Ez életem egyik legsűrűbb időszakát élem. Ömlik rám a munka, - aminek őszintén nagyon örülök, mert jó tudni, hogy elégedettek velem, - egyik programról a másikra megyek, utazok, családot egyengetek, kutyára vigyázok, meglepi bulit szervezek, mindenkivel összefutok „csak egy kávéra”, stb stb. Ismerős a helyzet? Nálam általában eljön az a pont, amikor már minden porcikámmal érzem, hogy „ennyi volt, itt a vége, pattanásig vagyok.”

Most is ez a helyzet: már kétszer halasztottuk el miattam idén a nyaralásunkat, ami nagyjából az egyetlen hosszabb pihenésünk lenne az évben, és most tényleg, iszonyatosan szükségünk lenne rá. Végre látom a fényt az alagút végén, megtervezem a nyaralás idejére leadandó munkáimat, úgy tűnik épp beleférek az időbe, mire jön egy telefon: „nem lenne-e még időpontom ekkora és ekkorra”. Jól megnézem a naptáramat és úgy ítélem meg, hogy oké, egy találkozó még belefér, és majd szeptemberben indítjuk a rendes coaching folyamatot. Megnyugszom, miközben azért keményen hajrázok, ütöm a billentyűket, hogy ne okozzak csalódást, hiányt, problémát, és mert végtelenül szeretek precíz lenni.

Még fél órám van a következő cikk leadásáig, már csak csinosítgatom, de azért igyekszem minél előbb végezni vele, mire megint csörög a mobilom: „mikor érnék rá egy találkozóra” kérdéssel szól bele a hang a vonal másik végén. Fél másodpercig átfut a pánik az agyamon: „úristen, már nem tudok neki augusztusra időt adni, és hallom a hangján, hogy nagyon le van törve...”. Aztán erőt veszek magamon és határozottan nemet mondok. Szeptemberre felajánlom az egész első hetemet, hogy szabadon válasszon időpontot a leendő ügyfelem, de nem győzöm meg. Lehet, hogy most elvesztettem. De ami még rosszabb, hogy lehet, hogy tényleg nagyon kellett volna neki a segítségem. Mindennek dacára magamba nézek és azt gondolom, miközben beszélek hozzá a telefonba: „te sem bírsz el egyszerre ennyi mindennel, még ha látszólag úgy tűnik is! Nem szipolyozhatod ki magad, meg kell állnod egy kis időre!” Úgyhogy nem visszakozok, nem mondom, hogy átcsoportosítom a teendőimet, mert tudom, nem érné meg. Elmondom a hívónak, hogy nem tehetem meg, hogy fogadom, mert szeretnék minden ügyfelemmel egyenlő energiával, odafigyeléssel és jelenléttel foglalkozni. Bízom benne, hogy ezt megérti, és talán visszahív szeptemberben!

És hogy miért mondtam ilyen egyértelműen nemet? Mert,

# Ha nem vagyok kellően kipihent, kiegyensúlyozott, hajlamos vagyok a kapkodásra.

Ez pedig azt is eredményezi, hogy összekeverek, elfelejtek dolgokat, többet hibázok. És erre tényleg semmi szükségem nincs, sem a munkámban, sem pedig a magánéletemben.

# Amikor érzem, hogy túl sok van a vállamon, meg van az esélye, hogy kevésbé leszek hatékony.

Ha olyan feladatokat is magamra vállalok, amiket már tényleg nagyon nem kéne, akkor az csak lassítja, megnehezíti a többi teendőmet. És én szeretem, ha pörögnek körülöttem a dolgok.

# Könnyen kimerülök a túl sok feladat és a túl nagy nyomás hatására.

Ez pedig nem csak a munkámra, hanem az egészségemre sincs egyáltalán jó hatással. Szeretem, ha erős, egészséges, dinamikus vagyok, és ezt csak úgy tudom fenntartani, ha néha meghúzom a határokat.

# A szervezetem üzen, hogy „elég legyen!”.

Ez legtöbbször megfázásos tünetekkel, durvább esetben lázzal is jár. Szerencsére ezt a szintet már évek óta nem sikerült elérnem, de higgyétek el, hogy létezik! A már említett kimerültség egyik nagyon csúnya velejárója, hogy a szervezetünk fellázad ellenünk és mindenféle fizikai tüneteket produkál annak érdekében, hogy megállítson bennünket önmagunk rombolásában. Úgy hiszem, hogy nem szabad megvárni, amíg akcióba lendül, inkább egy kis odafigyeléssel és „nemet mondással” megelőzhetjük a helyzetet.

Szóval többek között ezek miatt is fontos, hogy megtanuljunk nemet mondani valamire. Még akkor is, ha fontosnak érezzük a dolgot: egyszerűen nem tehetjük meg, hogy önmagunk és az egészségünk elé helyezzünk bármit is! Én hiszem, hogy a fontos dolgok valamivel később sem veszítenek a relevanciájukból, és megvárják, amíg készen állunk rá, hogy foglalkozzunk velük!

A cikk szerzője life coach. Ha ide kattintasz, megtalálod az elérhetőségét.