Az elmúlt 100 évben nőkre rótt régi eszmék szerint felépített kötelezettségek feladatrendszere erős és látványos átalakuláson esett át – bizonyos kultúrák kivételével –, kiléptek az addig rájuk szabott keretből és bebizonyították azt, hogy a gyengébbik nem számára nincs lehetetlen. És miközben folyamatosan dolgoznak azon, hogy egy férfiak által irányított világban érvényesülni tudjanak, addig profi módon sikerült megtartaniuk a mai napig a családi összetartozást segítő szerepüket.

A külföldi oldalak egyre gyakrabban foglalkoznak a témával! Angolul pedig még külön szó is van erre a jelenségre: kinkeeping. Aminek bár hivatalos magyar megfelelője még nem született, a legjobban a rokontartás szóval tudnánk körülírni ezen jelenséget.

Pontosan mit is jelent ez?

Röviden azt, hogy szinte kizárólag a nők feladata az, hogy a család rendszerében futó kapcsolatszálakat fenntartsa és menedzselje. A pszichológiában ezt a szerepkört manapság úgy emlegetik...

De miért kell a nőknek a személyes kapcsolatok ragasztójának lenni? Mármint miért csak egyedül őrájuk hárul ez a lelkileg sem könnyű kötelesség? Ez a plusz feladat pedig az olyan különleges alkalmak során, mint például a születésnapok, a családi összejövetelek, a karácsonyi vacsorák, képesek fokozni a nők pszichés szorongását. És tényleg így is van, az esetek nagy többségében úgy igazából a nőknek kell gondoskodniuk arról, hogy az ünneplés, vendégség és az együtt töltött programok gond nélkül teljenek. Így tehát minden túlzás nélkül az a tény, hogy az ünnepek és a mindennapi családi élet sikere a nőkön múlik, még nagyobb nyomás alá helyezi őket.

A „családi ragasztó" szerepét a nők hosszú évszázadok óta önként, és szinte magától értetődő módon töltik be. Nemcsak a családi rendezvények előkészületeiben vállalnak oroszlánszerepet, hanem a részvételben is. A folyamatos kapcsolattartás révén mindenki életének alakulásával tisztában vannak, így mindenkivel beszélgetnek is és aktívan jelen is vannak minden pillanatban. Így teljesen érthető, hogy mindez rendszerint fáradtsághoz vezet, ami aztán kimerültségbe csap át, ezért akár napokig is eltarthat az, amíg sikerül minden erre összepontosított idegszálukat nyugodt szintre fésülni. Itt pedig még nem is ér véget a dolog, hiszen ott vannak a mindennapok is! A szinte láthatatlan, de stabil és biztos kapcsolattartás, ami sokszor nemcsak a rokonokat, de a barátokat is magába foglalja.

Valójában hol van leírva az, hogy a nőknek (kell) automatikusan vállalniuk a „családvédő” szerepét? Egyszerű a válasz: sehol. A szakemberek szerint bár ez a jelenség él és létezik, ettől függetlenül 2023-ban ideje lenne eljutni arra a pontra, hogy kicsit tehermentesítsük a család női tagjait és segítsünk nekik abban, hogy ne csak egyedül menedzseljék a família kisebb nagyobb dolgait. Még akkor se, ha imádják magukra vállalni ezt a hazai nyelvezetben kedvesen csak „tyúkanyónak" hívott effektust. Elvégre a világ berendezkedése erős változáson ment át, és ha ez hatott a munkaerőpiactól kezdve a tudományos világon át ennyi mindenre, azt gondoljuk, hogy nem szabad, hogy a család rendszerét ennyire erőteljesen elkerülje. Nem mellesleg pedig nekünk, nőknek is el kell kezdenünk bízni abban, hogy a család többi tagjában is ott lapul az a bizonyos szuperképesség. Egyáltalán nem kellemetlen néha segítséget kérni a kisebb-nagyobb dolgok kapcsán, felesleges túlterhelni magunkat annyi plusz munkával, és végső soron ideje megtanulni nemet mondani.

És ha már a családnál tartunk, akkor galériánkra kattintva arról is olvashatsz, hogy mik a jelei annak, hogy egészséges családban nőttél fel!