Házi múzeum

Borítókép: Házi múzeum
A kölkök rajzolnak, festenek, gyurmáznak-agyagoznak. Te lelkesen biztatod őket, mivel szentül hiszed, hogy fészkedben Csontváry egyenes ági reinkarnációi nevelődnek.

Csakhogy lassan már több örökbecsű festményt tárolsz otthon, mint a nagyobb műgyűjtők. Gyerekrajzzal zsúfoltak a falak, a fiókok és az újságtartó doboz is. Íme néhány megoldás:
1.
Szabadíts fel egy falat a gyermekrajzok és -festmények számára. Lehet az előszobában (persze a nappaliban a legjobb), és nem is kell túl nagy legyen. Vond be a művészeket: válasszátok ki együtt a legjobb húsz-harminc festményt. Akár a régiebbiek közül is beemelhettek egyet-kettőt. Pakoljátok tele az üres falat a kiválasztott alkotásokkal.

2. Mindig csak egy rajzot állíts ki (gyerekenként). Csúsztasd bele ezeket akrilüveg keretbe, és akár naponta is cserélheted a rajzokat. A régieket gyűjtsd dobozban, akár szelektálva köztük. Mindig konzultálj a művészekkel arról, hogy ők mit tartanak megőrzésre méltónak. Valószínűleg lesz köztük olyan, aki semmit sem akar majd kidobni, és talán olyan is, akit minden munkája hidegen hagy azon az egyen kívül, amin épp dolgozik.
3. Külön mappába gyűjtsd minden gyereked rajzát, amelyik épp nincs kint a falon. Kérd meg őket, hogy szignálják a műveiket, mint a profi festők; ha még nem tudnak írni, rajzoljanak rá egy egyezményes jelet. Évenként egyszer archiváld a mappákat a padláson, vagy ahol a saját irataidat szoktad.
4. Feszíts ki egy vékony drótot vagy damilt az előszobafalon, és ruhacsipesszel aggasd fel rá a rajzokat.
5. Néhány havonta egyszer fényképezd le a kollekciót, a fotókat pedig egy albumban (vagy a számítógépben) tárold. Sőt, Jutka barátnőnk a szkennelés elkötelezett híve. Az elektronikus archívumot cédére kiírva is tarthatod.
6. Tarts aukciót sátoros ünnepeken, például a gyerekek születésnapján! Ez gondos előkészítést igényel. Először is vedd rá utódaidat, hogy adjanak címet a képeknek. A címek alapján készíts sorszámozott listát (ami azért ne álljon 15-nél több képből), és tartsatok a vendégeknek stilizált műalkotás-elemzéssel egybekötött licitet. Ehhez ki kell dolgozni egy fiktív pénzegységet, amivel rá lehet ígérni, és amit aztán mindenféle „szolgáltatásokra” (palacsintasütés? lovacskázás?) lehet beváltani.