A nagycsaládos élet sokszor nem könnyű, de a nehézségek mellett rengeteg szépséget, örömöt ad. Imádom nézni, ahogy a három kislányom játszik egymással, ahogy már egészen pici koruk óta támogatják, segítik egymást, és tudják, hogy mindig számíthatnak a másikra. Azt mondjuk már kevésbé imádom, amikor civakodnak, vagy hárman három felé szaladnának a boltban. De szerencsére nálunk (eddig legalábbis) nem volt testvérféltékenység, és nagyon hiszek abban, hogy az életben sokat profitálnak majd abból, hogy hárman, együtt nőnek fel.

Persze nem mindenki gondolja így, hiszen erősen megosztja a közvéleményt, hogy a testvérek száma milyen hatással van a gyerekekre. Az egyik tábor szerint a világ legklasszabb dolga nagycsaládban felcseperedni, mások szerint egy testvér is bőven elég, és természetesen vannak, akik úgy gondolják, hogy az egykéknek a legjobb. Ebben a kérdésben pedig még a szociológus, pszichológus kutatók sem értenek egyet. Korábbi vizsgálatok eredménye jellemzően azt mutatta, hogy a több testvér pozitív hatással van a gyerekekre, például gyorsabban adaptálódnak, jobb szociális készségekkel rendelkeznek, és felnőttként harmonikusabb a párkapcsolatuk. Ám egy friss kutatás szerint komoly árnyoldala is van a nagycsaládos életnek.

Minél több a testvérük, annál nehezebb a kamaszoknak?

9100 amerikai és 9400 kínai nyolcadikos (vagyis 13-14 éves) gyerek vett részt a felmérésben, amelynek során különböző, a mentális állapotukkal kapcsolatos állításokról kellett megmondaniuk, hogy mennyire találják jellemzőnek magukra nézve. Az állítások között voltak pozitívak (például „Jól érzem magam a bőrömben.") és negatívak is (például „Amikor el akarok érni valamit, mindig megakadályoz valami vagy valaki.“ vagy „Olykor teljesen haszontalannak érzem magam.")

Az eredmények alapján az egyke vagy maximum egy testvérrel rendelkező kamaszok mentális egészsége volt a legjobb, a nagyobb család rontott a tinédzserek lelki állapotán. A legnegatívabb válaszokat pedig azok adták, akiknél kicsi volt a korkülönbség (1 év körül) a testvérek között. A Journal of Family Issues című szakmai folyóiratban Douglas B. Downey professzor, a kutatás vezetője mindezt azzal magyarázta, hogy a gyerekek számának növekedésével jobban megoszlik a szülők figyelme, csökken az egyéni interakciók száma, és ezek ronthatják a gyerekek mentális egészségét.

Napi 10-15 perc testvérenként

Fontos kiemelni, hogy a kutatásban nem vizsgálták, hogy a válaszadóknak milyen volt a viszonyuk a testvéreikkel. Pedig dr. Downey is elismerte, hogy nemcsak a testvérek száma, hanem a kapcsolatuk minősége is erősen befolyásolja, hogy valakire pozitív vagy negatív hatással van a nagyobb család. A szakember valószínűsíti, hogy ha egy kamasz jól kijön a testvéreivel, jobb lesz a mentális egészsége.

Mindenesetre ez a kutatás is aláhúzta annak fontosságát, mennyire fontos, hogy a gyerekek elegendő figyelmet kapjanak a szüleiktől. Pszichológusok szerint naponta minimum 10-15 percet kéne szánnunk külön-külön a gyerekeinkre, vagyis nem elég közös családi tevékenységeket szervezni, kell egy kis idő, amikor az osztatlan figyelmünket élvezhetik. Ezt persze a rohanó hétköznapokban nem könnyű menedzselni, de nem is kell nagy programokra gondolni, a kettesben rajzolás, kártyajáték vagy kertészkedés is minőségi együtt töltött időnek számít. Ha tehát tudatosan odafigyelünk arra, hogy minden gyerekünkkel egyénileg is foglalkozzunk, jó eséllyel nem kell tartanunk attól, hogy mentális egészségüket negatívan befolyásolná, hogy egy vagy több testvérük van.

És hogy miért tud különleges lenni a testvérek közötti kapcsolat? Az alábbi galériában található idézetek remekül elmondják: