Az a javaslat, hogy minél ritkábban menjünk boltba. Annak néztünk utána, hogy van-e jó alternatívája a friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztásának. Egyáltalán minden friss valóban „friss”?

Amit a frissről nem árt tudni!

A friss gyümölcs és a zöldségfélék azok, amelyek a száron megérnek és ezt követően kerülnek az asztalunkra (például a paradicsom), illetve a betakarítás után még tovább érnek (például a banán), majd azt követően esszük meg. A növények a tápanyagok nagy részét a talajból szívják fel a növekedés korai szakaszában. A betakarításuk után folytatódik a makro- és mikrotápanyagok szintézise.

Ezek szerint a frissen szedett zöldség és gyümölcs mindig a legtáplálóbb lehetőség? Attól függ. Az élelmiszer tápértékének nagy része a talajtartalom mögött van, tehát ha helyi, organikus termékeket vásárolunk, és röviddel a betakarítás vagy az érés után megesszük, akkor igen, ez a módja annak, hogy a maximális tápanyagtartalom mellett tudjuk elfogyasztani őket. Minél több idő telik el a betakarítást követően egy zöldség vagy gyümölcs esetében, annál inkább csökken a benne lévő tápanyagtartalom.

Mi a helyzet a fagyasztott áruval?

A fagyasztás zárja a frissességet – mondják a gyártók. Nos, ezt az élelmiszer feldolgozásban és a termelésben alkalmazott folyamatok határozzák meg. A fagyasztott gyümölcsöt és zöldséget általában minimálisan feldolgozzák, például forró vízben blansírozzák, a fagyasztást megelőzően. Ez az eljárás pár perces hőkezelést jelent. Forró, lobogó vízbe mártják, majd visszahűtik, hogy a zöldségek ne váljanak puhává a felengedést követően és megmaradjon a színük, illatuk és az ízük.

fagyasztott gyümölcs és zöldség ugyanolyan táplálkozási előnyökkel járhat, mint a friss, ha választani kell, akkor a fagyasztott áru jó alternatíva. A fagyasztás jár tápanyagveszteséggel, de érdekes módon nem olyan naggyal, mint azt gondolnánk. A friss borsó hét nap elteltével hűtőszekrényben tárolva elveszíti C-vitamin-tartalmának 15% -át, szobahőmérsékleten pedig 60% -át. Ám fagyasztva 12 hónap elteltével csak 10%-nyi veszteséggel kell számolni.

Lássuk a gyümölcs és zöldség konzerveket!

A konzerv készítményekkel sokan állnak hadilábon. Sokuk valóban rengeteg adalékanyagot tartalmaz, például sót vagy cukorszirupot, netán komoly tartósítószereket, persze mindezt azért, hogy meghosszabbítsák az eltarthatóságot. A konzerválás befolyásolhatja a tápanyagtartalom változását, különösen a vízben oldódóakét, mint amilyen például a C-vitamin. Néhány konzerv biszfenol-A-val (BPA) bélelt, amely vegyület növelheti a rák kialakulásának kockázatát, tehát keressünk BPA-mentes anyagból készült konzervet.

Ennek ellenére van olyan konzervált élelmiszer, amely nem rossz választás. Például a hőkezeléssel tartósított paradicsomnál a benne lévő antioxidáns hatású likopin biológiailag hozzáférhetőbbé válik. Ez a molekula a daganatos betegségek megelőzésében játszik fontos szerepet. Mint minden feldolgozott élelmiszernél, mindig fontos, hogy megnézzük, milyen adalékok kerültek a konzervbe, fogyasztásukat ne vigyük túlzásba, de azért nem is kell rájuk úgy tekinteni, mint ami ördögtől való.