Megpróbáltam visszaszokni a sima tusfürdőkre, ez lett a következménye

Nem mondanám, hogy túlzottan érzékeny bőrű lennék, inkább erősen vízhiányos, száraz a bőröm, főként a kezemen és a lábamon. Emlékszem, amíg nem vettem rá magam a rendszeresebb testápolásra, telente olyan volt a lábam vádlitól lefelé, mintha egy rinocérosz bőrét néznénk közelről. Elárulom, se nem szép látvány, se nem kellemes az állandóan feszítő érzés.
Szóval ennek felszámolása okán váltottam jó pár évvel ezelőtt a természetesebb termékekre. Persze nem kell azt gondolni, hogy egy tusfürdő akkor alapból 1000-2000 forintba kerül nekem, általában megelégszem a drogériák minőségibb, saját márkás natúrtermékeivel, és csak egyszer-kétszer dobok be valami újítást, ha találok egy kellemes illatot vagy új márkát.
Eddig minden a legnagyobb rendben volt, meg is vagyok elégedve az összes árucikkel, amit már régóta használok. Azonban egyre több terméken olvasom mostanában, hogy színezőanyag-, meg parabénmentes stb. stb.

Azokon is, amelyek nem kimondottan természetes kozmetikumok, csak néhány összetevőjükben van változás a jó irányba. Gondoltam, adok egy új esélyt ezeknek, hátha végre elég lesz ezeket is megvennem valamivel olcsóbban és persze a különböző illatukért, mert kicsit már kezdem unni a megszokott termékeim aromáinak ismétlődését.
A „sima” tusfürdők egy kicsit talán hígabbak is voltak, de az egész biztos, hogy jobban habzottak is, mint a natúrtermékek. Lehet, hogy ez az oka? Olcsóbban kapsz ugyanannyit, de valójában kevesebb fürdésre elég. Nem tudom, talán csak én voltam túl mohó a használatukkal.

A finom mandulás illatútól. Úgyhogy ennyi: most ismét visszatáncoltam a jól bevált natúrtermékeimhez, s ezekhez néha keverek egy-két parabénmentes olcsóbb cuccot. Talán több időt kellett volna adnom az alkalmazkodáshoz, talán nem. Talán túlontúl érzékennyé vált a bőröm a sok natúrtermék után, talán nem. Talán egyszer hosszabban ezt is tesztelem.