Karinthy a Színházi élet lapjain a következőképpen gondolt vissza az első találkozásra: „a Newyork előtt egy ismerősöm magas, bohémesen hanyag, de dzsentrisen büszketartásu urral beszélgetett — odamentem, ismerősöm bemutatta: »Kosztolányi Dezső«.” Karinthy azonban nem tudott bemutatkozni, mert a szél leemelte szalmakalapját fejéről, ő pedig utánarohant. Délben a két író ismét összefutott egymással a korzón, ahol már beszélgettek, és elmentek együtt ebédelni. Ennek végén heves vita kerekedett köztük, ugyanis mindketten meg akarták hívni a másikat. (Forrás: Színházi élet - 1925. május 24-30.)

„Jaj de furcsa! […] Jaj de fiatal!” – így emlékezett vissza barátjára Kosztolányi. A költő szintén a Színházi élet hasábjain írta meg történetüket. Utóbbi észrevétele azért is fontos, mert akkor már olvasta Karinthy szatíriáit, melyek alapján sokkal idősebbnek vélte: „Nem tudom, miért támadt ez a gondolatom, talán azért, mert Frigyesnek hivták és több Frigyesen szakált láttam. Ő azonban gyülölte a szakált és minden nagyképűséget és épp ezen az alapon barátkoztunk.” Kosztolányi visszaemlékezéséből megtudjuk azt is, hogy a korábban említett vitát fényes dialektikájával és ragyogó okfejtésének hála ő nyerte. (Forrás: Színházi élet - 1925. május 31-június 6.)

A szerzőpáros ehhez hasonló történetei a mai napig az érdeklődés tárgyát képezik. Karinthy és Kosztolányi számtalanszor viccelték meg egymást: telefonbetyárkodtak, lefizetett autogramkérő gyerekek tucatjait szabadították egymásra, és publikált műveikben sem átallottak gúnyt űzni a másikból. Elég csak összeolvasni Kosztolányi Nyár, nyár, nyár (1926) című versének sorkezdő betűit. Ám a csínytevések között helyt kaptak sötétebb hangulatú tréfák is: a halállal való viccelődés.

Kosztolányi 1936. november 3-án vesztette életét. A Nyugat decemberi számában emlékezett meg munkatársáról. Ebben írta meg Karinthy A zöld tinta kiapadt című tizenegy részes megemlékezését barátjáról, a címet egy sötétebb hangulatú viccelődésük során találta ki. Így örökítette meg barátja egyik legismertebb szokását, miszerint Kosztolányi előszeretettel írt zöld tintával.

A sors különös fintora, hogy Kosztolányi két évvel volt idősebb Karinthynál, aki 1938. augusztus 29-én, két évvel Kosztolányi után halt meg. Ugyanannyi időt töltöttek el ezen a bolygón, és ezalatt az idő alatt nemcsak magukat, hanem barátságukat is sikerült beleírniuk az irodalomkönyvekbe.

A Libri idén karácsonykor ennek a nem mindennapi kapcsolatnak állít emléket a két szerző ünnepi témájú írásainak gyűjteményeivel. A két kötetből jelzőfényként világlanak elő azok az örök értékek, amelyeket mindketten magukénak vallottak, miközben soraik szinte észrevétlenül csempésznek karácsonyi hangulatot az olvasó köré.

További információk a Libri oldalán.