A világ legrondább válása volt. Bence, a férjem már nem szerette az első feleségét, és a feleség nem szerette őt. Talán túl eufemisztikusan is fogalmaztam. Kihűlt, sérelmekkel teli házasságban éltek, amikor azonban Bence végül vette a bátorságot és kilépett a házból, a másikban hirtelen felértékelődött a személye. A feleség vissza akarta kapni mindenáron, ígérettel, esküdözésekkel, könnyekkel, finomabb fenyegetőzéssel.

Gyűlölködve

Néhány hónap után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Bence soha nem megy vissza. A feleség ekkor leplezetlenül tomboló fúriává változott. Rettenetes harc kezdődött a pénzért, a közös házért, kereset, ellenkérelem, mediáció, amit akartok. Én akkor már ismertem Bencét, aki végtelenül elkeseredett volt a helyzet miatt. Több mint egy évnek kellett eltelnie, hogy a kedélyek megnyugodjanak, a volt házaspár pedig nagyjából kiegyezzen: a sebek ugyanakkor megmaradtak, a köztük lévő viszony nullára redukálódott, ha mégis váltottak néhány szót, azt kizárólag felnőtt gyerekeikkel kapcsolatban tették. Sistergett a gyűlölet, a meg nem értés, a másik hibáztatása a kialakult helyzetért.

Bence és én közben összeköltöztünk, egy évre rá össze is házasodtunk. Lívia és Lilla, a férjem két felnőtt lánya gyakran vacsorázott nálunk, őket szerencsére már csak minimálisan érintette a házaspárbaj. A volt feleség személye majdhogynem tabu lett, Bence nem szeretett róla beszélni, csak azt mondta el, amit muszáj, de ideges lett már attól is, ha szóba került. Pedig én kiváncsi voltam az életükre, biztos voltam benne, hogy a volt feleségnek is megvan a maga narratívája, a maga igazsága, hiszen egy viszony mindig két ember miatt romlik meg. De hiába, kimondatlanul is tilos volt róla beszélni. A családunk így lassan megfeledkezett arról, hogy a férjemnek volt egy korábbi élete is (kivéve persze a lányokat).

Aztán nagyon szívmelengető dolog történt.

Az öcsémnek is két lánya van, a családjuk Bécsben él. Sűrűn találkozunk, ők is szeretik Bencét, különösen a két gyerek, mivel a férjem kivételesen magas szinten ért a gyerekek nyelvén.

A nagyobbik lány, Mirtill egy alkalommal azt kapta házi feladatául az iskolában, hogy rajzoljon családfát, Mirtill pedig, mint mindent, ezt a feladatot is véresen komolyan vette.

Családfa extended

Este csengett a telefonom, az öcsém volt, nagyon röhögött. Mirtill az egész délutánt a szobájába zárkózva töltötte, hogy megrajzolja azt a bizonyos tökéletes családfát, mindössze ebédelni ment ki, illetve egyszer kiáltott ki a szobájából: „Apa! Hogy hívják a Bence volt feleségét?”

Kisült, hogy Mirtill olyan kiterjedt családfát rajzolt, amelybe belevette a férjem utált és tabusított volt feleségét is – bár a nevét nem tudta. Kértem az öcsémet, hogy mindenképpen küldje át a képet. Hosszan néztem és közben könnybe lábadt a szemem: ott állt a volt feleség neve gyöngybetűkkel megrajzolva, összekapcsolva (majd a kapocs áthúzva) Bence nevével, alatta pedig a két lány neve: Livi és Lillus.

Este óvatosan megmutattam a képet Bencének, és meglepetésemre elementáris hatással volt rá. Leült a kanapéra, nézte a rajzot, kicsordult a könnye. Szerinted elküldjem neki? – kérdezte végül nehézkesen. Nem szóltam semmit, csak bólintottam. Aztán néhány napig nem hoztam elő a törékeny témát.

Majd egy hét telt el, amikor nem bírtam tovább. Elküldted? – kérdeztem. Igen, bólintott, és egy mosolyféle is megjelent az arcán. Egy napig nem válaszolt, aztán csak ennyit: Köszönöm. De tudod, mekkora szó ez Valitól?

Sejtettem, mert a legkorábbi időket leszámítva ez volt az egyetlen alkalom, hogy Bence kiejtette a száján az asszony keresztnevét. És azt már nem is tettem hozzá, hogy tőle mekkora szám volt, hogy képessé vált elküldeni egy kedves dolgot a volt feleségének.

Galériánkban híres emberek nem kevésbé mérgező válásairól olvashatsz!