Nagyon odafigyelsz a testedre, igaz?

Muszáj! Hét éve jógázom. Mellette elkezdtem futni és edzőterembe is járni. Nem eszem édességet, cukrot csak akkor, ha gyümölcsöt eszem, és kevés szénhidrátot fogyasztok. Mindezt igyekszem úgy megvalósítani, hogy a súlyomból semmiképpen ne veszítsek, sőt. Azt érzem, hogy sok erő van bennem, és nagyon energikus vagyok. Jó a mozgó emberek közösségébe tartozni, és reggelente rámosolyogni a futópályán az ismerősökre, pár szót váltani valakivel az edzőteremben vagy jógatáborban együtt gyakorolni például Hámori Gabi színésznővel és a kisbabájával. Tulajdonképpen természetes lehetne a mozgás minden ember életében. Egész Magyarországnak azt kívánom, hogy kezdjen el mozogni. Nagy veszteségnek élem meg egyébként, hogy ez a tudatosság nem volt meg bennem gyerekkoromtól. Pontosabban sok mindent csináltam, mint a legtöbb gyerek, de azt hiszem, a szüleim, akik folyamatosan több munkahelyen dolgoztak párhuzamosan, emellett egyetemen tanultak és közben neveltek bennünket a testvéremmel, nem tudtak erre kellőképpen odafigyelni. Aztán elváltak és végképp elsikkadt az, hogy mozogjak. Nagyon megviselt a válásuk.

Hány éves voltál?

Tizenegy.

Váratlanul ért?

Igen. Megbonthatatlannak tudtam azt az egységet. A nyolcvanas években nem volt hétköznapi a válás. A népmesékben nem szerepeltek elvált szülők, legfeljebb özvegyek. Senki nem készített fel semmilyen módon arra, hogy hogyan kell reagálni egy ilyen helyzetre. Érett és érzékeny gyerek voltam, és nagyon-nagyon fájdalmas volt számomra ez az egész. De azóta sokat dolgoztam magamon ezzel kapcsolatban is.

Az interjút Szalóki Ágival teljes terjedelmében a novemberi Éva magazinban olvashatod!