Hiszen bármilyen pici is apenészgomba, megkeserítheti az életünket, tönkreteheti egészségünket. schütz gabriella

Enikő már közel három éve háborúzik a penész ellen a fürdőszobában. Inkább kevesebb, mint több sikerrel, hiszen valami olyasmi ellen harcol, amit nem is mindig lát. Tavaly kifestette a fürdőszobát, még az elszíneződött fugákat is kicserélte, de ez mit sem számított. A penészgombák spóráinak milliói néhány nap alatt újra megjelentek. A láthatatlan spóráknak elég volt egy kis táplálék és egy csepp nedvesség, és telepeik máris burjánzásnak indultak.

Mi ellen harcolunk?
A penész fonalas, puhának látszó bevonat, mely képes elszaporodni bármilyen ételen és szerves anyagon. Valójában gyűjtőfogalom: nem rendszertani kategória, hanem egy állapot neve. Apenészedést gombák okozzák, amelyek félúton vannak az állati és a növényi lét között. A gombákon belül rengeteg törzs létezik, a penészeket a legtöbbször a járomspórás gombák (Zygomycota) vagy akonídiumos gombák (Deuteromycota) törzsébe sorolják. Az előbbiek közé a fejespenészek, az utóbbiak közé apenicilliumok tartoznak. A penészfajok száma szerény becslések szerint is több tízezer.

Titokzatos történet
A penészedés bomlási folyamat, melyet a penészgombák indítanak el. Ehhez szükségük van elsősorban táplálékra, ami szinte bármi – de tényleg bármi – lehet a könyvtől kezdve a tapétán át a pormacskákig. Másodsorban nedvességre, melyhez a levegő 60–70 százalék feletti páratartalma bőven elegendő (ehhez nem kell a konyhaablakon nagy cseppekben folynia avíznek). Harmadsorban pedig megfelelő hőmérsékletre – méghozzá éppen olyanra, amely az ember számára is kellemes, és így az esetek többségében a lakásokra jellemző.
A penészgombák szinte mindenütt jelen vannak. A lakásokba általában szellőztetés révén, illetve ruhán, cipőn keresztül jutnak be a gombák spórái, és szinte minden szerves anyagon megtelepednek – még a pókhálón is. Megbújnak a virágcserepek földjében, a vizesblokkokban – ahol eredetileg is nagy a pára –, könnyedén elszaporodnak a fugán, a csempén, a zuhanyfüggönyön. Kedvelt élettereik a falfelületek, a sarkok és a zugok. Egy átlagos lakásban a falak egyes részein – az úgynevezett hőhidaknál – jelentős hőmérséklet-különbség jöhet létre, így kicsapódik a pára és nedves folt keletkezik. Hőhíd különösen a pangó levegőjű zugokban és ott alakul ki, ahol a szerkezetnek jobb a hővezető képessége, mint a környezetének: sarkokban, födémen, a padló találkozásainál, a külső falakon.
A nedves felület vonzza a spórákat, így gyorsan egész gombamezők (penészfoltok) alakulhatnak ki rajta. A szigetelés – főként a belső oldalé – nem megoldás, ettől a fal külső oldala még ugyanúgy hideg marad, és a pára kicsapódásával a folyamat kezdődik elölről. Hőhídmentes lakás a szakértők szerint nem létezik – a lakás páratartalma viszont szabályozható, így a hőhíd megléte nem feltétlenül okoz penészesedést.
A penészesedés egyik okozója ugyanis a korunkra jellemző túlszigeteltség. A modern nyílászárók tökéletesek, a falak nem tudnak lélegezni, szellőzni, a pára feldúsul a levegőben, s ezután könnyebben csapódik ki a hidegebb hőmérsékletű falakon. Ennek kiküszöbölésére nem elég a napi két-három szellőztetés, de az sem megoldás, ha a radiátor az ablak teljes hosszában melegíti a falat, és nem csupán félig húzódik alatta. A lakás nagysága sem befolyásolja azt a tényt, hogy penészesedésre hajlamos vagy sem. Minden a falak szellőzésén és a lakás levegőjének páratartalmán múlik.

