Másfél éve indította el Simonovics Ildikó divattörténész a Magyar Menyasszony Face- book-csoportot. Aki csatlakozik, megoszthatja saját vagy a régvolt rokonai emlékeit. Eddig több mint két- ezer esküvői kép és sok száz sztori került fel a netre. A legrégebbi fotográfia az 1870-es évekből való, a legújabb 2021-ből. És gyűlnek az e-mailek a tárgyi felajánlásokról, esküvői meghívók, vőfélybotok, keretezett fátylak, ruhák, gyöngyös párták szerepelnek bennük. Így lesz egy-egy magánemlék a közösségi emlékezet része.

S hogy miért kezdett bele Ildikó a munkába, amiről azt mondja, ez az ő szerelemprojektje (ami történetesen a szerelem történelméről szól, a párválasztástól a lakodalomig)?

„2010-ben online archívumot hoztam létre az utcai öltözködésről, ahová az emberek magukról tölthettek fel fotókat – mondja. – Ehhez kapcsolódva archív képek gyűjtését is meghirdettük. Ekkor derült ki, hogy a legrégebbi felvételek szinte mind a házasságkötésekről szólnak. Az esküvő mindig nagy esemény volt. A nők túlnyomó többsége büszke életének erre az egyedülálló pillanatára ma is. Szép ruha, fodrász, smink. A nagy napon egy nő csodaszépnek érzi magát. Arra gondoltam, az esküvőkről lehetne egy külön viselet és szokás archívumot felépíteni.”

Simonovics Ildikó kurátorként nagyszabású nő- és menyasszonytörténeti kiállítás előkészítésén dolgozik a Magyar Nemzeti Múzeumban. A jövő tavaszra tervezett tárlat az összegyűjtött családi emlékekre is épít. Akármilyen lelkesen csatlakozik valaki a Magyar Menyasszony akcióhoz, és túrja fel a nagymama vagy a dédi komódját, a családoknál a legrégebbi esküvői fényképek általában a századfordulóról valók. Különleges nőtörténeti tárlat lenne ezekből is, a kiállítás előkészítésén dolgozó muzeológusok, néprajzosok, történészek azonban történelmi távlatokban gondolkodnak, a szerelem és a házassági szokások 500 évét akarják majd bemutatni. Van miből meríteni, hisz a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi a legrégebbi magyar esküvői ruhát, 1521-ből. A zöld selyemdamaszt öltözetet a hagyomány szerint Habsburg Mária viselte, amikor hűséget fogadott II. Lajos királynak. A kor szokásainak megfelelően el- rendezett házasság volt az övék is, a két fiatal mégis a rajongásig megszerette egymást. Mária így írt az egyik levelében: „Soha ne érezzem hiányodat, azt akarom, hogy szívem örökké a tiéd mellett dobogjon.” II. Lajos pedig a haláláig, a mohácsi csatavesztésig a nyakában viselt egy szív alakú aranymedált, amit a feleségétől kapott.

Más magyar múzeumokban is található egy-egy régi esküvői viselet. Az Iparművészetiben például Thö- köly Éváé, aki Esterházy Pál nádor második felesége volt. Sisi menyasszonyi ruhájából pedig miseruhát varrtak, amit a Mátyás-templomban őriznek. Petőfi hitvesének, Szendrey Júliának – akinek a neve elsőként eszünkbe jut, ha legendás szerelmekről van szó – sajnos csak egy ruhája maradt fenn. Nem az esküvőjén viselte, hanem amikor a kisfiát várta. (A Petőfi Irodalmi Múzeum állandó kiállításán látható.)

Van, aki úgy véli – bár más szakértők ezt vitatják –, hogy a fehér általánossá válását a brit uralkodónak, Viktória királynőnek köszönhetjük. A fotóin többnyire tekintélyes matrónának látjuk, aki sok gyereke és unokája miatt megkapta az Európa nagyanyja becenevet is – nehéz elhinni róla, hogy fiatalon nagyon vonzó nő volt és – mai szóval élve – korának leg- nagyobb influenszere. A bevált szokásokat felrúgva 1840-ben, az esküvőjére könnyű anyagú, fehér báli ruhát választott, ami ráadásul szabadon hagyta for- más vállait. Volt min megbotránkoznia az udvarnak. Az évszázad esküvőjének mindenhol híre kelt, nem csoda, hogy Európa-szerte divatot teremtett.

Az igaz, hogy a fehér, hagyományosan, az ártatlanság régi szimbóluma, azonban évszázadokon át nem ezt hordták az arák. Még falun sem. Csak elvétve, egy-egy helyen öltözött fehérbe a menyasszony. Az általános a fekete volt.

Ez azonban még nem minden! A teljes cikket, amiből még nagyon sok mindent tudhatsz meg az esküvői hagyományokról és a ruhákról, a már kapható, születésnapi Éva magazinban találhatod és olvashatod el!