A koncerten népszerű amerikai zeneszerzők Bernstein és Gershwin művei hallhatók majd, de felcsendül Dvořák egy műve is.

Mi az összefogó erő ezekben a zenei darabokban? Antonín Dvořákot 1892-ben többek között azért hívták meg a New Yorkban újonnan létesült Nemzeti Konzervatórium élére, hogy az észak-amerikai zeneszerzőket tanítsa meg olyan nemzeti zenét komponálni, amilyeneket ő ír a szláv dalok és táncok nyomán.

Dvořák ezt a „tiszta forrást” az afro-amerikai népesség dalaiban találta meg: „Amerikának is lehet saját zenéje, egy nagyszerű zene, amely a saját talajából juthatna ki, és megvolna a maga sajátos jellege: egy szabad és nagy nemzet természetes hangja.” Dvořák abban is biztos volt, hogy ezt a nagy kihívást azok a tehetséges zeneszerzők tudják majd a legjobban teljesíteni, akik már az amerikai kontinensen születtek és szocializálódtak. A XX. századi alkotóművészek közül ez George Gershwinnek és Leonard Bernsteinnek sikerült ez a legjobban annak ellenére, hogy közvetlen felmenőik Kelet-Európából emigráltak az USA-ba: Gershwiné az oroszországi Szentpétervárról, Bernsteiné pedig Ukrajnából.

Május 2-án a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében csendül fel Amerika hangja.

Amerika hangja / Kocsis bérlet 6.

május 2. 19.30 / MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bernstein Divertimento

Gershwin F-dúr zongoraverseny

Dvořák IX. szimfónia (e-moll), „Az Újvilágból”, op. 95

Közreműködik:

Hamar Zsolt karmester Tzimon Barto zongora Nemzeti Filharmonikus Zenekar