– Simogassuk meg a pacit! Így bizony, nem, nem a takarót, a sörényét – húzza vissza a lovasterapeuta az alátétről a lóra a hétéves Márk kezét. Még pár perc fészkelődés a nyeregben a kényelmesebb ülés érdekében és már indulhat is a menet a kiserdő felé: egy autista kisfiú, két terapeuta, egy foltos póni és egy élénk apró kutya léptet csütörtök reggel a fóti lovasterápiás központ füvén.
– Húsz évvel ezelőtt éppen másodállást kerestem gyógypedagógusként, amikor hallottam, hogy egy alapítvány lovasterápiát indítana, de emberhiányban szenved. Jelentkeztem, majd részt vettem több külföldi képzésen is, letettem a szükséges lovasvizsgákat, és az országban az elsők között elkezdtem lovasterápiával foglalkozni – meséli Bozori Gabriella, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Lovasterápiás Központjának vezetője. Mint mondja, a módszer külföldön régóta ismert, nálunk azonban még most sem tudnak róla, ahogyan a közvélemény előtt az sem egyértelmű, mit is takar ez az összefoglaló elnevezés. – Megkülönböztetünk hippoterápiát, gyógypedagógiai lovaglást, lovastornát, valamint lovas pszichoterápiát. Mindhárom másra és máshogyan hat – mondja a terapeuta, miközben Lucyvel, a pónival és Márkkal elér egy kis madáretetőt formázó házikóhoz. A kisfiú kinyitja az apró zárat és nézegeti a bent talált fotót. Egy fiatal lány lovat simogat rajta. – Fogd meg a paci sörényét, Márk! – mondja a terapeuta, és közben a képre mutat, hogy könnyebb legyen megérteni az utánzásos feladatot. Márk azonban továbbra is csak nézi a fotót és meg sem mozdul. Gabriella ekkor új gyakorlattal áll elő, és addig segíti a kisfiút, míg az végre háttal ül a lovon. Aztán újra elindulnak. – Az autista gyermekek általános problémája a szociális elszigetelődés, az akadályozott mozgás és az emocionális bezárkózás, de jellemző a nehéz beszédértés és kommunikáció is. Az ilyen feladatokkal vizuálisan is segítjük a megértést, valamint fejlesztjük a finommozgásokat. A különböző lovastorna-gyakorlatokkal pedig a nagymozgásokra és az egyensúlyra hatunk – magyarázza a terapeuta.

A titok – vagyis mit tud a ló?

A ló természetes mozgásával percenként 100–120 terápiás értékű impulzust ad lovasának, és ez az emberi medencén és gerincoszlopon át eljut a központi idegrendszerbe. A terápiás ló az emberéhez hasonló, normális háromdimenziós mozgást közvetít a lovasának. Ez a folyamatos, ritmikusan ismétlődő inger stimulálja a törzsizmok működését, ami a felegyenesedést, az egyensúlyi reakciók javulását eredményezi. Ez azonban természetesen nem minden, hiszen mint később megtudom, a lovasterápia a testen túl a pszichére is hat, így nem véletlen, hogy különböző célokat szolgáló ágazatai alakultak ki.

