Először is leszögezném, hogy nem tartom magam pénzéhesnek, nem utálom a gyerekeket, nem vagyok féltékeny a nővéremre – merthogy ezeket mind felrótta nekem a férje az ominózus eset után. De ne szaladjunk ennyire előre… 28 éves vagyok, nincs (még) saját gyerekem, van viszont egy sminktetováló és kozmetikusi vállalkozásom, amit 4 éve babusgatok szeretettel, időt és energiát nem kímélve. Ezzel nem arra szeretnék kilyukadni, hogy egyenlőséget teszek a vállalkozás és a gyereknevelés/anyaság közé, hanem, hogy attól még, hogy valakinek nincsenek gyerekei, nem azt jelenti, hogy kevésbé elfoglalt. Sőt, tovább megyek: a gyerektelen, szingli nők ideje is ugyanolyan értékes, mint az anyukáké – csak tapasztalatom szerint ezt sokan elfelejtik, vagy így nem látják. Köztük a nővérem is, aki 4 évvel idősebb nálam és 2 kisfiú, egy ikerpár édesanyja.

Többször is vigyáztam már rájuk, főleg az elején segítettem be, mikor láttam, hogy mennyire kivan a testvérem az állandó éjszakázástól és véget nem érő napi rutintól. De mindig csak 1-2 óráról volt szó, amit én is könnyen meg tudtam szervezni. Egy teljes hétvége viszont azért már más helyzet, főleg, hogy azon a szombaton dolgozni terveztem, és be voltak táblázva a vendégeim. Amikor tehát bedobtam a bombát, hogy a bébiszitterkedésért pénzt várnék, nem az motivált, hogy lehúzzam a nővéremet. Egyszerűen arról volt szó, hogy ahhoz, hogy segíteni tudjak neki, nekem le kellet volna mondanom a vendégeket, akiket jó esetben át tudtam volna szervezni másik időpontra, és akkor „csak" túlóráznom kellett volna, rosszabb esetben viszont elpártoltak volna tőlem, és az már bevételkiesést jelent. És nem kértem volna többet, mint a bébiszitter, akinek egyébként is hajlandóak lettek volna fizetni, ha nem betegedett volna le. Azt pedig már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez nyilván nem éri el a kozmetikusi munkámmal megkeresett összeget, szóval ilyen szempontból mindenképp „mínuszban" lettem volna.

Hiába próbáltam mindezt kedvesen elmagyarázni a nővéremnek telefonon, ő kiakadt rám, hogy mégis hogyan merek családtagtól pénzt kérni a segítségért, mennyire rosszul esik neki, hogy csak pénzért vagyok hajlandó foglalkozni az unokaöcséimmel (ilyet sosem mondtam persze). És a végén a már jól ismert klasszikust is hozzám vágta: „Majd megtudod, milyen ez, HA neked is lesz gyereked." Ezzel a végszóval lerakta a telefont, és azóta sem beszéltünk egymással. A sógorom pár nap múlva dühösen rám írt, hogy reméli, most elégedett vagyok magammal, mert nem tudtak elmenni a wellness hétvégéjükre, nem találtak már bébiszittert. Őszintén sajnáltam, nemcsak a kútba ugrott programot, hanem leginkább azt, hogy emiatt összevesztem a testvéremmel, de nagyon bántott, hogy ennyire nem képes átérezni az én oldalamat. Mindenesetre két hét múlva szülinapja lesz, arra gondoltam, hogy bébiszitter bérletet kap ajándékba. Remélem, veszi majd a lapot...

Az alábbiakban pedig olyan hírességeket szedtünk össze, akik nem fogadtak bébiszittert a gyermekeik mellé.