Kékfogas kérdések

Borítókép: Kékfogas kérdések
A bluetooth napjaink egyik legdivatosabb technológiája. Nem csak a neve zseniális!
Az első kérdés: miért bluetooth? Egy 10. századi viking uralkodót, bizonyos I. Haraldot hívtak így, az Ericsson a kilencvenes évek közepén róla keresztelte el új technológiáját. A hivatalos indoklás szerint azért, mert Harald ugyanolyan összekötő, integráló szerepet töltött be, mint ma a bluetooth technológia. De szerintem ez csak szöveg, egyszerűen megtetszett nekik a meghökkentő név, amivel ráadásul egy kis leckét adhattak a világnak skandináv történelemből. Azóta több magyarázatot is olvastam, miért nevezték a nagy királyt „kékfogúnak” (ezt jelenti az angol szó), a legviccesebb szerint imádta az áfonyát. Meggyőzőbben hangzik, hogy egyszerű félrefordításról van szó: az eredeti ragadványnév „Blåtand” volt, ami sötét hajú embert jelent, az angolok ezt „bluetooth-nak” értették, így lett Haraldból „kékfogú”.
A lényeg, hogy a bluetooth olyan technológia, amely vezeték nélküli kapcsolatot teremt elektronikus eszközök között. Rádióhullámokkal dolgozik, a kommunikáló eszközöknek nem kell látniuk egymást, a kék fénynek, amely a működő bluetooth-egységek pregnáns jellemzője, csupán jelzőszerepe van. A hatótáv körülbelül tíz méter – bár vannak olyan eszközök, amelyek jóval többet tudnak, a bluetooth-t alapvetően nem távolsági kapcsolatokra találták ki.

Egerek és enterek
A legtipikusabb bluetooth-eszközök a headsetek: ha a mobilod bluetooth-os, egy ilyen kütyüvel anélkül telefonálhatsz, hogy borzalmas zsinórok lógnának ki a füledből (a mobiltelefonodnak persze ott kell lapulnia a zsebedben). A bluetooth-headset a számítógépnél is jól jön: ha Skype-val intézed a helyi hívásaidat, beszélgetés közben felállhatsz, sétálhatsz, csupán arra kell ügyelned, hogy a headsettel ne kerülj hatótávon kívül, vagyis ne távolodj el tíz méternél messzebb a számítógéptől. A bluetooth-kapcsolat azonban nem csak dumálásra jó: billentyűzetet, egeret, nyomtatót is csatlakoztathatsz vele, és ekkor néhány utálatos kábellel kevesebb fog indázni az íróasztalod környékén.
Ennek persze előfeltétele, hogy az illető eszköz bluetooth-os legyen, és a számítógép is támogassa a bluetooth technológiát. De ez ma már nem gond! Néhány ezer forintért kaphatók olyan UBS-kapuba dugható szerkentyűk, úgynevezett bluetooth-adapterek, amelyek bármilyen számítógépet bluetooth-képességgel ruháznak fel, és nyomtatókhoz is kaphatók ilyen kiegészítők.
Léteznek egzotikusabb bluetooth-ketyerék is, például karkötők és órák, amelyek a mobiloddal kapcsolatban állva jelzik, ha hívásod, sms-ed érkezett. A bluetooth sok mindenre jó, de ha netezni akarsz a mobilodon keresztül a laptopoddal, ehhez speciel nem ajánlom: megbízhatóbb, ha kábellel kötöd össze a számítógépet és a telót.

Kék szemét
Mint minden vezeték nélküli technológiánál, a bluetooth esetében is kulcskérdés a biztonság, vagyis az, hogy senki se tudja orvul elérni és használni az eszközödet. Ezt egy elég bonyolult engedélyezési eljárás igyekszik megakadályozni: a kapcsolódni kívánó eszközöket a hozzájuk rendelt jelszavakkal előbb össze kell párosítani, és csak ezután kezdődhet az adatcsere. A megoldás elég biztonságos, főleg, ha megváltoztatod az alapértelmezett PIN-kódodat, és nem valami szuperprimitív jelszót választasz.
Az viszont így is előfordulhat, hogy bluetooth-mobilodra kéretlen reklámlevél érkezik. Ilyenkor valódi összekapcsolódás nem történik, csupán egy névjegyet kapsz, amiben a név helyére rövid üzenetet írtak. Akad, aki csajozásra használja ezt a trükköt. Ha zavar a taplóság, könnyen megelőzheted: amikor nem használod a mobilt, kapcsold rejtett módba.

Tipp:
Ha új számítógépes kiegészítőt (billentyűzetet, egeret satöbbi) veszel, feltétlenül fontold meg a bluetooth-os megoldást. Kicsit drágább, mint a madzagos változat, de megszolgálja az árát: sokkal szabadabb vele az élet.
#Bluetooth