Anna, ha jól számolom, majdnem 20 évig volt a fodrászom. Csöpp, meghitt Amerikai úti szalonjába szinte hazajárhattam. Ha fáradt voltam, és megszólalni se volt kedvem, egy hangot sem hallottam tőle. Ha viszont rámjött a beszélhetnék, mindig végighallgatott, és színesen, érdekesen válaszolt, amikor az életéről kérdeztem. Nála tényleg a vendég volt az első.

Csendes, derűs, és hihetetlenül erős nő volt. Az orvosok csodájára jártak, amilyen méltósággal viselte súlyos betegségét. Túl is élte. Tizenvalahány évvel később telefonált csak váratlanul, hogy most nem tud fogadni, mert kórházi kivizsgáláson van. Mindent elmondott a hajfesték titkos receptjétől a frizurapuhító hétpecsétes összetételéig. Letette a melót. Pár nappal később a fia SMS-ben értesítette a vendégkört, hogy Anna meghalt. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után.

A magyar fodrászat a rendszerváltás előtt

A magyar fodrászat hatvankét évéről (1927-1989) szóló Fortepanos fotóösszeállításom előtt szerettem volna megemlékezni róla. A jó fodrász legalább olyan fontos ember az életünkben, mint az orvosunk, az ügyvédünk vagy a gimnáziumi osztályfőnökünk. Örökre velünk marad.

Nyitókép: fodrászüzlet az Tétényi út – Etele (Szakasits Árpád) út találkozásánál lévő bevásárlóközpontban.

Kattints a galériánkra a további képekért!