogy el kell ugranom valahova, és a magányosan hagyott készüléket ez idő alatt, a futásból hazaérkezett férjem el fogja indítani. (Zárójelben jegyzem meg, hogy tudott az incidensről, de mire a munka és az edzés után hazaért, ez az info valahogy kitörlődhetett a rendszeréből.) Arra léptem be az ajtón, hogy fülsüketítő csörömpölés szivárog a fürdőből, míg a párom a kanapén bedugott füllel püfölni a számítógépet, így nem volt mit tenni: úgy téptem ki a mosógép dugaszát a falból, mint egy feldühödött vadállat, és amíg visszaállt a vérnyomásom, elkezdtem reménykedni.

Miután feloldott a biztonsági zár, és végre kinyílt a gép ajtaja, kimenekítettem a ruhákat és elkezdtem agyalni.

Ekkor jött a képbe a matek, ugyanis kettőnknek együtt három apja van, és azt gondoltam, hogy ebből a dream-teamből kell akadjon egy, aki segít orvosolni a problémát. Az én vérszerinti apukám szerencsére Mekk-Elek emberi testet öltött alteregója, így ő volt a leglogikusabb válasz arra a kérdésre, hogy kinek telefonáljunk először. Nagyjából 2 teljes órát töltöttünk a fürdőszobában, a kihangosított telefon és/vagy Facetime videóhívásokat váltogatva, hogy nálunk jóval tapasztaltabb, rögtönzött távszerelőnk jobban lássa és hallja a részleteket. Mivel a gép lehetetlenül kicsi helyen áll és nem utolsó sorban bazi nehéz is, így nem volt kérdés, hogy nem az égimeszelő férjem fog aláfeküdni, hogy a lába kilógjon a fürdőszobából. Ő tartotta, apám beszélt a telefonba, én pedig azt sem tudtam mit csinálok, de átvizsgáltam a dobot, a dob alját, az elvezető csöveket, meg az egész értelmezhetetlenül összeforrasztott gépaljat.

Meglett az olló. Kihalásztam egy szemöldökcsipesszel!!! Ne röhögjetek, az nem esett bele! Azonban ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy az éles tárgy kissé felsértse a gép belső, műanyag részeit, amit cserélni kell, hogy ismét működhessen a masina.

Ezután egy nappal a kezemben maradt egy ajtókilincs és a konyhai lámpa kapcsolójának kis műanyag borítója lekapcsolás után lerepült, egyenesen bele a kenyérpirító nyílásába. Nyugi, nem ment a pirító! A mosógép javítás után átkerül az öcsém albérletébe, mi pedig úgy döntöttünk, veszünk egy újat, akármilyen nehéz is lesz betenni a régi helyére.

Még jó, hogy most lesz Joy-napok, mert így nem szitkozódok magamban annyira az árak miatt! Murphyt meg üdvözlöm!