Terápiával a probléma nyomában

– A hippoterápia tulajdonképpen egy gyógytornász vezette fiziológiás kezelési mód, amelyet elsősorban mozgássérült vagy mozgáskoordinációs problémákkal küzdő gyerekeknél alkalmazunk – mondja a szakértő. – A tanulásban és értelmileg akadályozott gyerekeknek azonban a gyógypedagógiai lovaglást és a lovastornát szoktuk javasolni. Itt a foglalkozások célja elsősorban a pszichés funkciók (amilyen az érzékelés, az emlékezet, a gondolkodás) és a motoros funkciók (a nagy és finommozgások, az egyensúlyérzék) fejlesztése. Persze akad olyan gyermek is, akit agresszivitása, magatartási problémái, vagy éppen hiperaktivitása miatt hoznak el hozzánk a szülők, velük inkább a felelősségérzet, a kötelességtudat, az együttműködési készségek javítására koncentrálunk. Hetente 36 kis lovasunk érkezik például ilyen terápiára a vakok iskolájából, náluk remek eredményeket értünk el többek között a helyes testtartás kialakítása, a többi érzékszerv fejlesztése és a mozgástól való félelem megszüntetése terén – állítja a terapeuta. A lovas pszichoterápia ideális különböző pszichés betegségek – a depresszió, a szorongásos vagy kötődési zavarok – kezelésére is. – Járt hozzánk például egy vadóc kislány, aki elviselhetetlenül antiszociális és agresszív volt az óvodában, egy évvel később pedig a mamája elhozta megmutatni az iskolai bizonyítványát, amiben már magatartás négyes szerepelt. – Gabriella azért azzal is tisztában van, hogy a terápiák többségében a ló fizikai segítségénél többet számít az élmény. – A legfontosabb az, hogy a legtöbb gyereknek semmilyen félelemérzete sincsen és rajong a lovakért. A terápia különleges motiváló ereje lehetővé teszi, hogy a gyerekek a ló hátán ülve olyan feladatokat is szívesen elvégezzenek, amilyeneket tantermi körülmények között elutasítanának – mondja a szakértő.

A terápia testre gyakorolt hatását speciális módszerrel, az úgynevezett Apas (Ariel Performance Analysis System) rendszerrel mérik. – Az amerikai szoftvert vegyítettük egy magyar hardverrel, hogy fel tudjuk dolgozni a gyermeki mozgásokat – meséli Gabriella. – A vizsgálatra kialakítottunk egy külön termet, ahol négy kamera gondoskodik róla, hogy a fekete ruhába öltöztetett, foszforeszkáló pontokkal ellátott gyerekek minden mozdulatát rögzítse. A gép később digitalizálja a járás folyamatát, ami segít a megfelelő terápia kialakításában. A néhány havonta megismételt összehasonlító méréssel pedig kimutathatók az elért eredmények is – állítja a terpeuta.

A kis lovas

Márk közben továbbra is békésen nézelődik a ló hátán, és amikor két kis dombon léptetnek át a pónival, már mosolyog. Aztán egy gombolyag rózsaszín fonalat kellene feltekernie, de a kisfiú mintha egy pillanat alatt a távolba szállna. Meg sem mozdul, a tekintete pedig arról árulkodik, hogy létezik egy másik világ, amit mi, többiek nem ismerünk. – Kukucs, kukucs! – csiklandozza meg a terapeuta a kis nyakat, mire Márk ismét a szemébe néz és folytatódhat a foglalkozás.

– Számtalan alternatív gyógymódról hallani, de amikor kiderül az ember gyermekéről, hogy beteg, a szülő egyedül marad a döntéssel, és mindenhová elviszi, ahová csak tudja – mondja Márk apukája, miközben nagyon messziről figyeli, ahogy a fia éppen hason fekszik a lovon. – Nem jó, ha közelebb megyek, mert akkor Márk rám figyel – magyarázza. – Amikor megtudtuk, hogy beteg, bejártam az országot, mert azt akartam, hogy a legjobb szakember foglalkozzon vele. Így kerültünk Gabriellához. Most egy éve, hogy Fótra járunk, és időnként valóban jelentős javulást tapasztalunk, de sajnos olyan ez, mint a tőzsde: elkerülhetetlenek a hullámvölgyek – mondja a sokat tapasztaltak hangján. Aztán többet már nem igen akar beszélni a terápia hatékonyságáról, inkább csak mormolva teszi hozzá: többféle alternatív gyógymóddal is próbálkoznak egyszerre, de csodát így sem lehet várni. Érdeklődöm, nem félti-e a fiát, hogy esetleg megsérül. – Tudom, hogy jó helyen és biztonságban van. A ló alapvetően pánikállat, vagyis csak akkor kell vele vigyázni, ha valamitől megijed, de ezek képzett pónik, ilyen nem fordulhat elő. – Közben lassú sétánkkal elérünk a kocsiig, és én pontosan tudom, hogy minden más már személyes magánügy.

A folytatást megtalálhatod az Éva magazin júliusi számában!