Veled is előfordult már, hogy találkoztál valakivel, aki... minden szempontból főnyeremény lehetett volna, de olyan sokáig kerülgetted (vagy ő) a kását, hogy végül csak barátok maradtatok (vagy még azok se)? Mi lett volna, ha kerek perec megmondod, hogy érzel? Örökre elromlott volna minden? Vagy egy mély, igazi kapcsolat vette volna kezdetét?

Biztos észrevettétek, hogy a fenti mondatok mindegyikében szerepel a „volna” szó. Most végigvesszük, mit tehetsz azért, hogy legközelebb, amikor egy arra igazán érdemesnek látszó illető kerül az utadba, akihez úgy mellesleg még nagyon vonzódsz is. Szóval a kérdés: hogyan vallj szerelmet? Hogyan mondd meg a másiknak, hogy többet akarsz tőle, mint ami most van köztetek?

1. Elég volt az egódból!

Az egónk nagyon fontos „tartozékunk”: lehetővé teszi, hogy magabiztosnak érezzük magunkat; és persze azt is, hogy totál lúzernek érezzük magunkat.

Amikor éppen azon töprengünk, hogy megmondjuk-e valakinek, hogy szeretjük, akkor általában az egónk tanácsára hallgatunk. Az egó tele van tapasztalatokkal, ezért nagyon könnyen és magától értetődően megmondja nekünk, mi lesz egy-egy döntésünk kimenetele. Lehet, hogy igaza lesz és az is lehet, hogy nem. Mert az egó által alkotott véleményből kimarad az, ahogy a másik ember érzékel minket.

Szóval ideje szembemenni az egó tanácsaival és kockáztatni.

2. Ne játszd a telepatát.

Vajon mit gondolhat arról, amit én mondtam? Hülyeséget beszéltem? Totál idiótának néz? Az arckifejezéséből ítélve mintha unatkozna, vagy nem?

Érzések ezrei vonulnak át rajtunk, amikor a szerelmünk társaságában tartózkodunk. És az érzelmek tengerében még azt is megpróbáljuk kitalálni, hogy a másik éppen mit gondol? Ne találgass magadban. Kérdezz. Ne bármikor, ne ötpercenként, de ennél egyenesebb útja nincs annak, hogy kiismerd őt.

3. Éld át a pillanatot.

A bizonytalanságok, eldöntendő kérdések fogva tartják az embert, amikor szerelmes; mintha ködfelhő ereszkedett volna rá. Egyáltalán nem képes felfogni, mi történik valójában körülötte, talán még arra sem emlékszik később, hogy hol volt vagy mit evett, mert a saját reakciói mindent elhomályosítanak. Hogy egy kicsit visszanyerd a józan eszed (tudom, ez ilyen helyzetben lehetetlennek tűnik), próbálj meg apró dolgokra koncentrálni. Ízekre, illatokra, hangokra a közvetlen környezetedben. És persze a partneredre: hogy milyen a szavajárása, hogyan helyezkednek el a szeplők az arcán...

4. Adj teret a szívednek, az érzéseidnek; nem baj, ha az egód sérül.

Izgulsz? Miért csinálnál belőle titkot? Ha jól ismer téged az illető, megértően fogadja majd.

Próbáld el otthon, hogyan fogod elmondani neki, milyen szavakkal. Végül persze úgysem a megfogalmazás, a szóhasználat fog számítani; ő úgyis látni fogja, hogy őszinte vallomást kapott. (Egyébként kevés felemelőbb érzés van, mint amikor szerelmet vallanak az embernek, még akkor is, ha az érzések viszonzatlanul maradnak. Már csak ezért is érdemes – hogy megajándékozd ezzel az élménnyel!)

5. Ne aggódj, végül minden jóra fordul.

Félelemben élni sokkal rosszabb, mint biztosnak lenni abban, hogy mit érez valaki, akit eddig távolról imádtunk. Mindenkinek legalább egyszer az életben meg kellene tapasztalnia, milyen érzés kockázatot vállalni a szerelemért.

És különben is: túl fogod élni, akármi lesz. Méghozzá simán. Valójában nincs vesztenivalód. Még ha különösen rosszul viseled is, ha visszautasítanak, előbb-utóbb minden rendbejön. Te pedig megerősödve nézhetsz szembe a következő kihívással.