Ha sikerül megtalálnotok az „igazit”, akkor jó eséllyel veszitek majd a későbbi akadályokat. Így az olvasni tanulást is.

Egy kevésbé korszerű iskolában oktató vidám, szeretetteli és eredményes munkát végző pedagógus jobb választás, mint egy 21. századi felszereléssel ellátott épületben dolgozó, empátiát nélkülöző, teljesítményközpontú tanító. Az ideális jelöltről persze nehéz előre információkat szerezni, de némi időráfordítással sikerülhet.

Válassz okosan!
Szükséges – de nem biztos, hogy elégséges – feltétele a megalapozott választásnak, ha ellátogatsz az esélyes iskolák előzetes szülői tájékoztatóira és a bemutatóórákra, mert ilyen alkalmakkor személyes találkozásra is sor kerül. Az információgyűjtés másik módja, ha a környékbeli anyukákat kérdezgeted tapasztalataikról. Akár egy játszótéri pad is megfelelő helyszín egy-egy rövid beszélgetésre. Mindenesetre ha egy tanító azzal próbál híveket toborozni magának, hogy azt hirdeti: karácsonyra minden elsősét megtanítja olvasni, az intő jel arra, hogy tartsd távol tőle a gyereked. A gyors tempó magában hordozza abetűtévesztés és a különböző olvasási nehézségek kialakulását. Ha elegendő időt hagynak az olvasás egyes fázisainak elsajátítására, akkor kisfiad/kislányod az alsó tagozat végére folyékonyan, szívesen és önállóan olvasó kisdiákká válik.
A gyereked személyiségét te ismered a legjobban. Talán magad is meg tudod ítélni, hogy gond nélkül léphet-e tovább az iskolába, vagy jobb, ha még egy évig az óvodában hagyod. Fontos segítséget nyújt az óvónők véleménye, hiszen nagycsoportban már 30–35 perces foglalkozásokat tartanak a kicsiknek. Ha egy óvodás fizikai és szellemi fáradtság nélkül végigüli a foglalkozást és bevonható a kreatív munkába, nagy valószínűséggel iskolaérett. Az írás és olvasás azonban olyan különleges képesség, amelynek megtanulásához a térben való jó tájékozódás, formaérzékelés, elég nagy fokú grafikus érettség, valamint a beszéd- és szóritmus érzékelésének képessége szükséges. Ha a gyerek valamelyik területen bizonytalannak tűnik, a helyi nevelési tanácsadó szolgálat szakembereitől kérj segítséget. Amennyiben a vizsgálat során mindent rendben találnak, ősszel irány az iskola.

Olvasni tudni kell
A szakemberek szerint nem szerencsés a kíváncsi óvodásokat eltiltani a betűk világának megismerésétől, ám az otthoni írás/olvasás tanítás szinte büntetendő cselekmény. A későbbi siker érdekében sokkal szerencsésebb a sok-sok mese, aközös képeskönyv-lapozgatás, beszélgetés és verstanulás.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az általános iskola legnagyobb és legfontosabb adománya az olvasástanítás. Ez a képesség nem csupán a mesekönyvek és atananyag világába enged értő betekintést, hanem új kommunikációs formát nyit meg a gyerekek előtt. Hatalmas a tét, hiszen az olvasni tudó kissrác fokozatosan megismerheti a papíralapú és virtuális világot, és többé nincs elzárva előle az anyanyelvén „kódolt” szöveg.
A hagyományos (szótagolós) olvasástanítást az 1980-as években érték az első kritikák. Akkoriban – kísérletképpen – bevezettek néhány alternatív, illetve globális módszert, köztük a Zsolnai-féle programot, amely szerint az olvasást nem ahangok, betűk felől kell indítani, hanem a szó egészéből. A rendszerváltást követően újabb és újabb technikákat próbáltak ki, és sorra jelentek meg az ezekhez tartozó tankönyvcsaládok. Az ezredforduló még véleménykülönbségektől és eltérő próbálkozásoktól volt hangos, mára azonban lecsengtek a szakmai viták, és a gyakorlati oktatás bebizonyította, hogy mely módszerekkel lehet a legjobb eredményt elérni.
Térjünk vissza eredeti párosunkhoz: ideális esetben van tehát egy kedves tanítónk és egy iskolaérett gyermekünk. Már csak egy kérdés maradt: elsősünk számára melyik az egyedül üdvözítő olvasástanítási módszer?
Jobb, ha az elején bevalljuk: a tanító kiválasztása után a szülőknek a gyakorlatban nincs több beleszólási lehetősége, hiszen a tanító (vagy az adott iskola) általában eldönti, melyik módszert és tankönyvcsaládot alkalmazza. Nem adhatjuk tehát Gizi néni tudtára, hogy a szerinte helyes szóképes módszer helyett mi inkább a hagyományos, hangoztató technika hívei vagyunk, ezért legyen szíves áttérni arra.

Lássuk a kínálatot!
A három alapvető – szintetizáló, globális és vegyes – módszer és közel harminc engedélyezett tankönyvcsalád között látszólag nehéz eligazodni. Ha szereted próbára tenni magad, az egyes módszerek rövid megismerése után lapozz bele az olvasókönyvekbe, így képet kapsz róla, hogyan vezetik be a gyerekeket a betűbirodalomba.

• A szintetikus (hagyományos, szótagolós) módszer betűről betűre halad a szótag, szó, majd a szöveg olvasásához. Az egyes betűkhöz kapcsolja azt a beszédhangot, amelyet kifejeznek, majd néhány betű megtanítása után párhuzamosan megkezdi az összeolvastatást is. Előnye, hogy az elsősök aránylag rövid idő elteltével, viszonylag kevés betű ismeretében is képesek olvasni. Ez a módszer nem figyel bizonyos részképesség-problémákra, ezekre tehát nem derül fény.

