Nagyon szerencsés anyuka vagyok, a gyerekeim órákig eljátszanak kettesben, egész városokat építenek maguknak, hosszú történeteket játszanak el. Az együttműködés bölcs kompromisszumon alapul: ennek lényege, hogy a vonatozás és a barbibabázás szépségei megfelelő arányban ötvöződjenek. Ha az arány elbillen, kitör a háború. De ez egyre ritkább.

A múltkor a következőket hallottam kiszűrődni a gyerekszobából:
– Jó napot! Kérem, hány négyzetméter ez a vasútállomás?
– Hát olyan tizenhét.
– Kertre néz?
– Sínekre.
- Az jó. Akkor megvesszük. Ugye, Fiúbarbi? Itt fogunk lakni.
– Rendben, de hány milliójuk van?
– Egy.
– Akkor jó. Csak előbb ez alá a papír alá kell írni valamit.
– De mit?
– Hát… nem tudom. Bármi rajzot. Csak lényeg, hogy alá!
– Tessék, itt van.
– Rendben, köszönöm, viszontlátásra!

Bekukkantok. A Fiúbarbi és a Menyasszonybarbi épp boldogan távoznak, hónuk alatt az állomásépülettel. Kicsit arrébb megállnak csókolózni. Klári lassan, tudományos igénnyel illeszti össze az örökké mosolygó ajkakat, és hosszan szorítja őket. Csakhogy ekkor kellemetlen meglepetés éri a párt. A plüss mosómedve a nyomukban van, nem hagyja magát kisemmizni.
– Hé! Álljanak meg! Én vagyok az ingatlanközvetítő! Én akartam pénzt kapni!
– Mennyit?
– Százalékot!
– Na annyink nincs.
– Vigyázzon, mert beverek! – kakaskodik erre Fiúbarbi. De rosszul teszi, mert a mosómedve sokkal nagyobb és erősebb nála. Elpofozza a szoba másik végébe. Menyasszonybarbi zokogva leborul.
– Ne, ne bántsa a férjemet! Kegyelem! Inkább fizetünk egy illetéket!
– Egy nem elég. Legalább kettő kell, egy illetékből nem lehet megélni! Ide vele!
– Tessék – ad át szomorúan két zsírkrétát a Menyasszony.
– Kösz!
A mosómedve lomhán távozik, kezében az illetékkel. A Fiúbarbi leporolva hercegi ruháját utánamordul:
– Ingatlanközvetítők! Szívják a vérünket!
És ezzel még nincs vége a megpróbáltatásoknak. A sínen vonat közeledik. Megáll, kipattan belőle Benus bácsi, aki nagy ellensége a barbiházaspárnak – talán kisebbségi érzés ez, hiszen a bácsi külsejére nézve ólomkatona. Gonoszul felkiált:
– Hohó, az nem úgy lesz! Amíg nem voltatok itt, én kivásároltalak ám titeket a házatokból!
– Igen? – veszi fel a kesztyűt Fiúbarbi. – Mutassa a tulajdoni hányadékot!
– Tessék, ott van a ház mögött – feleli Benus bácsi pókerarccal. És aztán a kegyelemdöfés:
– Rég törlesztettem is a nevüket a kapuról. Úgyhogy fel is út, el is út, enyém az állomás jogilag. Vagyis a MÁV-é!
A pár megadja magát, itt nincs mit vitatkozni tovább. Szomorúan bandukolnak. Végül is, mint az életben annyiszor, a női géniusz menti meg a helyzetet.
– Fiúbarbi, tudod mit? Vegyünk föl hitelt és költözzünk be a mama ruhásszekrényébe!
Úgy is tesznek. És már ide születnek a gyerekeik, a négy kis kopasz legóűrhajós.
Mostantól az ő jövőjük a tét.