És izomból, ordítva lecseszett, mert tartani mertem a szociális távolságot

koronavírus,távolság,vita
Forrás: Getty Images

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

E

Edit nem gondolta volna, hogy efféle inzultusnak lesz kitéve, miközben gyanútlanul munkába ballag koronavírus idején.

Nem akarok vírushordozó lenni, és egyébként is törvénytisztelő polgár vagyok, betartom a szabályokat. Kereskedelemben dolgozom, home office kizárva, az állásomat szeretném megőrizni, ezért mindennap elhagyom a lakás biztonságát. A munkahelyem szerencsére közel van, negyedóra séta. Néhány ember jön szembe, leggyakrabban hasonlóan gondolkodó idegenek, munkába tartók, kutyasétáltatók, akikkel kölcsönösen és egyetértésben megtartjuk egymástól a két méter távolságot.

Néhány nappal ezelőtt azonban összehozott a sors egy másként gondolkodóval.

Borús, hideg reggel volt, az offline életmódra kényszerített munkaerők nagykabátban, ernyővel kullogtak az esőben. Másként Gondolkodó azonban kackiásan vonult a járdán, mintha megvásárolta volna a jogot a középen haladásra. Nem szokásom a kioktatás, a csúnyán nézés jogát is ritkán gyakorolom, így szépen megálltam egy házfalhoz simulva, hogy átkorzózhasson az őt megillető öt méter széles helyen.

Másként Gondolkodó megtorpant, bámulni kezdett, s mivel nem fordítottam el a fejem szégyenkezve, közelebb lépett.

– Te mit csinálsz? – kérdezte gúnyosan.

– Megvárom, amíg Ön elmegy. – válaszoltam én.

– Igen? És miért, ha szabad kérdeznem? Talán derogál, ha hozzám kell érned?

– Nem derogál, csak most nem ajánlatos.

Még közelebb lépett. Komolyan megijedtem, hogy leköp, vagy az arcomba köhög, csak hogy demonstrálhassa, mit gondol az éktelen hülye világról.

– Miért kezelsz úgy, mintha leprás lennék? Mit kell elhúzódni? Nem vagyok fertőzött! Semmi bajom! Nyugodtan hozzám érhetsz, sehol sem bujkál vírus, tessék, tessék! – nyújtogatta felém a kezét. Szája szélén néhány helyes nyálcsöpp. – Nincs rajta semmi! – és röhögött.

Sosem kerültem még ilyen helyzetbe. Beszorítva álltam a házfal mellett, fogalmam sem volt, mit kéne tennem, hogy szabadulhassak.

Az egész kezdett valami béna katasztrófafilmnek arra a pillanatára emlékeztetni, amikor egy elmebeteg miatt hirtelen elszabadul a halálos vírus. Most kezdjek el kiselőadást tartani, miközben az arca az enyémtől húsz centire van? Magyarázzam el neki, miért veszélyes, amit művel? Hogy a hőzöngésnek sosincs itt az ideje, most azonban egyenesen törvénybe ütköző?

Másként Gondolkodó persze valószínűleg békeidőben is pont ilyen. Ha nincs konfliktus, csinál egyet. Ő az, aki beleköt az eladóba, ha nem elég gyors, aki hangosan átkozódik, amikor sorban kell állnia, amikor nem tud leülni a buszon, amikor nem kapja meg, ami szerinte neki jár. Imád a villamoson fennhangon politizálni, és közben forgatja a fejét, akad-e utastárs, aki egyetért vagy ellentmond. Ha valaki nem úgy gondolkodik, ahogy ő, az hülye, ostoba, gyengeelméjű, birka, akit megvezetett a háttérhatalom, a kormány, az EU, az orvosok, a tudomány. Tökmindegy.

Egy ilyen képtelen helyzetből nincs önerőből szabadulás. Most se volt. Két-három járókelő bámészkodott mellettünk, és a farkasszem-nézést is meg lehet unni. Másként Gondolkodó figyelme végül elterelődött rólam.

– Nem vagyok leprás! Nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy húzódozgassanak tőlem – vetette oda, aztán ment a dolgára. Én meg tovább sétáltam, és arra gondoltam, ez az ember szabadon járkál, és mindennap szakít néhány percet arra, hogy a lelki békéje kedvéért valakit terrorizáljon. Nemsokára bemegy a postára, ahol kiosztja a dolgozókat, a metrón alaposan megfogdossa a szalagkorlátot, aztán a közértben a pékárukat, a csemegepultnál direkt a többi vásárló hátára mászik, a gyógyszertárban célzatosan köhög. Csak hogy megmutassa. És itt él köztünk, akkor is, ha a vírus már elment. Evör.

Tovább olvasok
Kép
A szemem láttára pofozta fel a gyerekét – mit kéne tennem ilyenkor?

Menjek oda, avatkozzak be? Fogjam le a kezét és oktassam ki? Vagy inkább maradjak szép csendben, és álljak odébb? Ne tétlenkedj, cselekedj, ha megvédheted – bátorít az UNICEF, melynek szakemberei egy kisokost állítottak össze, hogy a gyermekbántalmazás kapcsán felmerülő, mindennapos kérdésekben segítsenek eligazodni. Azt is leírják, konkrétan mi mindent tehetsz, ha a környezetedben ilyesmit tapasztalsz.

Kép
5 ajándéktipp, amitől jövőre még ennél is szebbek lehetünk!

Virágot a virágnak, szépségápolási terméket a szép nőnek. Tökéletes karácsonyi ajándék lehet minden nő számára egy olyan dolog, amitől aztán a következő évben még szebbek lehetünk.

Kép
Pozitív lettem, aztán negatív, és végül megint pozitív – 100 százalék táppénz, na az nincs

Hogyan lettem pozitív, aztán negatív, aztán megint pozitív? Kacskaringós Covid-történet következik.

Kép
Egyhétvégés sorozatok, amik elviselhetőbbé teszik a karantént (is)

2020-ban a sorozatok rabjai lettünk. Összegyűjtöttünk néhányat közülük, melyeket semmiféleképpen nem érdemes kihagyni ebben az évben!

Kép
Álmomban már megint terhes voltam. Ez mégis mit jelent?

Veled is előfordult már, hogy azt álmodtad, babát vársz? Aggodalomra semmi ok, általában mindig pozitív dolgot jelez.

Kép
Adhatunk vért, ha már voltunk Covidosak?

Amennyiben felépültél a koronavírus fertőzésből, egyetlen tűszúrás árán segítheted más betegek gyógyulását.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem