Igyunk meg egy sört! – javasolta Máté, a kollégám, amikor egy novemberi, ködös estén, munka után hazafelé baktattunk. Mit lehet erre mondani? Beültünk egy sörözőbe. Én Pilsner Urquellt rendeltem, mert szeretem a kesernyés ízét. Ám ahogy belekortyoltam, azt éreztem, hogy ez nem kicsit keserű, hanem nagyon durván. – Te nem érzed? – kérdeztem Mátét. – De – mondta, és megnyugodtam. A krimó az utcánkban volt, így hazaballagtam. A nejem készített egy szendvicset vacsorára. – Ne haragudj, de ez pocsék – mondtam neki. – Tök keserű.

A feleségem értetlenül bámult rám. Kicsit meg is sértődött. Lefeküdtünk, és éjjel kettő felé kibotorkáltam, hogy igyak egy kis hideg csapvizet. Megdöbbenve köptem bele a mosogatóba: a csapvíz olyan keserű volt, akár az epe. Gyorsan a géphez ültem, és rágugliztam a „keserű szájíz” kifejezésre. Amit ott láttam, azt nem tettem zsebre: végső stádiumos hasnyálmirigy- vagy májrák. Jeges rémület öntött el, szinte lebénultam. „Hát ennyi volt” – gondoltam, és könnyes szemmel bámultam a kiságyat, amiben a három hónapos gyermekünk szuszogott. A hasnyálmirigyrák a legdurvább rákfajta, 5 százalékos a felgyógyulási arány, és nem is lehet nagyon megelőzni, hacsak nem egészéges életmóddal. „Minek ittam meg azt a sört...? Minek ittam egyáltalán valaha is sört?” – keseregtem.

– Hú, de fehér vagy! – mondta reggel a feleségem. Én valamit habogtam, majd elhúztam gyorsan a munkahelyre. – Mi van veled? Valami gond van? – kérdezték a többiek. – Á, semmi – hazudtam, és leültem a gép elé. Újra guglizni kezdtem. „Keserű íz a szájban.” És láss csodát: a hasnyálmirigyrák mellett kidobta a „kínai fenyőmagot” is. Hogy a tojásdad alakú, feket pöttyös, Kínából importált fenyőmag az emberek bizonyos százalékánál kikapcsolja az ízlelőbimbókat, és csak a keserűt hagyja működni. Hogy néhány nap, vagy esetleg néhány hét alatt ez a laza kis tünet el is múlik nyomtalanul.

Nekem meg eszembe jutott egyből, hogy vasárnap házi pestós tésztát főztem, és ami fenyőmagot nem adtam a szószhoz, azt megpirítva befaltam mind, annyira finom volt. Olyan boldog lettem, mint aki a halál torkából szabadul. A történetről azon nyomban beszámoltam a többieknek, meg a nejemnek is, és azóta, ha fenyőmagot veszek, akkurátusan végigböngészem a címkéjét a származási helyével kapcsolatban. Na meg: óvatosabban keresek rá bármilyen tünetemre a neten.

Hírességek, akik megjátszották a betegségüket: