Mi újkori anyák és lányok annyi mindent akarunk, de nem ám sorban, hanem rögtön és egyszerre: diplomát és nagy szerelmet, gyereket és karriert, szülést és szuper alakot, minden igényt kielégítő karácsonyi összképet és kisimult ideget…na, a mesében biztosan így van. Meg a gyerekkori emlékeinkben, ugye? Ahol minden olyan tökéletes volt?

Akkor kérdezzük meg gyorsan a nagyit, mi is volt a titok? Hogy pénz és kínálat híján mindenki csak egy-egy ajándékot kapott a falu/városka egyetlen nagyboltjából? Az is lehet, hogy az ünnepi menü egy részét a nagymami, a nagynéni, keresztanya főzte. Meg aztán a családtagok nem is mindegyike élt több száz kilométerre vagy országra egymástól, és meg volt oldva, ki vigyázzon az apróságokra, az előkészületekkel teli téli napokon. Mi lenne, ha mi is alkalmaznánk egy-két „régimódi” trükköt, és bevetnénk pár vadonatúj ötletet?

1. Tipp: Listám, listám, mondd meg nékem
Unásig ismételt tétel, de ha működik, akkor nem kár újra meg újra tudatosítani: egy jó lista rengeteg időt, energiát és nem utolsósorban pénzt takaríthat meg nekünk. Lista készülhet mindenről: az ünnepi menü fogásairól, és a hozzávalókról; nagyobb család vagy elő- és utókarácsonyi bulik esetén a meghívottakról, és így tovább. Érdemes számba venni a nemszeretem teendőket, úgy mint takarítás, karácsonyi égők átvizsgálása stb. Tételesen be lehet osztani az olyan feladatokat is, mint karácsonyi dekoráció elkészítése és/vagy felrakása, karácsonyfa beszerzése, feldíszítése, képeslapok megírása, elküldése, üdvözlő emailek elröptetése és így tovább.
Aranyszabály, hogy a lista a teendők, és a szükség esetén hozzájuk rendelt keretösszeg mellett a felelősöket is megnevezi. Nem kell mondani, hogy ideális esetben nem mi felelünk mindenért… És most jön a kedvenc tételem, ami a jó lista legfőbb ismérve: hogy olyan precíz és alapos, hogy az égvilágon semmi nem történik, ha kihúzol belőle egy-két tételt. Sőt, kifejezetten jót tesz a lelkednek és kisimítja a ráncokat, ha az utolsó pillanatban szűkül a lista, és idén nem öt, hanem csak kétféle édesség lesz, vagy a lakásban nem minden szobában virítanak a díszek plafontól padlóig, hanem mondjuk csak a nappaliban.

2. Tipp: Ajándék
Ez ugye sok öröm és sok stressz forrása is egyben; a gyerekek esetében még a legkönnyebb kitalálni és a beszerzést megszervezni a nagyik és keresztszülők között. De mi lesz megint a felnőttekkel? Annyiszor megbeszéltük, hogy csak valami jelképeset veszünk, ami aztán rendszerint több kis aprósággá vagy egy egész nagy dologgá duzzadt. Nálunk bevett szokás, hogy a felnőttek, mind csak egy-egy ajándékot kapnak mindenki nevében közösen. Írhatnak vagy megemlíthetnek egy kívánságlistát, a többiek beadnak pénzt és a család „ajándékügyeletese” ez alapján választ egy kedves, mutatós, és a célszemélynek is tetsző meglepetést. Nem kell agyalni, hogy akkor a dédnagyi mit is kapjon a gyerekei, unokái, dédunokái és még isten tudja kinek a nevében, főleg, hogy ő már nem tárgyakat gyűjt, hanem sokkal inkább a napokat, amiket a családjával tölthet. Így mindenki kap ajándékot, a sok-sok meglepetés önfeledt bontogatását pedig meghagyhatjuk az aprónépnek. Az ő örömük úgyis ragadós.

