Mióta Bandi gimnazista, sokkal jobban érzi magát a bőrében, mint az általánosban, ahol afféle „Janikovszky-gyerekként” mindig történt vele valami. Szeptember óta azonban stand-upos humorával az osztály egyik legnépszerűbb figurája. mi mindig is tudtuk, hogy a jég hátán is megél, csak épp a magyar iskolarendszert nem az ilyen pasikra tervezték.

A múltkor azzal jött haza, hogy életében először „tippmixezett”, és ha nyer, végre vehet magának egy saját számítógépet. Összenéztünk az apjával, mert
1. fogalmunk sem volt róla, mi az a tippmix,
2. miután fel lettünk világosítva, el sem tudtuk képzel-ni, hogy Bandinak miből tellett szerencsejátékra, és
3. kizártnak tartottuk, hogy nyerjen. Mondtuk is neki, hogy a nagyi ötven éve lottózik, és még soha nem volt nagyobb találata kettesnél. Erre ő (mint aki birtokában van a bölcsek kövének, hiszen épp egy órája tudta meg a szabályokat) mosolyogva elmagyarázta:
1. A tippmix apró különbségekkel olyasmi, mint a totó. Itt minden játékos annyi nemzetközi meccsre tippel, amennyire akar. Ha azonban egyet is elront, akkor hiába jó a többi tipp, egy fillér sem jár. Az esélytelenebb klubra tett tippeknek a szorzója is nagyobb. Fontos az is, hogy az utolsó mérkőzés időpontja után 24 órával be kell mutatni a szelvényt, különben elszáll a nyeremény.
2. A zsebpénzemből tettem fel 800 forintot – mondta,
11 foci- és 2 kézilabdameccsre. – Tök jó, mert ha nyerek, 154 000 forintot kapok! – kiáltotta, és láthatóan föl sem merült benne, hogy nem nyer.

--pagebreak--

A nagyokos szülők...
Én azonnal csitítgatni kezdtem a gyereket: Bandi-kám, ne éld bele magad! – Ezek a játékok úgy vannak kitalálva, hogy ne kelljen szétosztani a nyere-ményalapot! – folytatta az apja. – Persze! Ti ahelyett, hogy drukkolnátok, azonnal elveszitek az ember életkedvét! – jött a válasz.
Az elkövetkező három napban Bandi hol a neten, hol a tévé előtt lógott. Időnként kijött a nappaliba vagy a konyhába, és vigyorogva odavetette, hogy: – Váá! Ez is bejött! – A férjem kicsit csodálkozott néhány eredményen, ilyenkor Bandi magabiztosan közölte, hogy a csapatok múlt heti formájából ezt előre lehetett tudni. Már ki is nézte – mondta –, milyen számítógépet akar venni, de mi egyre is csak hajtogattuk, hogy ne igyon előre a medve bőrére.

A Lord's Cricket Ground lesz az olimpia vívószámainak a helyszíne. Kíváncsian várjuk, hogy benne lesz e a Tippmixben a kriket. Ha igen, esélyünk sincsa nyerésre... :-) Fotó: Wikipedia

A két kézilabdameccs a végére maradt. Úgy esett, hogy ezeket magyar idő szerint éjszaka játszották. Másnap reggel Bandi rohant az internethez és pár perc múlva ragyogva jelentette: – Anya, légy erős, mert van egy rossz hírem: mindet eltaláltam!
Ez olyan hihetetlenül hangzott, hogy hirtelen nem tudtam, hogy reagáljak. Nem csoda, mert magam még a tombolán is csak egyszer nyertem; ötödikes korom-ban egy bádog hamutartót. Adtam hát gyorsan két puszit, és óva intettem, hogy a szelvényt bevigye a suliba.
– Emlékszel a Légy jó mindhalálig!-ra? Ott is ellopták a lottócédulát! (Ezt persze fölösleges volt emlegetnem...Ugyan mit ér egy telitalálatos tippmixszelvény, ha a többiek el se hiszik?)

...pofára estek
Aznap délután megcsörrent a mobilom. Bandi volt.
A családi etikett szerint ilyenkor vissza kell hívnom, hogy ne az ő számlája ketyegjen. Most azonban kitartóan csöngetett, és alig várta, hogy vegyem már föl. – Anya! Muszáj összefutnunk, mert kiskorúnak nem adják ki a nyereményt!
Délután a posta előtt találkoztunk. Beálltunk a négy-levelű lóheréhez vezető sorba, de mivel ugyanott levélfeladással is foglalkoztak, vagy tizenöten voltak előttünk. A félórányi várakozás alatt én mindvégig azt sulykoltam a gyerekbe, hogy ne omoljon össze, ha kiderül, hogy valami nem stimmel, s a szelvény mégsem érvényes. Az ablakhoz érve végre eljött az igazság pillanata. A szelvény érvényes! A postáskisasszony mosolyogva zárta be az ablakot, hogy hátramenjen a főpénztárba és kihozza a pénzt. Most már én is elhittem!
Este fölhívtuk a nagyit, aki a lottózók szolidaritásával szívből gratulált, és a szisztémáról érdeklődött.

--pagebreak--

Új korszak kezdődik
Másnap a gyerekre rárepültek a csajok. Több ajánla-tot is kapott az osztályba járó lányoktól. Egyikük buliba hívta, egy másik pedig megkérdezte, mikor mennek plázázni, hogy vegyenek neki (!) néhány jó cuccot. Bandi hősiesen ellenállt. Nem ment sem buliba, sem plázába, sőt – állítólag – a tippmixezést is abbahagyta. Saját számítógépének csábítása legyőzte a nőket és a szerencsejátékot. Az osztálytársak között tovább nőtt a tekintélye. Még jó, hogy nem ismerik Bandi általánosos előéletét. Nem is sejtik, hogy ővele mindig történt valami. Többnyire olyasmi, amiből vesztesként került ki.
Mi, szülők pedig kénytelen-kelletlen magunkba száll-tunk. Felismertük, hogy új korszak kezdődik: 15 és fél éves fiunk a fejünkre nőtt (szó szerint is, hiszen mindünknél magasabb már), s ezentúl akár lépten-nyomon kész helyzet elé állít bennünket, s ráadásul be is bizonyítja, hogy „neki van igaza”.
Tényleg, hogyan tartsunk ki ezentúl a mindeddig állhatatosan hangoztatott érvelésünk mellett, hogy fiam, tanulj szorgalmasan, mert csak a tanulással lehet az életben boldogulni, ha egyszer azt tapasztalja, hogy a boldoguláshoz (és a népszerűséghez) nem kell más, mint egy cetlin néhány ikszet jó helyre tenni? I

Szöveg: Rojkó Annamária Fotó: Europress. Cikkünk a 2011. januári Évában jelent meg.