JoyNapok logo
Elérhető az Éva legújabb száma most JOY-napok kuponfüzettel!
0 nap 0 óra 0 perc

Feldmár András

Borítókép: Feldmár András
Pszichológus, író és tanár. Kanadában, Vancouverben él és dolgozik, de gyakran hazalátogat Budapestre. Itt is tanít és konzultál, részt vesz a Feldmár Intézet sokszínű munkájában. Felnőtt fia és lánya az Egyesült Államokban él.
„Képzelőtehetségem csúcsát ötéves koromban értem el, attól kezdve a fantáziám egyre haloványabb és vázlatosabb lett, kifakultak a színek, elhalkultak a neszek. De akkoriban, ha láttam egy filmet vagy olvastam egy könyvet, a valóság elpárolgott és én testestül-lelkestül betoppantam a film vagy a könyv világába.”

Török Sándor Kököjszi és Bobojsza
című könyve 1939-ben látott napvilágot, én 1940-ben születtem, hát lehet, hogy apám már ezzel a könyvvel a hóna alatt fogadott. Apám osztálytársa volt az írónak, és nagyon tisztelte. A könyv hőse Andris, akihez két törpe lett beosztva, a vékony hangú Kököjszi és a vastag hangú Bobojsza. Esténként hajóval érkeznek, a selyemvitorlás, zászlós, kivilágított kis Szent Kristófon. Addig bukfenceznek a gyerek mellén és hasán, amíg ő is olyan pici lesz, mint a törpék. Így aztán együtt mennek minden éjjel izgalmas, kalandos, mesés utazásokra. A csodálatos hajó elröpíti utasait az Időkirály birodalmába, az Álomboltba, az Emlékezés szigetére. Ahogy Andris nő, egyre gazdagabb, komplikáltabb élményekben lesz része, egészen addig, amíg a törpék el nem búcsúznak, hiszen Andris felnőtt, szolgálatuk lejár, egy másik újszülött vár már rájuk. Emlékszem, hogy amikor – nem is egyszer – ide értem a történetben, nagy szorongás ült a mellkasomra, és hamarosan zokogni kezdtem. Vigasztalhatatlan hiányérzetem támadt, amikor nyilvánvaló lett, hogy a törpék örökre eltűnnek.
Gyerekkoromban, ha beteg voltam, anyám szívesen olvasott nekem. Felejthetetlen élmény volt, amikor elejétől végéig felolvasta Oscar Wilde A boldog herceg és más mesék című novellagyűjteményt. Minden este sírtam, néha együtt sírtunk. Szomorúság lett a takaróm, könnyekben úsztam, nem értettem, miért ilyen fájdalmas a világ. Mégis megnyugtatott engem mélyen, hogy a melankólia nem abnormális. Három és fél éves voltam, amikor elszakadtam szüleimtől és nagymamámtól, akiket ötéves koromig halottnak véltem, és amikor újra megjelentek az életemben, már nem is ismertem meg őket. Wilde történetei rezonáltak az én sebeimre, még a zokogás közben is örültem, hogy nem vagyok egyedül. Sok részvét melengeti a kifacsart, eltört szívet Wilde meséiben. Önfeláldozásról, butaságról, gőgről, önzésről, szépségről és fényűzésről szólnak a történetek, megannyi egy-egy prózai költemény.
Tizenhat éves voltam és még alig tudtam angolul, amikor kezembe került D. H. Lawrence-től a Lady Chatterley szeretője. Ez a botrányos regény tárta fel előttem azt a titkot, amit addig elképzelni sem tudtam. Belém volt nevelve, és én el is hittem, hogy csak a férfiaknak vannak szexuális vágyaik, a nők csak vonakodva és ritkán engedik meg, de sohasem kívánják a közösülés házimunkaszerű, undorító rítusát. Lady Chatterley, Constance, a férje mellett magányos arisztokrata asszony, szenvedélyesen megkívánja az alsó osztályból származó erdészt. A mű, bár majdnem hihetetlen, mégis bátorított, reményt adott nekem.
Harminckét éves lehettem, amikor rábukkantam R. D. Laing Az élmény politikája című könyvére. Néhány éve akkor már pszichoterapeutaként dolgoztam, de sok szorongással, mert valójában nem tudtam, mit csinálok, nem értettem pontosan, mi is a teendőm. Ez a könyv felvillanyozott, élesen megvilágította azt, ami engem mélyen érdekelt, de csak homályosan sejtettem, hogy ez a hivatásom. Ez a könyv arra késztetett, hogy megismerkedjem Lainggel és megkérjem, hogy legyen mesterem, amíg meg nem tanulom, hogyan kell gyógyítani. 1974-ben már Londonban voltam, és heti hét-nyolc órát beszélgettem, dolgoztam vele. 1989-ig, haláláig sokat voltam vele, mint barát, mint tanítvány, mint páciens, mint útitárs. A könyv, az író megváltoztatták az életemet. A mai napig is abból táplálkozom, amit tőle kaptam.