--pagebreak--

3. Tipp: Ökocsomag
Mielőtt elragadna minket a vágy a szépen, színesen, csillogón becsomagolt ajándékdobozok iránt, gondolkodjunk és nyissunk valami zöldebb megoldás felé. Miért ne lehetne mindenkinek saját, külön bejáratú ajándékdoboza?

Ahogy az angolszászok a zoknit, úgy mi egy cipősdobozt, vagy annál kicsit nagyobbat használjunk az ajándékozásra. Mindenki a saját ízlése és kedve szerint díszítheti és teheti a fa alá, vagy a kandalló elé, vagy bármely előre megbeszélt „gyűjtőhelyre”, hogy a Jézuska, angyalok és társai belerejtsék a meglepetéseket. Egy szép sál, jó könyv, finom bor, különleges édesség, vagy csinos ruha el is fér egy kb. 20x50cm-es dobozban, amit jövőre is be lehet vetni, esetleg kicsit tovább dekorálni. Persze a gyerekjátékok, és mesekönyvek, nem mindig „méretszabatosak”, de mivel a kiskorúak esetében a csoda illúziója nemcsak hogy fontos, de szinte kötelező is, így náluk alkalmazhatunk nagyobb dobozt is, vagy legalább kössük újrahasznosított papírokba az ajándékokat.

4. Tipp: Ki miben jó?
Bár a karácsony és a hozzákapcsolódó teendők sora számunkra már nem kívánságműsor, miért ne lehetne mégis, hogy örömünket is leljük az előkészületekben? Minden családban akad néhány jó szervező, talpraesett nő, akik megoszthatják a teendőket, és ha te igazi konyhatündér vagy, akkor miért ne lehetne nálad az ünnepi sütöde, valaki más meg járja a boltokat és webáruházakat az ajándékokért. Ha viszont nálad lesz a nagy banzáj és csillogóra pucolod az utolsó kilincset is, nem lehet, hogy a vendégek egy tepsi sütivel, tál salátával emeljék az est fényét? Ha pedig az utolsó pillanatig dolgozol és örülsz, hogy egyáltalán lesz valami az asztalon enni és a fa alatt bontogatni, akkor igazán kár az „ünnepi hangulat” jegyében hullafáradtan telelőni a lakást ragasztópisztollyal, mondván, az DIY dekoráció olyan cuki. Ki fogja felhánytorgatni, ha idén a boltból jön egy mutatós adventi koszorú meg néhány ablakdísz? A lényeg, hogy kicsit élvezd is a kötelező köröket, mert bár ezek évről évre ugyanazok, de a te hozzáállásod és találékonyságod sokat dobhat az egész család hangulatán.

5. Tipp: Az alkotó megpihen
A csodatevés kemény meló, mindenképp ütemezzünk be egy kis pihenőt is. Jó vicc mondhatnánk, fadíszítés előtt, halászléfőzés közben vagy gyertyagyújtás után menjünk le alfába? Egyik sem a megfelelő pillanat a „szökésre”, iktassunk be inkább egy délelőttöt a két ünnep között, vagy januárban, amikor már lecsengett az ünnepi őrület. A lényeg, hogy tudjuk, záros határidőn belül lesz majd egy (fél)nap, amikor csak magunkkal foglalkozunk. Ne stresszeljünk azon, hogy a rohanás, előkészületek és az ünnepi kavalkád alatt miért nem tudjuk magunkat bevackolni egy csendes sarokba és végigolvasni az összes magazin ünnepi duplakiadását, mert erre a programra a – reményeink szerint – csendesebb január tökéletesen alkalmas lesz. És akkor megint indulhat a fogadkozás, hogy az idei ünneppel aztán tényleg megváltjuk a bérletet a csodaanyuk klubjába, és tán még elhozzuk a világbékét is!

Szöveg: Váraljai Virág, fotó: photl.com