• A globális módszer a szó képi alakjához kapcsolja a jelentést; a szóképből később részekre bontással jut el a betűig. Előnye, hogy az olvasástanulás kezdetén nincs szükség az összeolvasásra, a gyerek mindössze képi társítással, folyamatosan ejti ki a szót. Hátránya azonban, hogy a kicsik eleinte csak olyan szöveget tudnak olvasni, amelynek ismerik a szóképeit.

• Bár a szintetikus változatot évszázadokon keresztül alkalmazták, sem ezt, sem a globális módszert nem lehet egyértelműen helyeselni vagy kárhoztatni. Az úgynevezett vegyes (analizáló-szintetizáló) technika kidolgozói arra építenek, hogy az említett olvasástanítási módszerek valójában jól kiegészítik egymást.

K, mint kakas
Varga Annamária tapasztalt tanító, aki pályafutása alatt valamennyi módszerrel megismerkedett, és jó néhánnyal dolgozott is. Véleménye szerint az „extrém” próbálkozások időszakának vége: bebizonyosodott, hogy a versenyből az analizáló-szintetizáló módszerek kerültek ki győztesen. A kombinált technika híveinek gyakorlatában a betűtanítási sorrendben és az egyes betűk megtanulására szánt időben van minimális különbség.
Az elterjedt módszerek az úgynevezett előkészítő szakasszal indítanak, amelynek célja az olvasáshoz szükséges háttérképességek és -tudás fejlesztése. A tanítók ilyenkor alapozzák meg a gyerekek jelfunkció-fogalmát, melynek segítségével megérthetik, hogy bizonyos dolgok (például a betűk) más dolgokat (fogalmakat) jelölnek. Az elsősök olyan játékos feladatokat kapnak, amelyekkel afigyelemkoncentrációjukat, beszédkészségüket, szókincsüket és más fontos képességüket fejlesztik. Az előkészítő szakasz után következik abetűtanítás, majd az összeolvasás gyakoroltatása, az olvasástechnika és aszövegértő olvasás fejlesztése.
Varga Annamária véleménye szerint a napjainkban használatos módszerek mindegyike – apróbb eltérésekkel – ugyanezekre a szakaszokra épít.
– A mi iskolánkban Esztergályosné Földesi Katalin, Herceg Dóra és Törökné Kürtösi Ildikó Varázs ábécé című tankönyvcsaládját alkalmazzuk, az osztályomban előbb ahangokat keressük meg a gyerekekkel, később ezekhez társítjuk a betűket. A hangokat hívóképek segítségével varázsoljuk elő. A „k” (ejtsd: kö) betű hívóképe például egy kakas – meséli a tanítónő. – Beszélgetünk a képről, kiemeljük a kakas figuráját, és meghallgatjuk, milyen hanggal kezdődik aszó. Ezután olyan szavakat sorolunk, amelyeknek elején, végén, közepén ugyanez a hang hallható, majd arra kérem agyerekeket, hogy koppantsanak, amikor meghallják a „k” hangot. Amikor már mindenki jól fülel, akkor kapcsoljuk hozzá a betű képét. A betűtanulást amagánhangzókkal kezdjük, majd néhány mássalhangzó következik, végül összekapcsolva akettőt, szótagok és rövidke értelmes szavak következnek (például „lá-da”, „mos”). Anyomtatott kisbetűkkel indulunk, és csak amásodik körben térünk rá anagybetűkre. Ennek a módszernek fontos eleme az úgynevezett „homogén gátlás kiküszöbölése”, ami azt jelenti, hogy a hasonló alakú (például p-b-d-q), hasonló hangzású (például ty-cs, m-n) betűket időben jól elkülönítve tanítjuk.

A Meixner-módszer
Meixner Ildikó gyógypedagógus elsősorban tanulási nehézségekkel, részképességzavarral (diszlexia, diszgráfia) küzdő gyerekeknek dolgozta ki módszerét. A tananyag kis lépésekre bontva, vissza-visszatérő ismétlésekkel kiegészítve a fokozatos felépítés elvének megvalósítását szolgálja.
Varga Annamária éveken keresztül fejlesztő osztályban tanított e technikával, és a logopédus-gyógypedagógus szakma képviselőivel együtt ma is azt vallja: valamennyi technika között a Meixner-módszer alegeredményesebb.

Olvassunk minden nap!
Összegzésképp elmondhatjuk, hogy az ajánlott analizáló-szintetizáló módszerrel ideális esetben a gyerekek a tanév végére sajátítják el az olvasás tudományát, de a magabiztos, folyékony és értő olvasás a negyedik osztály végére automatizálódik. Ennek egyik feltétele afolyamatos gyakorlás: olvasás kórusban, olvasás stafétában, némán vagy hangosan.

NÉZZ UTÁNA A WEBEN!
• meixner.hu
• szoforgato.hu
• nefmi.gov.hu
(közoktatás menüpont)
A 2011/2012-es tanév közoktatási tankönyvjegyzékét innen töltheted le. Ajegyzékben megtalálod a hivatalosan elfogadott olvasókönyvek listáját is.
Az általad választott iskolában használt olvasókönyvnek akiadója honlapján tudsz utánanézni.

Szöveg: Rojkó Annamária, fotó: Red dot. Ez a cikk a 2011. évi szeptemberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.