A penész megbetegít
Sajnos a penész nem csak a szemnek taszító látvány. A spórák belégzése bizonyítottan káros hatással van az egészségünkre. Több tanulmány is kimutatta, hogy a penészes lakásokban jóval több az allergiás, légúti és asztmás megbetegedés, mely főleg a kisgyermekes családok életét keseríti meg.
Hazánkban 1996 és 2003 között a Fodor József OKK-OKI (Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezet-egészségügyi Intézete) végzett 30 városban és 80 faluban átfogó környezet-epidemiológiai vizsgálatot. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a penészes lakásban élő gyermekek egészségi állapota sokkal rosszabb, mint a penészmentes otthonokban lakó társaiké. Apenészes falak között élő gyerekeknél 62 százalékkal volt gyakoribb a bronchitiszes, 67 százalékkal az asztmás és szintén 67 százalékkal az allergiás tünet.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is foglalkozik a penészes lakásokban élők egészségügyi helyzetével. A EUROSTAT SILC felmérése szerint (Statistics on Income and Living Conditions) Európában 2006-ban az öt „penésztoplistás” Lengyelország, Ciprus, Lettország, Litvánia és Magyarország volt – ahol a lakosság 40, 34, 32, illetve 29 és 28 százaléka élt – saját bevallása szerint – dohos, penészes hajlékban.
Minthogy a penészgombák spórái a levegőben jelen vannak, nagy dózisban (például porszívózáskor) belélegezve izgatják az orr nyálkahártyáját, a szemet. Tüsszögést, köhögést váltanak ki, s a folyamatos ingerléstől allergia alakulhat ki az arra érzékenyeknél, például a kisgyermekeknél. Léteznek olyan penészgombafajok, melyek mérgeket, úgynevezett mikotoxinokat termelnek (Aspegillus fajok), s ezek asztmát, szénanáthát, légúti és bőrpanaszokat okozhatnak.

Csapdák
A legtöbben ádáz harcot vívnak a penészgombák ellen, de hosszú távon mindig a gombák győzedelmeskednek. Ennek egyetlen magyarázata, hogy nem az okot, azaz a nedvességet szüntetik meg, hanem magát a penészt próbálják így vagy úgy eltüntetni. A spórákkal azonban nem számolnak.
Az első próbálkozások mindig a penészfoltok lemosására, a nyomok elfedésére irányulnak. Fontos tudni, hogy a penészt soha ne akarjuk szárazon, kaparással vagy söpréssel eltávolítani, hiszen így még több spórát szórunk szét a lakásban. Egy fokkal jobb a nedves, gombaölő szeres lemosás (a rendkívül ellenálló gombákhoz általában erős vegyszer való – érdemes a lehetőségekhez képest környezet- és emberbarát fajtát választanunk). Ám a szer hatékonyságától függően ez is csak ideig-óráig hat. A penész elleni hadjárat második leggyakoribb művelete a festés. A falak szakszerűtlen lekenése azonban nem gyógyír. Előbb-utóbb úgyis újra átüt rajtuk a szabálytalan alakú, sötét folt. Ennek oka, hogy a penészre kenik rá a festéket, amely így nem tud a falhoz kötni, felpúposodik, megreped, majd lepereg. Ahhoz, hogy a festés tartós maradjon, először meg kell ölni apenészgombákat, majd el kell tüntetni őket a falról. Több hónapon át megőrizheti viszont hatását a meszelés, mert a mész lúgos pH-ja elpusztítja a gombákat, ám ha továbbra is 60–70 százalék felett marad a levegő páratartalma, ez sem nyújt végleges megoldást.

Mit tegyünk?
Ideális esetben nem volna szabad esélyt adni a penészgombáknak még a megtelepedésre sem. Ha pedig megjelentek, kiirtásuk után folyamatosan arra kell törekedni, hogy megakadályozzuk kedvező életfeltételeik létrejöttét. Meg kell szüntetni a falakban, illetve magában a levegőben lévő nedvességet, és biztosítani kell a lakás természetes szellőzését. Néha elég csupán a szekrényt tíz centivel előrébb húzni a faltól, hogy a levegő szabadabban áramolhasson mögötte. Afürdőszobában (például a kád és a csempe találkozásánál) érdemes minden használat után letörölni a nedvesen maradt felületeket, szellőztetni, a fugákat „penészgátlósra” cserélni.
Az elektromos páramentesítő vagy páragyűjtő készülékek akkor hozhatnak végleges megoldást, ha folyamatosan működnek. Túl gyorsan felhúzott lakások esetében jó szolgálatot tehetnek a falak kiszárításában. Két nagy csoportjuk létezik: az egyik különböző adalékanyagokkal köti meg, a másik a levegő hűtésével kicsapja és egy tartályban gyűjti össze a párát. A hűtve szárítás elvével működik a jó minőségű hűtő-fűtő klímák párátlanító programja, amely a készülék belső porszűrőjén keresztül a levegőt is tisztítja.
Ma már rengeteg speciális felületkezelő, penészgátló bevonatot, festéket lehet kapni. Van, amelyik űrtechnológiával – az űrsiklók hőszigetelésére kifejlesztett anyag felvitelével –, és van, amelyik nanotechnológiával – ultravékony hőszigetelő anyag felhordásával – ígér penészmentességet (azaz a hőhidak kialakulásának megakadályozását).
Az építőipar fejlődésével a mai, új építésű, jól szigetelt lakások szinte megfulladnak. Szerencsére létezik olyan szellőztetési rendszer, mely légbevezető és -elvezető elemei révén abelső páratartalom érzékelésével a szellőztetési szükségletnek megfelelően bonyolítja le alégcserét.
A megoldás tehát a falak megfelelő felületi kezelésében, a gyakori szellőztetésben és a páramentesítésben rejlik.

Szerző: Schütz Gabriella, fotó: profimedia.hu, europress
Ez a cikk a 2009. évi júliusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.