Hazánkban a szerzetesnek nevelt gyerekek már évszázadokkalezelőtt egységes csuhát hordtak, míg világi társaikra a feljegyzések szerint az 1790–91-es országgyűlésen akarták kiterjeszteni azegyenruha-viselés kötelezettségét.

[cikk=36381]

A javaslatot a kiváló matematika-fizika professzor, Makó Pál terjesztette be, hogy „a deákok,akik újabban igen hajlamosak a kihágásokra, azonnal felismerhetőklegyenek”. A kezdeményezés 1802-ben I.Ferenc ellenállásán elbukott:a császár úgy vélte, hogy a diákokat (akik akkor még jobbára csak fiúk voltak) nem lehet egyformaruházat viselésére kötelezni.

A tanintézeti formaruhák csak az elsővilágháború után terjedtek el itthon, majd az ötvenes évek közepénjöttek a kék iskolaköpenyek. A kétfajta uniformis célja különbözött: a korábbi (és az angol magániskolákban máig fontos szerepetbetöltő) csinos formaruhák a társadalmi rangot, a tradíciót és azösszetartozást fejezték ki, míg a szovjet mintára bevezetett, egyszerűiskolaköpenyek legfontosabb feladata az volt, hogy elrejtseadiákok anyagi helyzete közti esetleges különbségeket.

Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.