Az ember azért utazik, hogy lásson valami mást, mint ami otthon van, hogy kinyissa a szemét és az agyát és a lelkét és magába szippantson mindenféle új impulzust, életmódot, színt, illatot, helyet. Sajnos turistáskodni túl jó dolog ahhoz, hogy ne csinálja ezt mindenki, akinek módja van rá, ezért még a legegzotikusabb helyek közt is nehéz találni olyat, ahol ne hemzsegnének a hátizsákosok, a szelfibotosok meg a zokniszandálosok.

A fogadó országok egyrészt örülnek a látogatóknak – hiszen belőlük élnek –, másrészt küzdenek azzal, hogy a tömegek ellenére még élhető maradjon az otthonuk. A turizmus egyre nagyobb veszélyt jelent a környezetükre, az „érintetlennek” beharangzott természeti környezetre, a vadon élő állatokra, az energiaforrásokra és persze az autentikus törzsi kultúrákra is. Merthogy egyre többen hanyagolják Balit és a Kanári-szigeteket és keresnek fel inkább mind-mind eldugottabb helyen élő és archaikusabb szokásrendszert követő törzseket. A törzsi turizmus soha nem látott méreteket öltött az elmúlt években, és most elmagyarázzuk, miről van szó pontosan és mire kell vigyáznod, ha te is kacérkodsz a gondolattal.

Mi az a törzsi turizmus?

A törzsi turizmus az, amikor azért látogatsz el egy bizonyos helyre, hogy megismerkedj az ott élő törzsek szokásaival. Néha etnoturizmusnak is hívják.

Miért érdekli az embereket ez a fajta turizmus?

Mert szeretnek tanulni utazás közben, teljesen új dolgokat megismerni; szeretik átélni a kultúrsokkot és ezáltal magukról is megtanulni ezt-azt. Szeretnek továbbá felejthetetlen, autentikus élményekkel gazdagabbá válni.

Miért jó a törzsi turizmus?

Akkor jó, ha odafigyelve, tisztelettel áll hozzá az ember. Megismer az övétől gyökeresen eltérő életmódokat. A helyi közösségeknek pedig azért jó, mert az odalátogatók hírét viszik a kultúrájuknak és újabb odalátogatókat vonzanak, ami segít fenntartani őket és a hagyományaikat egyaránt.

Mi a baj a törzsi turizmussal?

A törzsi turizmus óriási károkat okozhat – és ez sajnos így is történik, gyakrabban, mint nem. Komoly gazdasági, környezeti és kulturális sokkot jelent a helyiekre és a környezetükre nézve és az egyik csak erősíti a másikat.

Mindezzel fontos tisztában lenni, mielőtt bármilyen törzsi turizmusra adja a fejét az ember. Ékes példa erre a dél-etiópiai Omo-völgyben élő murszi törzs. Miután kénytelenek voltak új településeket létrehozni és kimerültek a forrásaik, amikből éltek, arra kényszerültek, hogy a turizmust használják megélhetési forrásként.

Nap mint nap turistákat szállító járművek egész sora érkezik Mursziföldre; megállnak, fotóznak, aztán mennek is vissza oda, ahonnan jöttek. Legfeljebb felületes kommunikáció zajlik ilyenkor a helyiekkel; ők unják már a látogatókat, kihasználva érzik magukat általuk, és joggal, hiszen amazok csak egy egzotikus szuvenírre vadásznak. Ezek a dísztárgyak ráadásul nem is részei eredetileg a murszi öltözködésnek, csak arra találták ki, hogy jobban kielégítsék a turistaigényeket. Ettől az üzleti modelltől senki sem gazdagodik, sem anyagilag, sem kulturálisan.

Hogyan lehet a turistacsapdák nélkül ismerkedni a vadvilággal és a törzsekkel?

Az a turista, aki a törzsi világban szeretne elmerülni, nyilván belebotlik túraszervezőkbe, akik kirándulást ígérnek olyan falukba, ahol a világtól teljesen elzárt törzsek élnek. Ezek a tripek még veszélyesebbek lehetnek: egész közösségek fertőződhetnek meg különböző betegségekkel. A látogató még a legjobb szándékkal és a legnagyobb körültekintés mellett is „felhígítja” a kultúrájukat, megsérti a földjükhöz való jogukat és akár magát is veszélybe sodorhatja. Nagyon gyakori, hogy az ilyen utazások „emberszafariknak” bizonyulnak, ahogy ez történt az indiai Andamán-szigeteken élő jarawákkal. Az Andaman Trunk Road kettévágja az élőhelyüket; az indiai kormány tervezi, hogy lezárja, de még nem lépett. A sztráda szabad bejárást biztosított a telepeseknek, az orvvadászoknak és persze a turistáknak is. Egyes tudósítások szerint a jarawák különféle erőszakos támadásokat szenvedtek és betegségek is felütötték a fejüket. A látogatók egy része állatokként tekint a törzs tagjaira és egyes rendőröket meg lehet vesztegetni, hogy utasítsák a helyieket, hogy táncoljanak a turistáknak.

És ha segíteni szeretnék ezeknek az embereknek? Ha vinnék nekik élelmiszert, ruhát, pénzt?

Veszélyes ötlet. Először is a jószándékú turistát minősíti, ha azt feltételezi, hogy bárki rászorul a segítségére. Talán csak nem felsőbbrendűnek tekinti magát vagy a kultúráját? Ha a törzsi kultúrák tagjainak mégis szükségük van segítségre, ezt könnyebb segélyszervezeteken keresztül megtenni

Lehetséges egyáltalán etikus turistának lenni törzsi közösségekben?

Igen, sőt, életre szóló élményeket is lehet szerezni, amely által mindkét fél gazdagodik. Ez azonban azzal jár, hogy nem elég egyszerűen megjelenni, fotózni, szuvenírt vásárolni és elhajtani. Jobb maradni egy kicsit, megismerkedni helyiekkel, beszélgetni velük. Ezt közösségalapú turizmusnak is hívják. Az ideális módja az, ha a helyi közösségek által szervezett programokban veszünk részt.

Néhány pozitív példa a törzsi turizmusra (kattints a galériára):

via roughguides.com