2018. március 14-én, Albert Einstein születésnapján, 76 éves korában békésen elhunyt cambridge-i otthonában Stephen Hawking brit fizikus, a kozmológia egyik legfontosabb kutatója. Sokan a világ legokosabb emberének tartották, bár ő ezt világéletében hárította. Az biztos, hogy felfedezései a fekete lyuk sugárzásáról (amelyet Hawking-sugárzásnak is neveznek) és ezzel szorosan összefüggő elmélete arról, hogy a világegyetem bizonyos törvények szerint működik, valamint Az idő rövid története című bestsellerkönyve a társadalom közismert és köztiszteletben álló tudományos figurájává tette. Így lett volna akkor is, ha nem diagnosztizálják már az egyetem alatt motoros neuronbetegséggel, aminek következtében életének nagy részét tolószékben élte le, és speciális segédeszközök, valamint ápolók tartották életben és tették lehetővé, hogy tudjon kommunikálni a külvilággal.

Minderről képes volt a rá jellemző humorral beszélni és többször nyilatkozta, hogy a betegségének (az orvosai kezdetben két évet adtak neki, ő azonban több mint ötven éven át képes volt együtt élni vele) köszönheti karrierjét, mivel így felmentést nyert az egyetemi adminisztrációs teendők és a tanítás alól. Stephen Hawking tehát nem csak tudományos felfedezései révén marad meg a történelem emlékezetében, hanem olyan inspiráló figuraként is, aki betegsége ellenére, vagy talán (részben) épp azért a kutatási területe élvonalában tudott maradni. Úgyhogy nem kell csodálkoznunk azon, hogy már életében több filmben és tévésorozatban felbukkant, amelyek közül a legismertebb az életéről szóló film, A mindenség elmélete volt, Eddie Redmayne főszereplésével.

Következzen néhány a legismertebb Stephen Hawking-aranyköpések közül: