A Nagy Pelenkavita

Borítókép: A Nagy Pelenkavita
Készen áll a kiságy, a pelenkázó, a fiókban gyűlnek az apró rugdalózók. Az ajándékok között megjelenik az első néhány csomag pelenka, hiszen „abból úgyis rengeteg kell”.

A baba érkezését boldog várakozás előzi meg. A köztudatban szilárdan él, hogy az eldobható pelenka nélkülözhetetlen fogyókellék.
Az eldobható pelenka valóban gyorsan fogy, és sok kell belőle. Hogy mégis mennyi, arról is van statisztika: a kisbaba 4–6 ezer darabot használ el, amíg szobatiszta nem lesz. A kidobott pelenkákból egy-másfél tonna hulladék termelődik. A pelenkázós időszak hosszú ideig, átlagosan 27 hónapig tart. A szülők ezalatt hangyaszorgalommal cipelik haza az újabb csomagokat, így a mennyiség fel sem tűnik. A pelenkák teszik ki a szeméttelepeken tárolt hulladék 6 százalékát. Gyártásuk csak úgy emészti a kőolajat és a puhafát. A folyamat során szennyeződik a levegő, és vegyszerek kerülnek a vizekbe.
Mivel hosszú ideje ez a pelenkázás elfogadott módja, a legtöbb kismamában fel sem merül, hogy volna más lehetőség is. Pedig a mosható pelenkáknak kétségtelenül sok előnyük van. A textilpelenkázásra jóval kevesebbet kell költeni, és a környezetet is kíméli, hiszen nem termel annyi szemetet, nem igényel folyamatos gyártást. A babának is jobb, hogy a bőre természetes anyaggal érintkezik. A legtöbb kisbabás család azonban továbbra is az eldobható mellett köt ki – bár újabban jelentkezik egy növekvő kisebbség, amelynek tagjai ilyen vagy olyan érvek miatt a textil mellett döntenek.

Hogyan terjedt el ennyire az eldobható?
Amikor a 60-as években az eldobható pelenka megjelent a piacon, maguk a gyártók sem számítottak ekkora sikerre. Eredetileg azt ajánlották a szülőknek, hogy kirándulások, utazások alkalmával válasszák a kényelmes megoldást. Az eldobható néhány év alatt háttérbe szorította a textilpelenkát, és jócskán megnövelte a háztartási hulladék mennyiségét.
Az Egészségügyi Világszervezet a 70-es évek végén kimondta, hogy a pelenkákat nem szabad szennyezetten kidobni, hanem előbb ki kell őket üríteni, szilárd tartalmukat a vécén lehúzni. A szülők nagy része a szabályt nem veszi figyelembe, vagy nem is tud róla.
1989-ben Amerikában különböző módokon próbálták visszaszorítani az eldobható termékek forgalmát, köztük a pelenkákét. Adók, korlátozások jöttek, és kötelező címkék emlékeztettek a környezeti kárra. Válaszképpen a legnagyobb gyártó, a Procter and Gamble kiadott egy tanulmányt, amely kimutatta, hogy a textilpelenkák mosása is okoz környezeti kárt: tízszer annyi szennyvíz keletkezik, mint az eldobhatók gyártása során.
Az 1990-es tanulmány könnyen támadható: elfelejtette figyelembe venni, hogy az eldobható pelenkák miatt is le kellene húzni a vécét, amivel szintén vízfogyasztás jár. Ezenkívül a lehető legrosszabb mosási szokásokkal számolt. Az ellenvélemények nem késtek, több más tanulmány is készült a témában. A Women’s Environmental Network 1991-es felmérése szerint az eldobható pelenkák gyártása és használata 20-szor annyi nyersanyagot, 3 és félszer több energiát és kétszer annyi vizet igényel, mint a textilpelenkák gyártása és mosása. Az eldobhatók miatt elszennyeződő víz pedig nagyobb arányban tartalmaz veszélyes anyagokat.
Ennek ellenére a médiában máig is tartja magát a nézet, hogy a két pelenkatípus által okozott környezeti kár valahogy összevethető: az eldobhatók a szeméttárolókat telítik, a moshatók pedig a Föld vízkészletét használják fel. A nagy gyártók más módokon is próbálnak meggyőzni arról, hogy termékük valójában környezetbarát. Időnként elindítanak egy komposztálási programot, de ezek általában nem kifizetődők. Ma már olyan pelenka is kapható, amelyre az van írva: „85 százalékban biológiailag lebomló.” Ez ideális körülmények között igaz lehet, de ne feledjük el, hogy a modern szeméttelepeken, levegőtől és napfénytől elzárva, semmi sem bomlik le.

Más szempontok is vannak
A környezetvédelem persze nem az egyetlen érv, amit a szülők figyelembe vesznek. Sokan azért választják a textilt, mert a költségek így jelentősen csökkenthetők. A textilpelenkák ma már nagy választékban kaphatók, és az egyes típusok ára nagyban eltér. A legegyszerűbb csak egy szögletes anyagdarab, amit egy külön gumibugyival rögzítünk. A színes és formatervezett, könnyen feladható és egyben vonzó kinézetű modellek többe kerülnek. De akárhogy állítjuk is össze a készletet, biztosan kevesebbet költünk rá, mint ha a szobatisztaság eléréséig eldobható pelenkákat vásárolnánk. A mosás költségeit is figyelembe véve a havi megtakarítás legalább ötezer forint, de jóval több is lehet.
Mások azért döntenek a textilpelenka mellett, mert úgy gondolják, hogy a természetes anyag egészségesebb. Időnként felmerül, hogy az eldobható pelenkában megmaradó vegyszerek károsak lehetnek. Mivel a bélése faforgácsból áll, kis mennyiségben tartalmazhat dioxint – egy a fafeldolgozás, főleg a fehérítés során keletkező káros anyagot.
Dioxin a hagyományos előállítású (nem bió) textilpelenkában is van, de az első néhány mosás után távozik. Az eldobható esetén nem lehet szabadulni tőle – igaz, hogy ilyen kis mennyiségben nincs bizonyított káros hatása. Ugyanígy az sem biztos, hogy a zselés nedvszívó anyag, a nátrium-poliakrilát ebben a formában kárt okoz.

Hogyan kezdjünk hozzá?
Ha a mosható mellett döntünk, szükségünk lesz két-három tucat textilpelenkára, és hozzá négy-hat vízhatlan külsőre. Maga a textilpelenka lehet a hagyományos, szögletes anyagdarab, amit kapoccsal össze kell tűzni. De kaphatók könnyebben feladható, tépőzáras, patentos (az eldobhatóra hasonlító) változatok is. Ezek méretben a baba növekedését követik, ezért két sorozat kell belőlük.
A nagyobb kényelem érdekében beszerezhetünk néhány „egybevarrt” pelenkát is (amelyhez nem kell vízzáró külső). Ezeket egy mozdulattal fel lehet adni, mint az eldobhatókat. Olyankor bizonyulnak praktikusnak, amikor a babára valaki más vigyáz. Hátrányuk csak annyi, hogy a mosás után lassabban száradnak. A használatot még kényelmesebbé teszi a papírbélés, ami a tartalommal együtt a vécén lehúzható.
A szennyezett pelenkákat egy zárható vödörben, ecetes vízben áztathatjuk a mosás napjáig. Mosásra jellemzően heti két alkalommal van szükség. A mosóport részben vagy egészben helyettesíthetjük mosószódával. Ez további megtakarításra ad lehetőséget, és biztosan nem okoz allergiát. Ugyanakkor a környezetet is kevésbé terheli, mint a foszfáttartalmú mosóporok.
Fehérítésre nincs szükség, sem pedig utólagos vasalásra. A pelenkák akkor lesznek igazán tiszták, ha a napon, legalábbis a szabad levegőn szárítjuk őket. Automata mosógéppel mindez nem jelent túl sok többletmunkát.

A mosás mégsem terheli a környezetet?
Az eldobható pelenkák védelmezői sokallják azt a vízmennyiséget, amit a mosással elszennyezünk: e két és fél év alatt mintegy 40 ezer liter víz fogy. Valójában ez nem több, mint ha a vécét húznánk le naponta ötször. Ha kiszámoljuk, hogy a szülők mennyi vizet használnak el zuhanyozással ugyanennyi idő alatt, hasonlóan magas számot kapunk (100 ezer liter körül.) Miért éppen azt a vizet sajnáljuk, amit a pelenkák mosására használunk? Hogyan vethető ez össze az állandó gyártással és eldobással?
A józan ész azt mondja, hogy egy eldobható termék nem lehet környezetkímélő, ha akad többször használható párja. Biztosan jobb, ha mosogatunk (és ezzel vizet, mosogatószert használunk), mint ha folyamatosan eldobható tányérokból ennénk. A ruháinkat is inkább kimossuk, mint hogy egyszeri használat után kihajítanánk őket.

Olvasóink véleménye

„Már a második gyerekkel gyűrjük a mosható pelust, ő most két hónapos. Takarékos megoldás is, de én nem vagyok árérzékeny vásárló: bár nem vagyunk dúsgazdagok, mindenből a szépet, egyedit, jó minőségűt keresem. (Ahogy ideje, pénze is arra van az embernek, amit igazán fontosnak tart.) Mintegy harmincötezer forintba került a készlet. A zöld szempontok erősebbek: a tárgyakhoz való ésszerű, barátságos viszonyt jelenti a mosható pelenka. Természetes, hogy a pisi következménye nedvesség. Az is természetes, hogy nem akarjuk minden végtermékünket undorodva eltüntetni. Szeretem a vele való munkát is: a szemünk előtt megy végbe a tisztulás szép körforgása. Mi a magyar gyártású Monapel nadrágpelenkát, külsőt, valamint tetrapelenkát, illetve alkalmanként lebomló eldobhatót használunk. Rengeteg márka és típus van (Popolini, BambinoMio, Kushies), és igazán gyönyörűek. Valóságos szubkultúra ez, a rokonszenves szakértőktől csak úgy forrnak az internetes topikok! Náluk mindez egy természetes életmód része. Van, aki maga varrja a pelenkát, vagy vízzáró gyapjúkülsőt köt.” Rumbold Éva

„Harmadik gyermekemet pelenkázom eldobható pelenkával. Bevallom, még a gondolatig sem jutottam el, hogy mosható pelenkát használjak, mint ahogy az is természetes, hogy papír zsebkendőt, papírszalvétát használunk a mosható holmik helyett. Nem ismerek statisztikai adatokat arról, hogy ezek használata milyen környezeti károkat okoz, a cikkben olvasható tények a pelenkával kapcsolatban pedig valóban megdöbbentőek. Van azért a dolognak egy másik statisztikai oldala is: egy öttagú család esetében a mosnivaló heti 35 darab fehérnemű, ugyanennyi pár zokni, 30 darab póló, blúz, rugdalózó, 5 darab férfiing, a hosszúnadrágos időszakban legalább 10 darab nadrág (rövidnadrágos időben a saját térdét nyúzza le naponta a két fiú focizás közben), és akkor az ágyneműket, törölközőket, balesetes holmikat még nem is említettem. És még egy gondolat: elképzelem apát, ahogy hajtogat, összetűz, kiöblít, áztat. Minden elismerésem a cikk írójáé, ha tényleg végigcsinálja a textilpelenkázást, én pedig továbbra is használom az eldobhatót.” Bozsits Margit

PELENKAKIÜTÉS: az eldobható és a mosható pelenkák használói ezt is eltérően ítélik meg. Az előbbiek szerint a pelenkakiütés valószínűsége az eldobható pelusok magas nedvszívó hatása miatt csökken, az utóbbiak szerint viszont a textilben jobban szellőzik, kevésbé fülled be a baba bőre.
SZOBATISZTASÁG: a mosható pelenkát választó szülők szerint az ebben járó gyerekek korábban lesznek szobatiszták. Az eldobhatót használók úgy gondolják, nem a nedvszívó képesség, hanem a gyermek lelki érettsége számít elsősorban (amit az ellentábor szerint a „nedvességérzet” befolyásolhat).
KÉNYELEM: az eldobható pelusok kétségkívül kényelmesebb megoldást nyújtanak – egy olyan időszakban, amikor az anyának amúgy is számos szülői feladattal kell megküzdenie. Érdekes módon azonban az eldobható pelenka megjelenésekor nem az anya, hanem a gyermek kényelmét hangsúlyozó reklámkampányok értek célba.

Ha többet szeretnél tudni a textilpelenkákról, felkeresheted a www.babanatura.hu, vagy a www.monapel.hu honlapokat. Mosószódát vásárolhatsz az Ökoszolgálat boltjában: Bp. V., Nádor utca 34., www.okoszolgalat.hu.

Szöveg: Olchváry Dorottya, Fotó: Red Dot, Ribánszky Katalin, Jágfai Eszter