Minden negyedik év szökőév, vagyis a február egy nappal hosszabb. Csakhogy mégsem azt az egy napot – február 29-ét– tekintik szökőnapnak, hanem február 24-ét. Na de vajon miért?

A válasz Julius Caesarra vezethető vissza, aki a római naptárt megreformálva bevezette a 12 hónapos naptárt Kr. e. 46-ban. (Igen, ez ugyanakkor volt, amikor elnevezte az év egyik hónapját saját magáról, júliusnak.) Ő rendelte el, hogy minden negyedik évben egy napot iktassanak be február 24-ét kétszer számolva, hogy ezzel kompenzálják azt a kellemetlen körülményt, miszerint a naptári év nem pontosan 365 napig tart, hanem kis híján hat órával (negyed nappal) tovább, és ez a néhány óra négyévenként adódik össze egy nappá.

Oké, de miért február 24.?

Azért, mert naptárreform ide vagy oda, a rómaiak sok tekintetben még a régi naptár szerint gondolkodtak. A régi, Ceasar előtti római naptár 10 hónapból állt, és kétévenként hozzátettek még egy hónapot. Ilyenkor az általában 28 napos február hónap 23 napossá rövidült, és ezután következett még a 22 vagy 23 napos szökőhónap. (A római naptár szerint márciussal kezdődött az év, így a február az utolsó hónapnak számított.) Ez persze túl bonyolult volt, ezért is jött kapóra a Caesar-féle reform. De ettől még a szökőnap odakerült, ahol addig a szökőhónap kezdődött. Méghozzá visszafelé számolva (mert a rómaiak valamiért visszafelé szerettek számolni), vagyis a Caesar-reform értelmében a most február 24-ként ismert nap elé tettek be még egy napot. Innen minden nap (és így minden névnap!) eggyel odébb ugrik február 29-ig.

(A julián naptárt később, 1582-ben finomhangolta XII. Gergely pápa, merthogy az egynegyed nap sem pontos sajnos: valójában 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc a Föld keringési ideje a Nap körül. Ezért a Gergely-naptár annyiban módosult a juliánhoz képest, hogy minden páratlan évszázadfordulón, például 1900-ban és 2100-ban nincs szökőnap, pedig az is negyedik évnek számít.)

Persze ez is túl bonyolult, ezért sok országban már február 29-ét tekintik szökőnapnak. Az angolszász és kelta hagyományok szerint ezen a napon a nők megkérhetik a férfiak kezét és a kiszemelt nem utasíthatja vissza. Erről szól a Szökőév című romantikus film is,

amelyben az Amy Adams játszotta fiatal hölgy frusztráltan, hogy a szerelme még mindig nem kérte meg a kezét, úgy dönt, hogy szökőnapon odautazik hozzá Dublinba. Persze vállalkozása számtalan akadályba ütközik, többek között egy helyi fiatalember (Matthew Goode) személyében.

via wikipédia, bbc.co.uk, csillagaszat.hu