A gyereklélek magazin korábbi cikke.

Amikor az embernek gyereke lesz, felfordul az egész élete: nemcsak a testünk, az agyunk, az érzelmeink változnak meg, de valamennyire átalakul a baráti társaságunk is. Jobban mondva kialakul egy kis jövés-menés az életünkben, hiszen előbb csak a védőnőnél találkozunk ugyanazokkal az arcokkal, aztán a játszótéren, utána meg a bölcsiben, az oviban, majd az iskolában is.

Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy a legközelebbi barátnőimmel pár hónapos eltéréssel születtek a gyerekeink, így mindig volt kivel megbeszélni az aktuális aggodalmakat, volt aki már előrébb járt és felkészített néhány dologra, mások utánam következtek, nekik én nyújtottam támaszt. Ebből kifolyólag csak olyan mamás csoportokhoz csatlakoztam a Facebookon, ahol leginkább ruhás adás-vétel zajlik, aztán ahogy elkezdődött a játszóteres időszak, jöttek az új barátok és megkezdődött az a bizonyos jövés-menés.

Amíg csak egy gyerekem volt és csak játszótérre jártunk, nap mint nap ugyanazokkal az anyukákkal, ugyanazokkal a gyerekekkel találkoztunk. Színesítette a társaságot néhány fix nagymama és nagypapa is. Hol a mi gyümölcsünket ette mindenki, hol az övéket, megosztottuk a homokozó lapátokat, miközben megbeszéltük az aktuális hozzátáplálási trendeket, betegségeket, oltási rendet, simán hagytuk egymásra a másik gyerekét, amíg átszaladtunk a közeli boltba, úgyhogy kialakult egy falusias jellegű közösség.

Csak a játszótéri anyukákat ne!

Bár ismerek olyat, aki kifejezetten elzárkózik a játszótéri ismerkedéstől, nekem a főváros kellős közepén nagy kincs volt ez. Hozzáteszem, néha iszonyúan be tudott stresszelni néhány infó, de egy csomó hasznos dolgot is megtudtam: milyen a bölcsi, kik a legjobb óvónénik a helyi oviban, melyik tanárnak milyen a stílusa a suliban.

Azt hiszem, sokan épp a sok információ, vagy ha úgy tetszik, pletyka miatt nem akarnak inkább belefolyni a játszótéri vagy egyéb, a gyerek barátjának szüleivel való ismerkedésbe.

Egy dolog ugyanis egészen más a mama barátnőkben, mint a régi, gyermekvállalás előtti barátnői kapcsolatokban: a legtöbb esetben egy bizonyos határt nem lépnek át, vagyis mindig marad benne egyfajta távolságtartás. Érdekes dinamika ez, hiszen egy adott időszakban a legbensőbb magánéletünket is megbeszéljük (pl. nem alszik a gyerek a saját ágyában), aztán ahogy nő a gyerek, elsodor az ovi, a suli és minden játszótéri barátság megkopik egy kicsit. Helyette jönnek az ovis barátok, és az ő szüleik, egy ideig intenzíven benne vagyunk egymás életében, szinte minden délután találkozunk, aztán a suliban már egészen más a helyzet. Ahogyan a gyerekek önállósodnak, a szülők egyre távolabb kerülnek egymástól, pedig nem biztos, hogy rossz néhány mami barátnőt szerezni ebben a közegben is.